A 2018-as Balaton-átúszást kétszeri halasztás után július 14-én tartották meg. A BSI mégis figyelmeztetést adott ki a Balaton-átúszást megelőző napon: „Július 14-én szombaton mérsékelten szeles idő várható, emiatt az 5,2 kilométeres táv egésze alatt hullámzó vízre kell számítani. A hullámzó Balatonban biztonsággal úszni nyílt vízi tapasztalatot igényel – az uszodai körülmények ismerete nem biztos, hogy elég. Arra kérjük a 36. Lidl Balaton-átúszás résztvevőit, hogy a vízbe szállás előtt mérlegeljék azt, úszásmúltjuk/úszástudásuk alapján alkalmasak-e arra, hogy szeles időjárási viszonyok között ússzák át a Balatont. A tó vize jelenleg 23 Celsius-fokos mind a parthoz közeli, mind a középső részeken. Kérjük, hogy dönts felelősen a részvételről! Ha nem vagy magadban biztos, inkább gyere el jövőre!” Vajon a nevezési díjat ez esetben visszakapták a visszalépők? A Nemzeti Sport is paráztatott egy kicsit: „A szombaton várható szélviszonyok és hullámzás miatt a gyakorlott, szabad vízi úszásban tapasztalt, megfelelő erőnléttel rendelkezők vágjanak neki a Balaton-átúszás 5.2 kilométeres távjának, és minél korábbi időpontban – hívták fel a figyelmet az esemény szervezői. Az időjárás stabil lesz, ám a szél- és hullámviszonyok, a víz hőfoka miatt idén nehezebb lesz teljesíteni a távot, mint az elmúlt években.”
A körülmények valóban nem voltak ideálisak, a viszonylag hideg vízhőmérséklet és a hullámzás kemény erőpróba elé állították az indulókat. A legjobb példa erre Papp Márk hosszútávúszó klasszisunk esete, aki a 2016-os rekordját (58:33) hiába üldözte, ám azt nem sikerült megdöntenie (1:00:26). Ellentétben vele, nekem viszont sikerült! A 4 éve felállított 1:53:42-es csúcsomat idén 1:53:33-mal adtam át a múltnak. A legviccesebb az egészben, hogy valamiért 1:51 körüli rekordra emlékeztem, a célban meg 1:52-re, így napokig azt hittem, hogy elmaradtam a legjobbamtól, pedig nem! 9 másodperccel megdöntöttem azt!
Ahogy 2014-ben, idén is a rokonommal, Kovács Gáborral veselkedtünk neki az átúszásnak. Gyuri, Gábor munkatársa villámfelkészülését követően vállalta be az úszást, mindenestre jól be volt sózva reggel, mert már 5-kor fent volt, így fél hatkor már mi is előkerültünk a Gáborral. Ezért aztán kb. 6-kor el is indultunk Széplakról Révfülöpre, hogy az elsők között kezdjük meg az úszást a későbbi hullámzást elkerülendő. Gyorsan bereggeliztünk, én csokis zabkását ettem, zabpehellyel és banánnal. Az útra fél liter vizet és ugyanennyi isót vittem magammal. A rajt előtt még egy fél energiaszeletet is megettem. Az első szántódi komp csak 6:40-kor indult, Boglárról a hajó 6-kor, így megkerültük a Balatont és már kb. 7-kor leparkoltunk Révfülöpön. Irány a nevezés, ahol csodálkozva konstatáltuk, hogy már negyed 8-kor elengedték az úszók első csoportját. Az orvosi vizsgálaton, ami a vérnyomásmérést jelenti, persze megint majdnem fennakadtam egy 155/100-zal, bár mellettem sportorvosival rendelkező srácnál 180-as felső értéket mértek… Mondtam, hogy ez lesz az ötödik átúszásom, aztán békén is hagytak. Irány az ingyenes nevezési sátor, ahol megkapom a vonalkódos karszalagot. Megvárom a Gáborékat, visszahúzunk a kocsihoz, lerakjuk a felesleges cuccokat, majd irány a rajtterület. Előtte wc, csomagleadás, kenőcködés, minimális bemelegítés, és kb. háromnegyed 8-kor már be is csobbantunk a vízbe. „FIGYELEM! A víz azonnal mélyül, kb. 160 cm mély. A stégről TILOS be- és fejest ugrani a vízbe!” Naná, hogy fejessel indítottunk…
