Szerző: Mérei Tamás

Ártatlan kis lépcsővel indul a móka. Utána lesz belőle egy hosszú és húzós emelkedő, végül pedig egészen durva hegyoldalon kell felfelé mászni.

Az elhagyott sísánc nyomában. Köd, sár és elázott zokni.

Hogy lehet így elnevezni egy helyet?

Sziget Hendikep terep változatban. A 4,2 km hosszúságú pálya útvonala egy krokodil fejére hasonlít.

11,5 km a Római-parton az év legesősebb napján.

Túra a nemlétező kilátóhoz.

Tettem pár lépést felé hátha elmegy, de ekkor vad ugatásba kezdett és elég támadóan viselkedett. Na jó mondom, rohadjál meg, akkor megyek a másik úton.

Nos, túl vagyunk Nagyatádon. Peti immár háromszoros Ironman, én pedig idén csatlakoztam a vasemberek társaságához. Lássuk, ki hogyan emlékszik az év leghosszabb napjára!

A Balaton-átúszást mindig is egy misztikus, teljesíthetetlen dolognak tartottam. Úgy tekintettem rá mint annak idején a maratonra.

Megszenvedtük.

...és akkor hirtelen elkaptam valakinek a lábtempóját az orrommal. Pont olyan szögben rúgott pofán, hogy a szemüvegem elmozdult és telement vízzel. Nem mintha számított volna, mert amúgy sem lehetett látni semmit a nagy hullámzásban.

A Dunakanyar félmaraton volt idén az első futás amin részt vettünk.

Ár-érték arányban verhetetlen a termék. Hobbiszintű felhasználásra ennél jobbat, ennyi pénzért biztos, hogy nem lehet gyártani.

Úszni azt nem tudok, de legalább az órám menő.

A tavalyi év egyik emlékezetes kínlódása a Balaton félmaraton volt. Nem csak a lejutással szenvedtünk meg, de a futás is gyengén ment. Idén viszont egész jól sikerültek a dolgok.

A Hortobágy után azt hittem már nincs lejjebb. De sajnos tévedtem.

A tavalyi év számomra legemlékezetesebb és legötletesebb futása egyértelműen a BBU Halloween Run volt. Idén 21 km-es távot is lehetett választani, úgyhogy lássuk milyen volt a 2016-os év Halloween félmaratonja a Kőbányai pincerendszerben!

Ez volt a negyedik maratonom az idén, és bármennyire is benne vagyok a hosszútávokban, a 42 km legyűrése ezúttal elég kemény próbatételnek bizonyult. Szerencsére Petinek is jó szarul ment, úgyhogy fej fej mellett szenvedtük végig a 31. Budapest Maratont.

Ha már van terepfutó cipőm, használni is kéne. Ez járt a fejemben amikor neveztem a BBU által szervezett 18km-es terepfutásra a Budakeszi Vadasparkban.

A festői szépségű útvonalon haladó Panorámafutást már az előző években is nézegettem, de aztán mindig úgy alakult, hogy nem tudtam rá nevezni. Most kiderült, hogy hatalmas hiba volt eddig kihagyni.

Ultramaraton, ultrafutás, én meg ultranagy hülye, hogy beneveztem...

Idén is ott voltunk!

Az Ötpróba Rióba eseménysorozat utolsó eseménye július 23-án került megrendezésre a Margitszigeten. Tavaly december 31-én már kint voltunk futni, de az akkori szervezés botrányos volt. Aggódtam is kicsit emiatt, de ezúttal nyoma nem volt a korábbi szerencsétlenkedésnek a szervezéssel.

Olvasgatom Farkas Úr tavalyi beszámolóját a Hortobágy félmaratonról és azon töprengek, hogy vajon idén is hasonlóan pozitív gondolatokat fogalmazna e meg a versenyről, ha írnia kéne róla? Erős a gyanúm, hogy nem így lenne, ezért inkább magamhoz ragadom az írás jogát és elmesélem az eddigi legizzasztóbb félmaratonunk történetét.

Június 18-án negyedik alkalommal rendezték meg a Color Run-t Magyarországon. Nagy eseményről van szó, több ezer indulóval, ehhez képest annyi gond volt vele, hogy felsorolni is nehéz.

Túl vagyunk a második Disctrict Battle Run-on is. A tavalyit elmosta az eső, idén viszont kellemes nyári idő fogadott a Margitszigeten.

Ott voltunk, szenvedtünk, de megcsináltuk.

Mennyi a szigetköröd?

Hátizsákos maratonjaim következő epizódja új cipővel, bemelegítő krémmel és energia szeletekkel.

Egy kiadós vasárnapi zabálás után vetődött fel bennem az ötlet: futni kéne egy maratont. Egy darabig vacilláltam, de aztán úgy voltam vele, hogy, ha most rögtön nem indulok el, akkor bealszom a kajakómától.