Fogalmam sincs mire gondoltam amikor beneveztem a SZUFLA futófesztivál 52km-es ultra távjára. Egy héttel az 5i50 után elég esélytelennek éreztem a dolgot, még a verseny előtti napon is izomlázam volt. Egész héten azzal gyötörtem magam és a környezetem, hogy hagyni kéne a fenébe az egészet. Végül aztán arra jutottam, hogy átregisztrálok egy rövidebb távra. Ezt meg is próbáltam a verseny előtt pár nappal, de persze már rég lejárt a határidő, úgyhogy maradtam az 52 kilométeres táv nevezői között.
Hát akkor menjünk…
Hajnali 5-kor keltünk szombaton. Szakadt az eső, fekete felhők mindenütt. Ideális idő a futáshoz. Semennyi motivációm nem volt, de azért elkezdtem enni, hogy legalább a szénhidrát rendben legyen a rajtig.
6 órakor indultunk Szigethalomra, egy óra alatt kényelmesen odaértünk. 7 órától lehetett a rajtcsomagot átvenni. Júliusban ugyanitt jártunk a Hajmeresztő Halmi Hajszán, csak akkor a versenyközpont kicsit beljebb volt az erdőben. Az akkori szervezők közül több ismerős arcot is láttam, illetve bennem is felismerték a múltkori esemény egyik fotósát 🙂
Ahogy a chippel kínlódtam, az járt a fejemben, hogy most is inkább fotózni kellett volna. Egyébként ilyen elcseszett formájú chiphez még nem volt szerencsém, pedig elég sok versenyen megfordultam már. Akkora, mint egy bankkártya, nehéz felrakni és röhejesen néz ki. Pedig kivételesen a chiprögzítőt sem felejtettük otthon, de hiába, mert ehhez a bumszlihoz nem tudtuk használni.
Felkerült a chip és a rajtszám, majd elkezdett esni az eső. Volt még fél óra a rajtig, addig beültünk az autóba. 7:45 körül kiszálltam és elkezdtem valami bemelegítésre emlékeztető bohóckodást csinálni, aztán 55-kor odamentünk a rajtkapuhoz. Nagyon kevesen voltunk, mert a többi távot csak órákkal később indították, ultrát meg nem futnak olyan sokan.
Rajt!
8 órakor elindultunk a szép csendes esőcskében. 900 méter után beértünk az erdőbe és ráfordultunk az első körre. Egy kör 6,35km, ebből kellett nyolcat futni, illetve a pályára felvezető és levezető szakasz hossza 2×900 méter, így jön ki az 52km. Mennyi lehet az? Tíz Margitsziget kör? Budapest – Esztergom? Budapest – Gárdony? Valami ilyesmi. Nem olyan sok.
Ez volt életem első terepfutása, korábban csak betonon futottam. Emiatt is jobb lett volna egy rövidebb távval kezdeni, de hát ez most így jött ki. Annyi eszem azért volt, hogy beszereztem egy terepcipőt, és jelentem, hogy az Asics Gel Fuji Trabuco 4 jelesre vizsgázott. Nagyon jó volt benne futni, rendesen tartotta a lábam az egyenetlen talajon de mégis puha volt és kényelmes.
Az első kört nagyon óvatosan kezdtem. Próbáltam felmérni a lábam állapotát, meg úgy általában ráhangolódni a futásra. Örömmel nyugtáztam, hogy a pálya nagy része megegyezik a Halmi Hajsza útvonalával, beleértve azt a lejtőt ahol a kígyós akadályt alakították ki a múltkor. Ott történt, hogy a fotós felszereléssel nem fértem át az akadály alatt, ezért kerülnöm kellett volna, de én inkább belezuhantam a mellette lévő gödörbe. Jaj de rohadt vicces volt. Hány kilométer is van még hátra? 47? Az már nem olyan sok.
Közben elállt az eső, és nagyon kellemes futóidő kerekedett.
2 óra 14 perc volt a félmaratoni időm. Teljesen egyedül futottam az erdőben két órája, eszméletlen unalmas volt. Még csak 10 körül járt az idő, és hátra volt, több, mint 30 kilométer.
