Prológus
Meglepő, de megint szerencsétlenkedéssel indult a reggel. Nem akarok regényt írni, inkább csak felsorolásszerűen rögzítem a tényeket.
Terv: garázs előtt találkozó 8:00-kor -> Peti bringát felvesz -> Móni felszáll valamelyik még használható bringára -> együtt kitekerünk a Kopaszi gátra.
Valóság: garázs előtt találkozó 8:10-kor -> Peti bringát felvesz -> többi bringa életveszélyes állapotban -> nem baj, nézzük át -> fék első húzásra elszakad -> káromkodás -> szerelésre nincs idő -> Móni 1 órát aludt éjszaka, fáradt -> Móni busszal jön.
Indulás
A 20km tekerés kellemes bemelegítés volt a verseny előtt. Le volt zárva az egész rakpart, így elég hamar kiértünk. Legalább kiszellőztettük kicsit a fejünket, mert a depóban elég nagy szükség volt a türelemre.
Depó
Teljes káosz. Nem a szabályok ellen van kifogásom, hanem az ellen, hogy se az önkéntesek, se a szervezők nem tudtak semmire értelmesen válaszolni. Már a depóba bejutni sem volt egyszerű. A szokásos sisak + fékellenőrzés után ki kellett pakolnom a táskámat, előkeresni a három zsákot, és bemutatni, hogy mindegyikre felragasztottam a rajtszámot.
Felakasztottuk a bringákat, majd egyből ott termett egy versenybíró és kezdte osztani az észt (angolul), hogy mit és hova tegyünk. Amikor a bringámat kezdte ide-oda húzogatni a korláton, gondolkodtam, hogy rászólok, de végül jobbnak láttam, ha nem diszkvalifikáltatom magam már az elején. Utána szerencsére elment, és egy orosz sporttársat kezdett idomítani, aki vagy nem tudott angolul és nem értette, vagy szimplán nem érdekelte a bla bla.
Tavaly úgy volt, hogy felakasztottuk a bringát, ráakasztottuk a bringás + futó cuccokat, aztán ott volt minden egy helyen. Most adtak három zsákot, egyikbe a bringás cuccot, másikba a futó cuccot, harmadikba a ruhatárba való cuccokat kellett tenni. A bringás + futózsákot a bringáktól mintegy 100 méterre lévő fogasokra kellett felakasztani. A ruhatáras zsákot senki sem tudta hova kell tenni, az összes önkéntest megkérdeztük aki a depóban segédkezett, de hiába. Hát jó, akkor menjünk ki a depóból.
A depó kijáratánál kaptuk meg a chipet, de itt is borzasztó szerencsétlenkedés ment. Az előttünk álló srácot nem akarták kiengedni, mert kompressziós szár volt a lábán. Háromszor mondta el, hogy le fogja venni és megy a ruhatárba, de azért csak feltartották még egy kicsit. A chip kontrollos srácnak is elege volt már ahogy elnéztem, legalábbis elég gyakran tett olyan kijelentéseket ami arra engedett következtetni, hogy ő akkor most elhúz innen és soha többet nem jön vissza.
Kijutottunk végre a depóból, helyén voltak a zsákok, de még ott volt a kezemben a fehér zsák amit valahol le kellett adni. Kérdeztük mindenkitől vadul, hogy hova kell menni, de persze senki sem tudta. Viszont mivel látták, hogy nálam is fehér zsák van, folyamatosan jöttek oda a külföldi versenyzők kérdezősködni, hogy hol van a ruhatár. Ők még annyit se értettek ebből a kavalkádból, mint mi, akik legalább tudunk magyarul. Valamilyen csoda folytán eljutott a speaker fülébe a kérdés, és bemondta végre, hogy melyik sátorba kell vinni a csomagot. Na most ez azért nagyon vicces történet, mert vissza kellett sétálni a versenyközpontba, viszont ugye a depóból már úszáshoz öltözve jöttünk ki, mezítláb. A ruhatárhoz köves, éles, murvás szaron kellett sétálni elég sokat, vagy meg kellett kerülni az egészet kívülről. Én a nehezebb utat választottam, és bemelegítés gyanánt felszántottam a talpamat a kavicson.
