A festői szépségű útvonalon haladó Panorámafutást már az előző években is nézegettem, de aztán mindig úgy alakult, hogy nem tudtam rá nevezni. Most kiderült, hogy hatalmas hiba volt eddig kihagyni.
8, 17 és 25km-es távok közül lehet választani. 20km-nél rövidebb versenyekért nem szeretek sokat utazni, beneveztem tehát a 25-ös távra, Ági pedig a 8-asra. Tetszett a weboldal, a nevezés is egyszerű volt és gyors. Minden rendben volt egészen addig, amíg a verseny előtt két nappal nem küldtek egy e-mailt, hogy a rajt időpontját két órával későbbre, 17 órára halasztják a nagy melegre hivatkozva. Nekünk ugyan nem okozott gondot a későbbi rajt, ennek ellenére gázosnak tartom az ilyen hirtelen jött módosításokat. Az esemény Facebook oldalán mások is hangot adtak nemtetszésüknek.
14 óra körül indultunk el Zebegénybe, nagyjából 1 óra volt az út amíg odaértünk. Előtte még itthon bedobtam egy 32 centis duplasajtos pizzát, hogy legyen energia a futáshoz. Utólag ez elég rossz ötletnek bizonyult, de erről majd később. Korán odaértünk, parkolóhelyet is könnyen találtunk. Átvettük a rajtszámot és vártuk a rajtot. Meleg volt, de messze nem volt olyan elviselhetetlen, mint amit a szervezők előzetesen vizionáltak. Bár az is igaz, hogy a Hortobágy félmaraton óta jelentősen átértékelődött bennem a meleg nap fogalma. Ez a késő nyári 30 fok legfeljebb langyos esti szellőnek hatott a Hortobágyhoz képest.
A rajt és az esemény központja a Duna-parton kapott helyet. Gyönyörű a környezet, és a speaker is jó fej volt. Kezdett megjönni a kedvem a futáshoz. Csináltam pár karkörzést mintha bemelegítenék, aztán beálltam a rajtkapuhoz.
Ellőtték a rajtot és megindult a mezőny a kerékpárúton Nagymaros felé. Két kilométernél volt az első frissítőpont. Szükség is volt rá, mert már a rajtnál ácsorgásnál éreztem, hogy inni kéne, de elfogyott a vizem. Közben kezdtem érezni a korábban elfogyasztott pizzát a gyomromban. Ez még az első 5 kilométeren belül történt, innentől nagyjából a verseny végéig küzdöttem a hányingerrel. Szerencsére a későbbi frissítőpontoknál volt kóla, abból igyekeztem legalább 3 decit meginni, hogy csillapítsam a hányingert. Ez a módszer egyébként meglepően jól szokott működni. Azért írom, hogy szokott, mert nem ez volt az első alkalom, hogy elnéztem a kaja időzítését és főleg a mennyiségét futás előtt 🙂
Az útvonal nagyon szép, szinte végig a Duna mellett futottunk. A fordító előtt nem sokkal feltűnt a Visegrádi vár a szemközti oldalon. A futofoto.hu munkatársai igen jó érzékkel helyezkedtek, a fotó hátterében látszik a vár. Egyébként az eseményen készült képeket ingyenesen lehetett letölteni eredeti méretben, ami hatalmas plusz pont.
8 km-nél fordultunk vissza, és ugyanazon az útvonalon futottunk Zebegény felé. A hányingerem ellenére egész jól ment a futás, 5:30 alatti kilométereim voltak szinte végig. Zebegénynél éreztem némi késztetést, hogy 17 km-nél kiszálljak. Nem szeretem az ilyen pályát ahol el kell futni a cél mellett, demotiválóan hat amikor látom, hogy másoknak már vége és nekem még csomó hátra van 🙂 Na de nem azért jöttem, hogy feladjam, futottam szépen tovább. Az 1 óra 52 perces félmaratoni időm után kicsit rákapcsoltam. Nagyon be akartam már érni, innentől 5 perc alatti kilométereket nyomtam. Az utolsó kilométerem volt a leggyorsabb 4:36-al.
Jó erőben éreztem magam, az utolsó pár száz méteren sprinteltem, amire a célkapu előtti lejtő rátett még egy lapáttal. Azzal nem számoltam, hogy ennyire közel teszik a kordonokat a célvonalhoz. Nem tudtam lelassulni, kis híján felborítottam a kordont az ott dolgozó fotóssal együtt. Nem sokon múlott egy kiadós zakó a végére, de szerencsére megúsztam. Az időm 02:12:55 lett a 25km-es távon, ami 5:19-es tempónak felel meg. A távnak megfelelő, baromi szép érmet adtak, amiért külön plusz pont jár a szervezőknek. Arany, ezüst és bronz színű volt a három érem, a táv hosszától függően.
Összességében nagyon jó kis verseny volt, kivételesen szép útvonallal és profi szervezéssel. A végére még az elcsúsztatott rajtot is megbocsátottam a szervezőknek 🙂
Galéria