Négy éve a Gábor már az elején faképnél hagyott, úgy megnyomta az elejét, most én kezdtem be jól, így már az első métereken magam mögött hagytam. Sokan neoprént húztak, én ettől eltekintettem, a nagyatádi triatlonos mezemben úsztam. Egy gélt – csakúgy, mint 4 éve – ezúttal is az úszószemüvegem mögé tűztem, hogy azt majd kb. féltávnál betolhassam. Az első 1000 m-t kb. 22 perc alatt tettem meg, szóval már itt elmaradtam a tervezett 20 perces időtől. Érdekes, pedig jónak éreztem az úszásomat, ám hullámos volt a Balcsi, így nehezebb volt haladni. 2000 m-nél nyertem egy percet, kb. 43-at mutatott az órám, ám még mindig nagy hullámokat kellett meglovagolni, ami sok erőmbe került. A 2500 m-t kb. 53 percnél értem el, azaz tartottam a tempót. A táv második felében veszítettem sok időt, mert 1. könnyítenem kellett magamon (túl sokat ittam), 2. meg kellett igazítanom a sapkámat és a szemüvegemet, 3. ennem kellett (energiagél). Ezek a procedúrák pedig legalább 3-4 percet jelentettek. 3000 m-nél – ha jól emlékszem – kb. 1 óra 2 percnél jártam, azaz itt is sikerült hoznom egy percet, de aztán elúszott a dolog. A nagyatádi rekordom 3800 m-en 1:10:43, ám ott tükörsima a víz, ráadásul lábvizet is bőven lehet találni, ám a Balaton teljesen más tészta. Itt ugyanezt a távot kb. 1 óra 17 perc alatt tettem meg. Mikor láttam, hogy az 1:50-en belüli idő igencsak necces lesz, rátettem még egy lapáttal, és utolsó tartalékjaimat is mozgósítottam. Valósággal bedaráltam az utolsó 1200 métert, addig úsztam, amíg csak lehet, nem gyalogoltam szinte semmit sem. Felrongyoltam a lépcsőn, és csak rohantam a célkapuba, hogy minél hamarabb lehúzzák a vonalkódomat. 1:53:33!
Még háromnegyed 10 sem volt, mikor már a célterületen szürcsöltem a teát. Vajon a Gábor előttem, vagy mögöttem ért partra? Nemsokára megérkezett, ő 2:00:05-t úszott, de csak azért, mert komoly görcsöt kapott. Elmentünk a „Megúsztam!” pólóinkért, majd hal formájú péksütit ettünk, kávét ittunk, és megkaptuk az alkoholmentes söreinket is. Már csak a rendes hiányzott, de nem sokáig. A Gábor – jó szokásához hűen – most is egy ötezrest rejtett el az úszósapkája alatt egy nejlonzacskóban. Irány a hajóállomás, ahol a büfénél be is vertük a jól megérdemelt nedűt. Már csak annyi dolgunk van, hogy lehuppanjunk a napozószékbe az árnyékba, stíröljük a csajokat, és megvárjuk a Gyurit. Aki csak nem akar megérkezni… Már majdnem 2 órája várunk, mikor úgy döntünk, hogy hajóra szállunk, ami visszavisz minket Rávfülöpre. Hátha már ott vár bennünket a Gyuri az autónál… Persze, hogy nincs ott! Most mi a fene lesz? Mi történt vele? Már a legrosszabbra gondolunk, így elindulunk a versenyközpont felé a focipályára, mikor szembejön velünk. Na jól van. Megúszta ő is. Igaz, hogy a tervezett 2 és fél órás idő helyett majdnem 4 órába telt neki, de ha az ember már 1000 méternél begörcsöl, akkor már annak is örülhet, ha teljesíti az átúszást. Szóval le a kalappal előtte is, ahogy mindenki előtt, aki 2018-ban átúszta a Balatont!
Farkas Péter 5x Balaton-átúszó
| 2018-as statisztikák (Forrás: Sárkány Informatika) | |
|---|---|
| Résztvevők száma: | 7309 (vízhőfok: 23,5°C) |
| Átlag úszott idő: | 2:56:51 (Átlag életkor: 38 év) |
| Először úszók: | 42,6% |
| Legjobb női idő: | Fernanda Armenta – 1:17:48 |
| Férfiak: | 66,3% (Átlag életkor: 39 év) |
| Legjobb férfi idő: | Papp Márk – 1:00:26 |
| Nők: | 33,7% (Átlag életkor: 35 év) |
| Legfiatalabb női úszó: | Káldy Zsófia – 8 éves |
| Külföldiek: | 3,2% |
| Legfiatalabb férfi úszó: | Vitéz-Kiss Bátor – 7 éves |
| Külföldi országok száma: | 26 |
| Legidősebb női úszó: | Kertész Zsuzsanna – 81 éves |
| Feladták: | 2,7% |
| Legidősebb férfi úszó: | Bucsányi Elemér – 83 éves |
