Címke: balaton

Ez már a 39. Balaton-átúszás volt a sorban, amelyhez 2021-ben bizony jó hideg víz dukált…

Még 2019-ben, egy sörös nyereményjátékban nyertem egy ingyenes indulást a 2020-as keszthelyi középtávú triatlonversenyre!  Igen ám, csak a hülye Covid közbeszólt, a versenyt a kevés érdeklődő hiányában törölték, így egy évet csúszott a debütálásom ezen a versenyen.

Így történt aztán, hogy a Várkonyiék és a többiek csapatában (4-13 fős) futottam egy esti félmaratont a déli parton Balatonszemes és Széplak alsó között. A táv pontosan 21,1 km lett, ami jó felkészülésnek tűnt az egy hét múlva esedékes maratoni előtt.

A verseny eredetileg egy héttel korábban lett volna, azaz pont a budapesti félmaratonnal egyszerre, ám egy nagyobb kenesei rendezvény miatt egy héttel eltolták a Balatonmant, aminek végül is örültem, mert így a félmaratonon együtt futhattam a Mónival.

Zsinórban harmadik éve úsztam át egri rokonommal, Kovács Gáborral a Balatont (először 2014-ben nyomtuk le együtt).

Hetedszer indultam a siófoki őszi/téli gyakorlatilag idényzárónak tekinthető félmaratonon. Szeretek ezen a kétkörös versenyen részt venni, ahol általában mindig felszabadultan tudok futni, azaz jó időkre vagyok képes.

A most következő 15 kilométeres túra bővelkedik panorámákban és látnivalókban. Mivel Aszófő volt a kiinduló pont, nem hagytuk ki a halsütőt és a Nagyi Kertje Teaházat sem.

Februárban jártam Vilonyán egy terepfutáson. Nagyon tetszett a környék, szerettem volna gyalogosan is bejárni. Az indulás nem Vilonyáról történt, hanem a közvetlen szomszédságában található Királyszentistvánról.

A 37. Balaton-átúszás 2019.06.29-én került megrendezésre. A szervezők idén 10.000 főben maximalizálták az úszólétszámot.

Szombat délután indultunk le a Balcsira, a rajtszámfelvétel után az energiastandon ragadtunk magukhoz némi csodaszert a Petivel: energiaszeletet, és magnéziumshotot.

Nekem ez már a 9., míg a Petinek a 2. Félironmanje volt. A májusi esős időjárás mondjuk nem kedvezett az idénynyitó triatlonversenyünknek, ráadásul olyan hűvös volt az idő, hogy a Balaton mindössze 13-14 fokos volt a verseny hetében.

Idén első alkalommal került megrendezésre a Tihany Trail terepfutás. Két távot indítottak 8 és 15 kilométeren. Az utóbbit választottam, nem túl nagy, 294 méteres szintkülönbséggel.

Idén a balatonkenesei futamot követően Balatonfüreden is félironmaneztem egyet, ezzel pedig mindkét Balatonmanes Félironmant kipipáltam 2018-ban! 2012-ben pont itt Balatonfüreden abszolváltam a legelső féltávomat, és most visszatértem, mint Schwarzi a Terminátorban…

A 2018-as Balaton-átúszást kétszeri halasztás után július 14-én tartották meg.

150 km hajnali autózás után, reggel 10 órakor vágtam neki a 42 kilométeres távnak a Balatonudvari golfpályáról. A kiírás szerint nem volt sok a szintkülönbség, viszont ami volt, az nagyon hosszú, elnyújtott emelkedők formájában jelent meg.

Szomorú családi tragédia árnyékolta be életem 40. félmaratoniját. Eddig 76 futóversenyen álltam rajthoz, azaz minden második futásom 21 km volt.

A Balaton-átúszást mindig is egy misztikus, teljesíthetetlen dolognak tartottam. Úgy tekintettem rá mint annak idején a maratonra.

Tök mindegy, hányszor mentél végig rajta, akkor is, ugyanúgy fáj. Mentálisan fel lehet készülni a dologra, de a holtpont(ok) elkerülhetetlenek. Ennek ellenére 2017-ben is nekiveselkedtem…

A tavalyi év egyik emlékezetes kínlódása a Balaton félmaraton volt. Nem csak a lejutással szenvedtünk meg, de a futás is gyengén ment. Idén viszont egész jól sikerültek a dolgok.

Csak egy kör. A Balaton körül… 200 km.