Zalakaros népszerűségét elsősorban termálfürdőjének köszönheti, érdemes azonban a körülvevő erdős területeket is bejárni. A most következő túra hossza mindössze 10 km, és különösebb felkészülés nélkül is könnyedén teljesíthető.
A Hotel Karos Spa-ban szálltunk meg, ezért innen indítottuk a környék felfedezését. Különösebb terv nem volt, de a kilátót mindenképpen útba akartuk ejteni. A Park utcán felsétáltunk az autóbusz fordítóig, itt tábla jelezte a kilátóhoz vezető utat. Elindultunk az erdőben a Csiga-túra tanösvényt követve.
Rövid erdei bolyongás után kiértünk a fák közül, és a sárga jelzés mentén haladtunk tovább. Innentől a jobb oldalon végig csodás a kilátás nyílik Zalakaros szőlős vidékére. A jelzett út végén egy kilátópont található, ahonnan fele annyit sem lehet látni mint az ide vezető úton. Nem is értem miért így nevezték el. Na de majd a nagy kilátóból biztos szép panorámát fogunk látni!
Szóval elértük az erdei út végét és a sárga jelzést követve lefordultunk a Szent Orbán útra. Leereszkedtünk néhány utcát, közben elhaladtunk a Szent Orbán szobor és jó pár borospince mellett.
Hamarosan elértük a kilátóhoz vezető utcát. Némi emelkedő után megérkeztünk a Kilátó Borozóhoz ahol a térkép, a GPS, és a jelzés szerint is lennie kellett volna a kilátónak. De nem volt ott semmi. Nézegettem a térképet, egyszerűen nem értettem, hogy mi van. Itt kell lennie, vagy, ha nem pont itt, akkor is látnunk kéne valahol a közelben, mégiscsak egy magas építményről van szó.
Aztán észrevettük a kiírást, hogy a kilátót rossz állapota miatt lebontották, az új pedig csak 2018 tavaszán fog megépülni. Hát ilyen ami szerencsénk 🙂
Csalódottan sétáltunk le a hegyről. Megálltunk a Bodahegyi úton a játszótérnél egy kicsit pihenni. Innen két úton lehet eljutni a Gyógyfürdő térre. Ha az Akácfa utca felől megyünk, akkor ezen a lépcsőn kell elindulnunk, vagy mehetünk Termál úton, ahol a 2006-ban épült Isteni Irgalmasság Templom előtt fogunk elsétálni.
Rendesen elment az idő, kezdtünk megéhezni. A Gyógyfürdő téren beültünk a La’Mar étterembe. Átlagos kinézetű, egyszerű kis pizzéria, nem számítottunk komolyabb minőségre. Mindketten ugyanazt kértük: házi pappardelle tészta bazsalikom pestóval és pirított erdei gombával. Túlzás nélkül állíthatom, hogy ez volt a legjobb tésztás kaja amit valaha ettem. Felér a Trattoria Pomo D’Oro színvonalával, csak fele annyiba kerül 🙂
Kaja után átsétáltunk a termáltóhoz. Itt végre találtunk egy kilátót 🙂 A legfelső szintjén rács van a lábunk alatt, tériszonyosoknak nem ajánlott lefelé nézni 🙂 Készítettem egy panorámát a tetejéről:
Ha eddig még nem mondtam volna: Zalakaros gyönyörű. Minden fel van újítva, mindenhol tisztaság van, még egy eldobott csikket sem láttunk sehol. És persze mindenhol zöld, zöld, zöld és zöld.
A Zalakarosi Termáltó és Ökocentrumot gigaberuházás keretében valósították meg néhány éve. A mesterségesen létrehozott tavat a termálfürdő elfolyó vize táplálja. Engem nagyon megfogott az egész, ennyire szép helyet még nem láttam Magyarországon.
A tó szélén kör alakú betonoszlopokon lehet körbelépkelni a nádast.
A másik oldalon tökéletes minőségű kerékpárút vezet, amin akár görkorival is simán lehet közlekedni. Itt található a „fények meditációs tere”, melynek lényege, hogy a fénycsíkok helyzete folyamatosan változik, mert a föld forgásának köszönhetően a nap mindig máshonnan világítja meg.
A túra teljes útvonala gigaméretű térképen itt megtekinthető.
Zárszóként mi mást mondhatnék: Zalakarost egyszer mindenképpen látni kell!
