Június 18-án negyedik alkalommal rendezték meg a Color Run-t Magyarországon. Nagy eseményről van szó, több ezer indulóval, ehhez képest annyi gond volt vele, hogy felsorolni is nehéz.
Nevezés
Online kifizettem a nevezési díjat, majd a visszaigazoló levéllel elmentem átvenni a rajtcsomagot egy héttel az esemény előtt. Olyan 8-10 ember állt előttem a sorban, ennek ellenére közel egy órát kellett várnom. A csomag átvételéhez személyigazolványt kellett bemutatni, másik ember rajtcsomagját pedig csak aláírt meghatalmazással lehetett átvenni. Agyrém, még egy versenyen sem láttam ilyet. A kinyomtatott, vagy telefonon bemutatott nevezési visszaigazolás mindenhol elég szokott lenni. Viszonyításképpen megemlítem, hogy ugyanezen a napon vettem át a BSI által szervezett K&H váltófutás csomagjait, ahova 9 fő nevezési lapjával mentem és az egész nem tartott 5 percnél tovább.
Megkaptam a pólót és a karszalagot, majd amikor minden megvolt, húztak nekem egy rajtszámot a doboz tetejéről. Sehol nem rögzítették, hogy az a rajtszám az én nevemhez tartozik, innentől nem értem minek kellett a futáson viselni, ha egyszer nem lehet vele a viselőjét azonosítani.
A póló egyébként meglepően jó minőségű, és jól is néz ki. A csomagnak tartalmaznia kellett volna fejpántot is, de ez sajnos kimaradt. Mint kiderült azért, mert kiszedték a csomagokból és a helyszínen külön árusították.
Helyszín
A Kincsem Park alapvetően jó választás lenne egy ilyen eseményhez. Vannak viszont alapkövetelmények, amiket a szervezők figyelmen kívül hagytak. Az egyik például, hogy június közepén hőség van. Ilyen időben nem lehet megcsinálni több ezer emberrel, hogy órákat álljanak a tűző napon csak azért, hogy egyáltalán el tudjanak rajtolni. Nekünk szerencsénk volt, mert korán beálltunk a rajtzónába és az első csoporttal el tudtunk indulni. Aki viszont később ért oda, az akár másfél órát is várhatott mire átjutott a rajtkapun. Ha egyáltalán átjutott, mert később a kapu megadta magát és eldőlt.
Ruhatár, WC
A nevezési díj nem tartalmazta a ruhatárat, külön fizetni kellett érte 200 Ft-ot. Cserébe nagyon kicsi volt, az akasztók pillanatok alatt elfogytak, utána a földre pakolták a csomagokat. Az „öltöző” ugyanez: kicsi volt és koszos, mert nem füves területen húzták fel a sátrat, hanem poros, földes részen.
6.000 emberre volt kb. 5 WC, amik előtt gigantikus méretű sor kígyózott.
Pálya
A pálya nagyon hasonlít a Hortobágy félmaratonhoz. Füves, homokos, gödrös, de azért futható. A táv elvileg 5 km volt, gyakorlatilag fogalmam sincs mennyi, mert nem voltak kitáblázva a kilométerek, GPS-t pedig nem használtam.
Az útvonal nem volt megfelelően jelölve. Az egyik fordítónál az önkéntes lány szaladt valaki után, aki elnézte az irányt. A pálya vége felé visszatértünk ahhoz a szakaszhoz ahonnan indultunk. Közben folyamatosan rajtoltatták csoportokban az embereket, akik velünk szembe futottak. Ez önmagában nem lett volna baj, mert elég széles a pálya, de mivel nem volt szalaggal elválasztva, össze-vissza futott mindenki, szembe a másikkal. Totális káosz.
Az esemény nevéhez híven, néhány helyen festékporral szórták be a futókat. Ez egy jópofa és látványos dolog, viszont biztosítani kellett volna vizes frissítést is mellé. A rajt előtti tűző napon eltöltött 40 perc miatt már 1 km futás után vattát köptem. Ehhez még hozzájött, hogy 10 percenként az arcomba vágtak egy adag festékport. Célba érkezéskor már a számat alig tudtam kinyitni annyira ki voltam száradva. A víz hiánya egyébként általánosan elmondható az egész versenyről.
Cél
Célkapu nem volt. Elfogyott a pálya a lábunk alatt, ebből tudhattuk, hogy vége, de ezen kívül semmi nem jelezte.
Adtak két fél literes vizet és egy hideg alkoholmentes sört. Csodálkoztam is ezen a nagy bőkezűségen, aztán mások beszámolójában olvastam, hogy aki a későbbi csoportokkal rajtolt, annak már nem jutott víz beérkezéskor. Nem tudom ők mit csináltak, főleg, ha azt vesszük, hogy eleve legalább 40 perccel többet álltak a rajtnál, mint mi.
Csap, mosdó, slag, zuhany, vagy bármilyen tisztálkodási lehetőség nem volt. Jobb híján az egyik ásványvizet használtam el arra, hogy letakarítsam magamról a festéket. Így utólag kellemetlenül érzem magam, hogy mosakodásra használtam a vizet, mikor a később érkezőknek egyáltalán nem jutott.
Hangulat
Volt egy színpad ahol mentek mindenféle produkciók, katasztrofális hangosítással. A speaker nagyon unszimpatikus volt. Egyszer még működött az „én azt mondom color, te azt mondod run” buzdítás. Másodikra is egész jó volt. Harmadikra már kicsit unalmas, harmincadik alkalommal viszont idegesítő, bugyuta és irritáló. Nem csodálom, hogy sokan még a rajt előtt hazamentek.
Visszhang
Hangsúlyoznom kell, hogy mi a szerencsésebbek közé tartoztunk. Vittünk magunkkal rengeteg vizet, amit futás előtt megittunk, nem kellett WC-re mennünk, aránylag gyorsan elintéztük a ruhatárat, és időben beálltunk a rajtzónába. Aki később érkezett, a helyszínen kellett a rajtcsomagot átvennie és úgy számolt, hogy elugrik futás előtt WC-re, ők nagyon megszívták.
Gyanús volt nekem, hogy nem csak én látom ennyire negatívan a dolgokat, ezért este felnéztem az esemény Facebook oldalára. Addigra már érkezett vagy húsz felháborodott komment ami másnap reggelre a duplájára nőtt és azóta is folyamatosan gyarapodik.
Íme egy hasonlóan negatív hangvételű beszámoló a VOUS-lányoktól.
Összegzés
A Color Run egy nagyon jó ötlet, amiből kiváló rendezvényeket csinálnak világszerte. A bejáratott márkanevet kihasználva nem volt nehéz több ezer indulót toborozni az itthoni futáshoz. A tömeges sporteseménnyel kapcsolatos minimum elvárásokat viszont egyáltalán sem sikerült hozni a szervezőknek. Kevés volt a WC, kicsi volt a ruhatár, nem volt elég szemetes, nagyon lassú volt a rajt, gyenge volt a speaker, nem volt kijelölve az útvonal, és a legfontosabb: nem volt elég víz.
