Év: 2016

A tavalyi év egyik emlékezetes kínlódása a Balaton félmaraton volt. Nem csak a lejutással szenvedtünk meg, de a futás is gyengén ment. Idén viszont egész jól sikerültek a dolgok.

A Hortobágy után azt hittem már nincs lejjebb. De sajnos tévedtem.

A tavalyi év számomra legemlékezetesebb és legötletesebb futása egyértelműen a BBU Halloween Run volt. Idén 21 km-es távot is lehetett választani, úgyhogy lássuk milyen volt a 2016-os év Halloween félmaratonja a Kőbányai pincerendszerben!

Ez volt a negyedik maratonom az idén, és bármennyire is benne vagyok a hosszútávokban, a 42 km legyűrése ezúttal elég kemény próbatételnek bizonyult. Szerencsére Petinek is jó szarul ment, úgyhogy fej fej mellett szenvedtük végig a 31. Budapest Maratont.

Mindenféle komolyságot mellőző cikk következik.

Ha már van terepfutó cipőm, használni is kéne. Ez járt a fejemben amikor neveztem a BBU által szervezett 18km-es terepfutásra a Budakeszi Vadasparkban.

Colos jóvoltából, aki forgatni ment egy kollégájával a Zamárdi Kalandparkba, mint statiszták, a Móni is én is meghívást kaptunk.

A festői szépségű útvonalon haladó Panorámafutást már az előző években is nézegettem, de aztán mindig úgy alakult, hogy nem tudtam rá nevezni. Most kiderült, hogy hatalmas hiba volt eddig kihagyni.

Már több, mint egy hónapja voltam ezen a versenyen, de valamiért nem bírtam írni róla eddig. Biztos azért, mert nem fér a fejembe, hogy hogy nem lehet azt tudnia a műsorvezetőnek, hogy melyik irányba indul a futam? Ilyen marhaságokkal borzolta a kedélyeket a debreceni Őrült futás.

Ultramaraton, ultrafutás, én meg ultranagy hülye, hogy beneveztem…

Legutóbb ellátogattunk Szigethalomra, ahol már egyszer jártunk a Hajmeresztő Halmi Hajsza nevű remek kis versenyen.

Idén is ott voltunk!

Amikor pár hónapja nézegettem a facebook eseménylistáját, belefutottam ebbe a 10 km-es versenybe. Mivel épp előtte határoztam el, hogy a legközelebbi Spartan Race-nél nagyobb hangsúlyt fektetek a futásra, egyből be is neveztem.

Amikor megláttam, hogy éjszakai futás lesz a belvárosban, gondolkodás nélkül be is neveztem azonnal a 7 km-es távra, mert ez valami nagyon jópofa dolognak ígérkezett.

Az Ötpróba Rióba eseménysorozat utolsó eseménye július 23-án került megrendezésre a Margitszigeten. Tavaly december 31-én már kint voltunk futni, de az akkori szervezés botrányos volt. Aggódtam is kicsit emiatt, de ezúttal nyoma nem volt a korábbi szerencsétlenkedésnek a szervezéssel.

Múlt héten részt vettem a szigethalmi Hajmeresztő Halmi Hajsza elnevezésű, remek kis helyi erdei akadályversenyen.

A táv a következőképpen alakult: 300 m úszás, 8 km kerékpározás, 2 km futás. Ez cseppet sem tűnik soknak, de ha egymás után háromszor kell nekilátni és leküzdeni, úgy azért máris más a leányzó fekvése, nemde? Persze, hogy rögtön elnyerte tetszésemet a dolog, ott a helyünk, irány Pócsmegyer!

Olvasgatom Farkas Úr tavalyi beszámolóját a Hortobágy félmaratonról és azon töprengek, hogy vajon idén is hasonlóan pozitív gondolatokat fogalmazna e meg a versenyről, ha írnia kéne róla? Erős a gyanúm, hogy nem így lenne, ezért inkább magamhoz ragadom az írás jogát és elmesélem az eddigi legizzasztóbb félmaratonunk történetét.

Június 18-án negyedik alkalommal rendezték meg a Color Run-t Magyarországon. Nagy eseményről van szó, több ezer indulóval, ehhez képest annyi gond volt vele, hogy felsorolni is nehéz.

Egy csajos este után, meglepően könnyen ment az ébredés hajnali 6-kor. Semmit sem bíztam a véletlenre, már előző este összekészítettem a szendvicseket és cuccokat, nehogy bármit is otthon felejtsek.