7:00 Budapest. Sűrű köd. Most mi tévők legyünk? Próbáljuk meg vagy nem? Az ősök már le is mondtak az indulásról. „Ha menni akartok, akkor gyorsan, mert nem tudhatjátok, milyen a forgalom!” – apu bölcs tanácsa. Kösz. Lássuk az M7-es webkameráit. Budaörs, jó látási viszonyok. 2 km a látótávolság. Velencei-tó szintén jó. Székesfehérvár dettó. Lepsény, hoppá, 111 m a látótávolság… Onnan már csak 25 km Siófok. Induljunk! Kell nekem az a két érem (Félmaraton Futómánia 4 évszak, 4 félmaraton = érem). A nagy kapkodásban persze meleg holmit nem nagyon teszek be a sporttásákámba, amiben a futócuccok minden helyet kitöltenek.
Siófokon meglehetősen hideg van, a Péter Attila 14 fokot mért valahol, de közben csak 7-8 fok van. A parton öltözöm át, nincs melegem, mégis rövidben futok. Fentre több réteget hordok fel, ez sok is lett, de nehéz ilyenkor kitalálni, hogy mennyi ruha kell. Egy hosszúujjú pólót be kéne már szereznem. Így marad a polárfelső alatta pólóval és atlétával.
Idén a 6. (összesen a 18.) félmaratonomon a 2-es zónát választottam, ami 1:35-1:45-ös célidőt jelentene. Meglátjuk. A gyorsító edzéseket a szeptemberi félmaraton óta tartottam csak, mert ez az év az IRONMAN-ről szólt és a mennyiségi munkáról. Az elmúlt edzéseken futottam pár ígéretes időt: 7 km: 30 p., 10 km: 41:30, 14 km: 1:04:00, de ez utóbbi nem lesz elég az 1:30-on belüli csúcsidőhöz, ezt jól tudom. Így aztán kezdtem lemondani az álmomról, képes vagyok/leszek-e valaha egy óra huszonvalahánnyal kezdődő félmaratoni időre? Ezen a távon 1:35:09 a rekordom, amit ugyanitt futottam két esztendővel ezelőtt. A siófoki mindenesetre a kedvenc pályámnak tűnik, mert itt tudtam csak 1:40-en belüli időket futni: 1:38:52-t a 2011-es tavaszi félmaratonon, ill. az imént említett legjobb félmaratonimon.
Rajt! A gyomrom már a futás legelején vacakolt. Nem voltam wc-n reggel, most meg kegyetlenül görcsöl a hasam, ami elég kellemetlen. Nem végig a futás alatt, hanem időnként tör rám, aztán elmúlik. Mindenestre sokmindent nem tudok tenni vele, örülök, amikor rendben van a gyomrom, mikor meg fáj, akkor szenvedek egy sort, aztán mintha elvágták volna. Abban reménykedem, hogy kevésszer jön rám, és ha gyorsan letudom a futást, akkor ugyebár még kevesebbszer… Micsoda motiváció!
4 km: kb. 17 p. A Móni először a pálya szélén. Örülök, hogy látom, az időm is rendben van, vágtatok is tovább. A mezőny elején nincs beszélgetés, mindenki csak fújtat és kizárólag a légzésére koncentrál. Minden egyes kilométert jelző táblánál lebukik a fejünk, hogy az óránkat vizslassunk, megvan e a 4:10-es p./km idő. Ez az igazi versenyfutás az idővel. Idegőrlő. 7 km: 29:30. 10,5 km: 44:45. Féltáv. Másodszor látom a Mónit a pálya szélén. Kivagyok elég rendesen. Ő is látja. „Jól vagy?” – kérdezi aggódva. „Még bírom.” – préselem ki magamból. De hogy meddig fogom, az bizony jó kérdés. Frissítek, betolom a gélemet, és loholok tovább. 14 km: 59:30. Mikor nyissuk a hajrát? 14 km, á, dehogy! Túl korai. De 15-16-nál jön a holtpont, úgy érzem, hogy egyszerűen nem tudok tovább gyorsulni. Látom, hogy egyre kisebb az esélyem az 1:30-on belüli célbaérkezésre. Ráadásul ezen a szakaszon a Balaton partján terepen kell futni pár kilométert, ami még nagyobb koncentrációt igényel. A beton igazi felüdülés, már csak 3 km van hátra, ideje gyorsítani. Hátha. A vádlim hatalmasakat kap, de nem kímélem, menni kell. Üldözni az időt, ami nagyon szalad előlem. Kifutok az időből! Már csak 2 km. A célegyenesbe kanyarodok be, de messze még a vége. A célvonal valahol a távolban van ködbeburkolózva. Tovább gyorsítok, a pulzusom az egekben, időnként 190-et (!) mutat az óra, ez amúgy a maximálisan megengedhető pulzusom. Innen már nincs tovább. Szurkolók tűnnek fel, majd a kordon, mögötte még több néző. És tt van köztük a Móni is, immár harmadszor, és utoljára. Nem hisz a szemének. Ahogy én sem. Már csak párszáz méter, de ebben a pillanatban 1:30-at mutat az órám, azaz nem lesz meg a csúcsidő. Fenébe! 1:31:01-gyel szaladok át a célvonalon eltorzult arccal.
A vége nagyon kemény volt. A kordonra támaszkodom, hogy egy pillanatra kifújjam magam. Egy picit elfáradtam azt hiszem. Alig bírok járni. Nagy futás volt. Várom, hogy a Móni ideérjen.„Úristen, milyen időt futottál!”– ámuldozik. „Nem ez volt megbeszélve!” – mondja. „Az 1-es zónásokkal futottál, féltettelek!” Hát persze. Csak így lehetett esélyem, hogy 1:30-on belülre kerüljek! Büszke rám. „De nem lett meg az 1:30-on belüli idő!” – méltatlankodom. „Te hülye vagy!”– kapom jogosan. Mintha ez nem lenne jó. Nem volt benne a pakliban. Igazából nem számítottam arra, hogy komolyan harcban legyek a másfél órás időért. Aztán mégis. 4 perccel javítottam meg az eddigi legjobbamat, ami nem kevés. De az az egy óra huszonvalahány! Talán egyszer. De most legalább már bizosan tudom, hogy bennem van!
„1:31:01. Ennél már csak az 1:30:01 lett volna jobb ugyebár…” – írtam a Csabinak este.
- BPM: 160-175 (min. 155, max. 190)
- Helyezésem: 96./1567 ffi.
- össz. 102./2388.
- 821 női célba érkező, ebből 6-an előttem.
| Hely. | Név/Csapatnév | sz.év | rajtszám | 1. kör-21 km | 2. kör-21 km | bruttó idő | eredmény |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 96 | Farkas Péter | 1983 | 3721 | 00:44:45 | 00:46:16 | 01:31:57 | 01:31:01 |
TOP 3 félmaratoni időerdeményem és a fantáziaidők
| Verseny | Táv (km) | Idő | p./km | |
|---|---|---|---|---|
| Balaton félmaraton tavasz 2011 | 21,1 | 1:38:52 | 0:04:41 | |
| Balaton félmaraton tél 2011 | 21,1 | 1:35:09 | 0:04:31 | |
| Balaton félmaraton tél 2013 | 21,1 | 1:31:01 | 0:04:19 | |
| 21,1 | 1:30:00 | 0:04:16 | ||
| 21,1 | 1:29:00 | 0:04:13 | ||
| 21,1 | 1:28:00 | 0:04:10 |