10:30-kor ellőtték a többi táv rajtját is, akkor hirtelen megtelt a pálya és rengetegen lettünk. A tömeg meghozta a kedvemet, elkezdtem gyorsulni. A 27. kilométerem 5 percen belüli volt, de azt már éreztem, hogy sok lesz és inkább visszavettem a tempót. Közben találkoztam Ágival, aki a 8km-es távon indult. Nagyon irigyeltem, hogy a kör végén nem balra fog fordulni, mint én, hanem a jobb oldali kijáraton távozik a célkapu felé. De hát majd én is megyek arra, csak előbb még négyszer körbefutom a Tököli Parkerdőt, mert szeretem.
Két frissítőpont volt a pályán, példátlan választékkal. Kalcium, magnézium, kóla, szörp, víz, ISO, banán, sütike, alma, szőlőcukor és még sok egyéb. Literszámra vedeltem a magnéziumot, nem hiányzott az izomgörcs. A frissítés és az önkéntesek munkája nagyon rendben volt.
A 32. kilométeren még összehoztam valahogy egy 05:19-et, utána kezdtem lassulni. 37-nél volt valami holtpontszerűség, ott nem nagyon akaródzott továbbmenni a frissítőpontról. Nem is a fáradtság miatt szoktam ilyenkor rinyálni, inkább az idő tényező zavar. Az, hogy lassan negyedik órája futok, és még mindig nem látom a végét annyira frusztrál, hogy legszívesebben otthagynám a francba az egészet. Nem meglepő, hogy ez a kilométerem lett a legrosszabb 09:12-es idővel.
Túl a maratonon
4 óra 32 perces idővel léptem át a 42 kilométert, ami az eddigi leggyengébb maratoni időm, de valahogy sejtettem, hogy ez a nap nem a csúcsdöntésről fog szólni. Mindenesetre még hátra volt 10km. Lassan kiürült a pálya, már csak ultrások voltak és egy-két lassabb futó a félmaratoni távról. Megint egyedül maradtam, de most már minden létező tagom fájt és a mozgásom is kezdett szétesni. Ettől eltekintve egyébként egész jól bírtam, nem éreztem azt, hogy meg kéne halni. Közben eltűntek a felhők és azokon a részeken ahol nem voltak fák, kellemesen sütött a nap.
Volt nálam egy Nutrend Excelent gigamüzli amit a végére tartogattam. Ezt ünnepélyes keretek között betoltam az utolsó körön. Brutálisan tömény volt, alig bírtam lenyelni, viszont annyira eltelített, hogy egyéb kajára nem is volt utána szükségem. Utoljára még megköszöntem a frissítőpontoknál a segítők munkáját, és a maradék erőmet összeszedve próbáltam emelni a tempón, hogy 6 órán belül beérjek. Elég nehezen vittek a lábaim, de amikor végre valahára elértem az ellenőrzőpont előtti utolsó kanyarig, akkor mintha leesett volna egy 20 kilós súly a lábamról és elkezdtem száguldani.
Láttam már a táblákat: 300 méter a kör végéig, 200 méter a kör végéig, és végre ott van a szőnyeg! Átfutottam rajta, felvillant a nevem és be is mondták, hogy vége, lehet távozni a jobb oldali kijáraton. Már csak 1 kilométer! Fakkje! Hátulról még hallottam az instrukciót, hogy „Figyeld a táblákat, ki van írva merre kell menni!” Ennek megfelelően ahogy kijöttem az erdőből kapásból rossz irányba fordultam, de szerencsére gyorsan kapcsoltam és nyomtam egy hátraarcot. Láttam és hallottam a versenyközpontot, már csak pár száz méter volt hátra.
A cél
5 óra 51 perc 45 másodperces idővel nyírtam ki az 52 kilométeres távot. Nagyon hosszú és nagyon unalmas volt, azt hittem sosem érek a végére. Legközelebb viszek magammal könyvet vagy keresztrejtvényt 🙂 Habár a célba úgy estem be, hogy én ilyet akkor soha többet nem akarok, valójában egy pillanatig nem gondoltam komolyan, hogy jövőre kihagynám ezt.
A célban gulyásleves, palacsinta és dinnye volt a menü. Érdekes, hogy ennyire alacsony nevezési díjból mennyi mindent össze tudtak hozni a szervezők, míg más versenyen kétszer ennyi pénzért egy darab müzlit sem adnak.
Ha tudtam volna pihenni a verseny előtt két hetet, akkor ennél valószínűleg sokkal jobb időt futottam volna. De hát nyáron elég nehéz két üres hetet találni, annyi jó versenyt szerveznek 🙂
Íme a kilométerekre lebontott idők. Nem valami kiegyensúlyozott teljesítmény 🙂

Ezek pedig a chip által mért hivatalos köridők:
