Év: 2011

A félmaraton futómánia miatt (4 évszak, 4 félmaraton = emlékérem) kellett bevállalnom ezt a téli félmaratoni futóversenyt.

Galéria

Mindig is érdekelt milyen lehet lefutni egy maratont ezért idén belevágtam a felkészülésbe.

Eljött a nagy nap! Majdnem egy éves készülést követően itt állok a budapesti maratoni rajtjánál életem első maratonversenyén!

Még az első futóversenyeim között szerepelt a NATO-futás, ami a 10 km-es távjával a könnyen legyőzhető távolság kategóriájába tartozott.

A minap nagytakarítást csináltam a szobámban és közben előkerült egy régi levél. A tartalma és az ideje is mellbevágott.

Vasárnap a Spar Budapest Maraton Futófesztiválon az egyik sátor a nagyatádi ironman szervezőké volt. Túl sok anyaggal nem készültek, de ez most helyes döntés is volt.

Azt hallottam több ismerősömtől is, hogy a prágai futófesztiválon – lévén, hogy ott is több táv és váltó van – azok, akik rajtszámot hordanak, aznap a városi tömegközlekedési eszközöket ingyen használhatják.

Ez a nagy bölcsesség jutott az eszembe, amikor megkaptam egy kedves kollégámtól – majdani Tűzszekerek tag – azt a három borítékot, ami Ausztriából érkezett a címére.

A nyár folyamán a Tűzszekerek képviseltette magát Magyarország egyik legrangosabb triatlon eseményén a Nagyatádi Hosszútávú Triatlon Bajnokságon – természetesen.

Fejenként 3-3 kör Petivel a Margitszigetem, a hétközi futásaim megszokott helyszínén, ahol eleddig 2 kör volt a maximumom.

Életem negyedik félmaratoni versenyén a célom nem volt más, mint a május 14-i siófoki rekordomnak megdöntése (01:38:52), ami már eleve nem tűnt egyszerű feladatnak, hát még ha 01:35:00-án belüli időt tűztem ki magamnak!

Életem eddigi leghosszabb távjára, 27 km lefutására, azaz a Velencei-tó körbefutására vállalkoztam augusztus 28-án, vasárnap, pontosan öt héttel a budapesti maraton előtt (október 2.).

Idén az 1500 m-t választottam, a célom az volt, hogy 30 percen belül teljesítsem a távot.

Balaton-átúszás végre! Tavaly addig-addig halasztgatták a rossz időjárás miatt, amíg elmaradt, és sajnos ez a veszély fenyegetett idén is!

Magyarország leghíresebb hosszútávú triatlon versenyét Nagyatádon rendezik, ahol az indulók száma évről-évre nő.

Péntek délután felpakoltuk a kerókat és persze magunkat (Tomi, Peti, én) a Siófokra induló vonatra, irány a Balaton körüli bringatúra! Két nap alatt 212 km ledarálása vár ránk!

A balatonfüredi triatlon verseny az idei Triatlon Tour (országos bajnokság) 2. állomása, ennek megfelelően évről-évre rangos mezőny gyűlik össze, a Balaton északi partjának legforgalmasabb kikötőjében.

Az alábbi 140km-es túra alapötletét ezen az oldalon találtam. Ha lesz időm megcsinálom a módosított útvonalat, addig is marad az írásos beszámoló.

Nem vagyok különösebben oda a teljesítménytúrákért, de a Békás valahogy belopta magát a szívembe az évek során.

Bizonyára sokatoknak ismerős ez a kicsit átalakított csatakiáltás egy francia filmvígjátékból, melynek címe: „Jöttünk, láttunk, visszamennénk”.

A Petivel futottam végig az idei második félmaratonomat. Az M7-esen még felhős volt az ég, csak ritkán bukkant elő a nap, de 10 órakor a rajt pillanatában Siófokon már szikrázó napsütés és kánikulai meleg fogadta a versenyzőket.

Magyarországon sűrűn hallom ezt a mondatot, de nem kérdőjellel a végén. Előszeretettel gondoljuk magunkról azt, hogy mi sportnemzet vagyunk.

Kovács Edina vagyok. Táncőrült. De hogy is alakult ez?

Majd meglátjuk! Mert, hogy is volt? Bő fél évvel ezelőtt tulajdonképpen sehogy. Volt három srác, akik a sportot és a mozgást ugyan szerették, de inkább volt ez egy hobbi, mint bármi más.

Ugye, hogy ezt nézted meg elsőként! Bár sokak számára csalogató lehet ez a cím, itt most nem valami erotikus ábrándozás következik.