A Balaton kör nagyjából 200 km, szinte végig közúti forgalomtól elzárt kerékpárúton teljesíthető túra. Eddig két alkalommal volt hozzá szerencsém, mindkét alkalom maradandó élményekkel gazdagított, amit most megpróbálok felidézni.
Az első
2013 augusztusában találtuk ki Dani haverommal, hogy körbe kéne tekerni a tavat. Azon a nyáron többször mentünk 100 km feletti túrákat, tehát (elvileg) megvolt a kondink hozzá. Mivel valamennyi túránál szenvedtünk a hőségtől és a forgalomtól, Dani kitalálta, hogy célszerű lenne estére időzíteni a rajtot. Ez az ötlet később elég nagy baromságnak bizonyult, de ne szaladjunk ennyire előre.
Késő délutáni vonattal indultunk a déliből, 19 óra körül értünk Siófokra. Ettünk egy kritikán aluli gyrost 700 Ft-ért, majd 20 órakor nekivágtunk a körnek.
Az első két órában nem volt különösebb gond, akkor még viszi az embert a lelkesedés, nincs vaksötét és élet is van az utcákon. A problémák 23 óra után kezdődtek amikor a szervezetünk először jelezte, hogy aludni kellene. De mivel ez csak az első holtpont volt, hamar átlendültünk rajta. Evés-ivás és gyerünk tovább!
Nem emlékszem pontosan, de legalább 6 órába telt az első 100 km. Sokszor álltunk meg pihenni. 100 km az a táv amit úgy szoktam megélni a bringán, mint futásnál a 30-at. Utána kezd el mindenem fájni, sokkal lassabban fogynak a kilométerek, és az egy percre jutó káromkodások száma megnégyszereződik.
A második 100 km maga volt a pokol, a gyötrelem, a kínok kínja. Sokszor teljesen sötétségben tekertünk. 120 km után nem bírtam már ülni a nyeregben annyira fájt a seggem, innentől végig kiállva tapostam a pedált.
Zánkán megálltunk egy buszmegállóban pihenni. Én már járni nem tudtam annyira fájt a talpam a kiállva tekeréstől és a térdemnek sem tett valami jót ez a projekt. Pontosan nem tudom mennyi időt tölthettünk ott, csak arra emlékszem, hogy lefeküdtünk a földre, bámultuk az eget és elaludtunk. Nem tudom ez meddig tartott, mindenesetre utána legalább tíz percig nem voltam fáradt.
Zánkától még irgalmatlan messze van Siófok, és ekkorra mintegy 25 fokkal volt hidegebb, mint nappal. Meleg ruhát persze nem vittünk, augusztusban minek az? Innentől órákig csendben haladtunk egymás mellett, felváltva küzdve az álmossággal, fáradtsággal és a hideggel.
Kezdett világosodni, Csopak környékén már egész jó fényviszonyok között haladtunk. Hamarosan ismét 30 fok felett járt a hőmérséklet. Az állapotunkat elég jól tükrözi, hogy a 170 és 190 km közötti szakaszt 2 óra alatt tettük meg. Ez a tempó még futva is tróger, nemhogy kerékpárral. Itt történt, hogy Danit félretolva beállt mellém egy karbonvázas országútis faszkártya és elkezdte fikázni a 105-ös szettet a bringámon. Végighallgattuk, hogy ő mennyire jó időfutam versenyző, és nem is érti, hogyan lehet Ultegra szettnél gyengébbel szerelni egy bringát. Mikor befejezte a monológját és látta, hogy nem reagálunk semmit, elhúzta végre a rúgnivaló testét.
Az utolsó 10 km-re sikerült összeszedni magunkat és 20-hoz közeli átlagot hozni. Mire Siófokra értünk ismét 40 fok volt. Eredeti tervünkben szerepelt egy strandolás a végén, de ebből nem lett semmi. Ahogy visszaértünk, egyből szálltunk fel a vonatra és go home.
