A BSI által szervezett Intersport terepfutás eddig kimaradt az életemből, így idén ezt is pótolni kellett. Négyen is neveztünk a 21 km-es távra, mindkét Peti és Gábor is rajthoz állt november 5-én reggel 8 órakor a Csillaghegyi Általános Iskolánál.
Szóval a táv 21 km, 745 m szinttel. A szeptemberi Vadasparki terepfutás után némileg elment a kedvem a hegyen futástól, de valamiért azt gondoltam, hogy most jobban fog menni. Tévedtem.
A rajt után megindult a mezőny felfelé a Rókahegyre. Itt még nem nagyon volt gond a szinttel, mert olyan sokan voltunk, hogy csak sétálni lehetett a szűk emelkedőkön és lépcsőkön. Szabó Úr úgy gondolta, hogy önmagában nem lesz elég kihívás a táv, ezért a dugig pakolt hátizsákjával vágott neki a kalandozásnak.
Amikor kicsit szétrázódott a mezőny, megkezdődött a komolyabb küzdelmünk az emelkedőkkel. Annak ellenére, hogy terepcipőben futottam, állandóan kiment a bokám vagy megbotlottam valamiben. Peti folyamatosan ezen röhögött, aztán amikor ő ment előttem, akkor én röhögtem rajta, ugyanis ő is folyamatosan elcsúszott, vagy rálépett valami kiálló kődarabra a nyirkos avaron.
A rajtnál mosolyogva néztem a camelbak-el indulókat, aztán úgy a tizedik kilométernél kezdtem rájönni, hogy nekik van igazuk. Frissítés ugyanis alig-alig volt a pályán, ahol volt ott is csak hideg vizet adtak, kaja kb. nulla. Egyetlen energiaszelet volt nálam, azt 12 km környékén benyomtam ami úgy 5 km-re volt elég.
Nagyjából együtt futottunk mind a négyen, csak a táv vége felé szakadtunk szét. Farkas úr elhúzott, én Gáborral futottam, Szabó Peti pedig pár perccel mögöttünk lemaradva jött. A futás mondjuk erős kifejezés, inkább séta volt az már, főleg az emelkedőkön. Habár a ruhát jól eltaláltuk, a táv utolsó harmadában már nagyon fáztunk. Volt pár hosszabb lejtő ahol keményen fújt szembe a szél, ami szétizzadt állapotban különösen jól esett, főleg, hogy szélálló réteg nem volt rajtunk.
A GPS összevissza mért, az órámat meg nem néztem, fogalmam sem volt milyen idővel fogunk beérni. Sejtettem, hogy nem lesz valami fényes az eredmény, de a 3 óra 11 perces idő azért elég gyászos 🙂
Szenvedési faktorát tekintve a Hortobágy félmaratonhoz hasonlítanám ezt a futást csak téli kiadásban. Szerencsére nem vagyok egyedül ezzel a meglátásommal, úgyhogy megegyeztünk, hogy jövőre nem fogunk nevezni:)