Miután visszaértem, lementünk Petivel a vízhez és megkértem, hogy rakja fel a rajtszám tetkómat. Mindkét vállamon annyira jól sikerült, hogy utána percekig kapargattam, hogy inkább ne maradjon fent belőle semmi. Akkor itt úgy döntöttünk, hogy elég lesz, és most már menjünk be a vízbe, mert rohadt meleg van.
Úszás
Az úszás rolling start-al indult, ami annyit tesz, hogy mindenki a saját úszótudásának megfelelő zónából indul, és nagyjából 10 másodpercenként, kis csoportokban indítják a versenyzőket. Nekem a triatlonnál az úszás egyedül a túlélésről szól, arról, hogy ne fulladjak meg. Szóval beálltam jó hátra, Peti meg előre, mert ő jó úszó. Uncsi volt megvárni míg az a sok ember elrajtol előttem, de sokkal jobb volt így, mert hozzám hasonló tudású úszókkal mehettem együtt.
Amikor sorra kerültem, szép komótosan besétáltam a vízbe és elkezdtem csapkodni. Váltogattam a gyors- és mellúszást, nem akartam túlzottan kifárasztani magam. A lábtempót nem erőltettem különösebben, egyrészt mert nem tudom normálisan kivitelezni, másrészt a lábaimat inkább a futásra tartogattam.
Idén elég sokat jártam uszodába, készültem a triatlonra, de a fejlődés legkisebb jelét sem tapasztalom magamon. Futásban és bringában egész elfogadható időket tudok produkálni, de az úszás egyszerűen nem megy. Ugyanúgy meghaltam 1500 méter után, mint tavaly. Egyetlen percet sikerült javítanom, a tavalyi 38:26-hoz képest most 37:10-es idővel támolyogtam ki a vízből. Peti 29:27-et úszott. Betonszarul voltam, szédültem és fájt a vállam, de azt hiszem az alábbi fotó mindent elárul.
Felfutottam a szőnyegen, átöltöztem, és már rohantam is a biciklimhez. 4 perc 18 másodpercet töltöttem a depóban.
Kerékpár
Rakpart kétszer oda-vissza = 40km. Unalmas, de legalább az út egyenes, és magyar viszonylatban jó minőségűnek mondható. Egyenletes tempóban pedáloztam végig, az átlagot próbáltam 30 felett tartani. Tavalyi időm 1 óra 26 perc, idén sikerült 1 óra 20 percre leszorítani, ami 29.97 km/h átlagsebességnek felel meg. Szánalom, de sajnos nem lett meg a 30-as átlag 🙂 Farkas úr 1 óra 21 percet kerékpározott.
Második kör után bezúztam a depóba. Nem találtam meg a zsákomat, nem volt az akasztón ahol hagytam. Áttúrtam háromszor az egész fogast, amin egymástól két centire hegesztették a kampókat. Miért nem lehetett volna mondjuk 20 centit hagyni köztük és akkor kényelmesen elférne rajta mindenkinek a cucca? Szóval csak nem lett meg a zsák, bennem meg ment fel a pumpa. Ideges voltam, hogy végre tekertem egy jó tempót, és itt cseszem el az időmet ezzel a baromsággal. Végül jött egy önkéntes és segített megkeresni, de addigra már több, mint 6 perc eltelt, úgyhogy amit a bringán nyertem, azt egyből el is buktam.
Futás
Sokan döglenek meg a futásnál, de nálam pont fordítva működik a triatlon: az úszás halál, a bringa elmegy, a futás meg lazulás. Az első 5km-en 4:44-es átlagot futottam, aztán a második körre kicsit visszaengedtem, mert rohadt melegem volt és nem esett jól, de azért itt is sikerült egy 5:23-as átlagot összehozni. A 10km-t végül 50:20-as eredménnyel fejeztem be.
Petivel többször is találkoztunk útközben, látszott rajta, hogy eléggé ki van purcanva. 54:55-ös idővel végezte ki a futást.
Cél
Peti ideje 02:52:19, az enyém 02:58:13, amiből legalább három percet lefaraghattam volna, ha nincs a tökölés a zsákkal. Összességében elégedett vagyok az eredményemmel, 7 percet javítottam a tavalyihoz képest. A bringán talán tudnék még 1-2 percet hozni, a futáson többet is, ha épp jól megy, az úszás meg… azt inkább hagyjuk.
Farkas Úr a tavalyi 02:40:40-es idejének a közelében sem volt most, de az egy olyan brutálisan jó eredmény, hogy azt nehéz lesz egy darabig überelni.
