Balaton-átúszás végre! Tavaly addig-addig halasztgatták a rossz időjárás miatt, amíg elmaradt, és sajnos ez a veszély fenyegetett idén is! Az eredeti időpont (július 2.) rögtön ugrott, ahogy a július 23-a majd a 30-a is. Végül negyedik próbálkozásra, augusztus 6-án sikerült megtartani a 29. Balaton-átúszást! Éljen!
Péntek este lefekvés előtt 37 fokos hőemelkedésem volt, borzasztó rosszul aludtam, pont akkor tombolt a megfázásom, ami a hétközi torokfájásomat kísérte. Reggel viszont szerencsére csak 36,4-et mutatott a lázmérő, így zöld jelzést adtam magamnak, azaz irány Balatonboglár az Imrével! Az Erika a Szilvi meg az Attila már haptákban állt, amikor kiderült, hogy elvittem magammal az egyetlen lakatkulcsot, így nem tudtak kigördülni a kertből a kocsival… Hoppá!
A tervezett 8 órás startomból ¾ 9 lett, elfelejtettem, hogy a hajó, ami a Révfülöpre szállít, csigalassúsággal szeli a habokat, több mint félóra volt mire átértem. Így aztán legszívesebben már a Balaton közepén belevetődtem volna a hajóról a vízbe, ahol az első gyorsúszókat pillantottuk meg. A víz nem volt meleg – csupán 22 fokos -, így le a kalappal azok előtt akik egy szál ’fecskében’ teljesítették az 5,2 km-t, én természetesen neoprént húztam magamra és a nagyatádi Ironmanes úszósapkában úsztam! A kötelező orvosi vizsgálaton 120/70-es vérnyomást mértek nálam, aminél én alapból többet szoktam produkálni, nemhiába ennyi tesz a versenyrutin kérem szépen!
Előzetesen három időtervet készítettem magamnak az átúszásra, íme:
- Triatlonos: 1500 m = 35 p., 3000 m = 70 p., 4500 m = 105 p., 750 m = 20 p. = 125 p. = 2 ó 5 p.
- Nagyatád: 1900 m = 37 p., 3800 m = 77 p., 1500 m = 40 p. = 117 p. = 1 ó 57 p.
- 2010-es időtervem: 1000 m = 25 p., 2000 m = 50 p., 3000 m = 75 p., 4000 m = 100 p., 1200 m = 30 p. = 130 p. = 2 ó 10 p.
A táv első felét igencsak hullámosnak éreztem, így a tervezett időnél lassabban úsztam, féltávnál már kb. 01:05:00-öt mutatott a stopperórám. A második 2500 m-t viszont jól meghúztam, nehogy ne férjek be a 2 órába, de ez így is elég necces volt. Az utolsó 200 m-en végig delfineznem kellett, miközben az idővel nem törődő úszók csak sétálgattak mellettem… Futás fel a lépcsőn, végig a befutószőnyegen, sorbaállás a lecsippantásnál, na ne már! 01:57:45 óra! Megvan! A fater 25 éves rekordja (1986.: 02:10:00) immáron a múlté! Mindez a 362. helyre volt elég a 4501 induló között. Az átúszás utózöngéje: újra 37 fokos hőemelkedés! Jöhet a betegszabi hétfőre és keddre, mert ami jár az jár!