A tavalyi év egyik emlékezetes kínlódása a Balaton félmaraton volt. Nem csak a lejutással szenvedtünk meg, de a futás is gyengén ment. Idén viszont egész jól sikerültek a dolgok.
Ezúttal hárman vágtunk neki az útnak, most Gábor is velünk tartott. Pillanatok alatt kiértünk a városból, és az autópályán kényelmes tempóban a rajt előtt egy órával sikerült megérkezni Siófokra. Nagyon meleg volt, november ellenére 15 fok körül volt a hőmérséklet. Tökéletes futóidő.
Az átöltözős, ruhatáras, toi-toi-s szerencsétlenkedéssel együtt is maradt negyed óránk a rajtig. Addig is készítettünk pár gagyi minőségű telefonos képet a parton.
Beálltunk a kettes rajtzónába és még bemelegíteni is volt időnk. Az járt a fejemben, hogy megpróbálok végre sportember módjára viselkedni és összehozni egy tisztességes időt 21 km-en.
Pontosan lőtték el a rajtot. Az útvonal megegyezett a tavalyival. Szokás szerint erősen kezdtem, próbáltam tartani Peti tempóját. Ez általában 4-5 km-ig, szokott sikerülni, aztán lemaradok. 50 percen belül voltunk az első körnél. A fordítónál láttuk Gábort szembe futni. Egy kör után magunkhoz képest mindhárman elég jó helyen álltunk.
A második kör már jóval nehezebben ment. 5:30-as kilométerekhez vagyok szokva, a 4:45-ös átlagsebesség eléggé kikészített. Peti az első kör után nemsokkal lemaradt mögöttem, neki most nem ment annyira jól. 15 km-nél éreztem, hogy eléggé fáradok, de a gyorsabb futásnak kétségtelen előnye, hogy sokkal kevesebb ideig kell futni, így a maradék 6 km elég gyorsan elfogyott. Próbáltam még rátenni a végén a tempóra, de éreztem, hogy már nagyon feszegetem a határaimat. A célegyenesre ráfordulva láttam, hogy valamivel 1 óra 40 percen belül leszek, de nem lesz belőle egyéni rekord. 01:39:45-ös idővel értem be, a legjobb időm pedig 01:39:38 🙂 Peti 01:42:58-al jött, Gábor pedig 02:16:00-val ért célba. Az erős kezdés után a második köre 17 perccel lett gyengébb az elsőnél.
Futás után a KFC-ben pótoltuk az elégetett kalóriákat, aztán jöttünk vissza Pestre.
A magam részéről kezdem megkedvelni ezt a pályát, nem tartom kizártnak, hogy jövőre is nevezni fogunk.