A részidőket ábrázoló diagramon elég jól látszik, hogy mikor mentünk kivilágított szakaszon, és mikor vaksötétben. Ilyenkor az átlag inkább 15 km/h közelében mozgott.
A második
A második körre két évvel később került sor. Ennyi időnek kellett eltelnie, hogy megszépüljenek az első túra emlékei.
Második alkalommal egyedül mentem. Szigorúan nappal. Vagyis ez nem teljesen igaz, mert korán akartam kezdeni, ezért a hajnali 4:30-as vonattal indultam. Április 12-én, hogy egész pontos legyek. Előrelátó voltam és megvettem a visszaútra is a jegyet a 17:30-as vonatra. Azt simán el fogom érni. Vagy nem?
Pályafelújítás miatt csak Lepsényig tudtam vonatozni, onnan bringával vettem célba a Balatont. Ez majd 20 km-rel megdobta a teljes távot.
A változatosság kedvéért ezúttal az északi parton kezdtem a túrát. Április lévén teljesen kiszámíthatatlan volt az idő, tűző naptól az erősen felhősig volt minden. Egyvalami azonban állandó volt: az a rohadt szél. És mivel bringáról van szó, természetesen mindig szemből fújt.
Tanulva a korábbiakból, most kipihent voltam és sokkal jobban bírtam a távot. 150 km-ig teljesen rendben voltam, időnként 30-as átlagot is tudtam tartani rövidebb szakaszokon. 150 után jött a szokásos seggfájás + kiállva tekerés kombó. 180-nál jártam amikor elfogyott a 3 liter vizem. Most biztos azt gondoljátok, hogy ez nem jelent különösebb problémát, de sajnos nem így van, mert a Balatont megkerülő kerékpárút mentén összesen 2 azaz kettő darab kút található! A településeken egyszerűen nincsenek utcai kutak. Nyáron ez nem gond mert nyitva van az összes büfé és kisbolt. Április elején viszont a büfék még zárva voltak és mivel vasárnap mentem a kisboltok sem voltak nyitva a kötelező vasárnapi zárva tartás miatt…
Egy órám volt hátra a 17:30-as vonatig, viszont fogalmam sem volt mekkora távot kell még megtennem a Lepsényi kiruccanás miatt. A gps legalább 35 km-t mutatott. Esélytelennek látszott de azért nyomtam neki ahogy csak bírtam.
17:10-kor értem Siófokra, ekkor már biztos volt, hogy nem érem el a vonatot. Találtam végre egy működő büfét, kértem két hamburgert egy liter kólával, aztán rádobtam a maradék két banánomat és újult erővel (vagy inkább fáradtsággal) vágtam neki a Siófok – Lepsény szakasznak. Végül a 19:30-as vonatot értem el, amire új jegyet kellett váltanom.
A Balaton kör Lepsénytől indulva, egy kis kitérővel Tihanynál, 225 km-re jött ki. Ha ehhez hozzászámolom az Újpest – Déli pályaudvar távot kétszer, akkor 245 km-t tekertem aznap. A Moszkva Széll Kálmán térről lefelé robogva a körúton még összejött egy satufékes koccanás az elém szabálytalanul bevágó autóssal, de szerencsére sikerült a nyeregben maradnom. Miután mindketten elküldtük egymást melegebb éghajlatra, inkább a járdán tekertem tovább és nagyjából este 10 óra körül értem haza.
Naptejet nem vittem mert áprilisban köztudottan nincs ereje a napnak és amúgy is, ha el van borulva az ég olyankor nem lehet leégni. Ennek megfelelően így néztem ki:
A diagramon látszik, hogy jóval kiegyensúlyozottabb volt a teljesítményem, mint az elsőnél. Az összátlag is valamivel jobb, bár ezen azért bőven lenne mit javítani. Majd egyszer. Talán.
Galéria
