A Balaton-átúszás története[1]. A középkorban az úszás a tiltott tevékenységek közé tartozott. A felvilágosodás idején kezdett elfogadottá válni. A modern polgári úszósport a 19. században született meg. Magyarországon ehhez legnagyobb mértékben Szekrényessy Kálmán járult hozzá, aki 1880. augusztus 29-én elsőként úszta át a Balaton Siófok ésBalatonfüred közé eső szakaszát. A 14 km-es távolt Szekrényessy 6 óra 40 perc alatt teljesítette. Ő alapította meg az első, kifejezett sporttal foglalkozó lapot, a Sportot (1882) és 1888. november 16-án az ő Teréz körúti lakásán alapítják meg a maradi tornarendszert felváltó új sportegyesületet, a Magyar Testgyakorlók körét (MTK). … A század első éveiben a vállalkozók csekély száma miatt a rendezők a versenytáv csökkentése mellett döntöttek, így 14 kilométerről 13, majd 7, később pedig 5 kilométerre szállították le a pályaszakasz hosszát.

Az első 5,2 km-es átúszást 1983-ban rendezték meg. A sorozatos kedvezőtlen időjárási körülmények miatt a 2000-es években az úszás két ízben (2005., 2010.) is elmaradt. Viszont, ha előtte minden évben sikerült megtartani a rendezvényt, akkor csak idén, azaz 2014-ben érkeztünk volna el a 30. mérföldkőhöz! Ehhez képest a jubileumi 30. Balaton-átúszásra 2012-ben került sor. Valami tehát nem stimmel… No mindegy. Amúgy akit érdekel, a Balaton-átúszásról 2005-ben Szekrényessy Attila: A Balaton-átúszások története címmel könyvet jelentetett meg. Talán ebben fellelhető a teljes igazság.

Ezután következzen néhány statisztikai csemege a műfaj kedvelőinek! A résztvevő számának tekintetében a bűvös tízezres határt eleddig kétszer sikerült túllépni: 2003-ban 10731-an, míg 2012-ben 10187-an szelték át a Balcsit. A távot a versenyzők átlagban három óra alatt, míg a leggyorsabbak egy óra körül teszik meg. Jómagam immáron negyedszer veselkedtem neki a Balaton-átúszásnak, amivel megdöntöttem a fater rekordját, aki 3x úszta át a tavat (1984.: kb. 2:15:00, 1985.: kb. 2:20:00, 1986.: kb. 2:10:00)! Korábbi eredményeim a következők voltak: 2003.: 02:44:04, 2011.: 1:57:45, 2012.: 01:57:55. Idén a két halasztást követően összesen 7258-an úszták meg az 5,2 km-es távot Révfülöp és Balatonboglár között. Az idő ideálisabb nem is lehetett volna, 30-35 fokos meleg, míg a Balaton vize 25-26 fokos volt szombaton.

Idén a „nagybátyámmal”, Kovács Gáborral (1956), az ország egyik legjobb senior úszójával veselkedtem neki a Balatonnak. (Neki ez lesz a harmadik átúszása.) Én Boglárról mentem át hajóval, sajnos az első kettőt lekéstem, így pont egy hatalmas katamaránt fogtam ki, ami vagy 40 percbe telt, mire megtelt és megindult a túlpart felé. Így aztán az elsők között való nyolc órai indulást sutba is vághattam, de legalább a Gábor megvárt a révfülöpi kikötőben, hogy aztán elkísérjen a nevezéshez. A nevezési díj meglehetősen borsos a maga 6000 Ft-jával, nem értem miért nincs kedvezményes előnevezési lehetőség. Rajtszámom: 6667. Gyorsan leadtam a csomagomat, a ’kenőcködéssel’ (sportkrém, naptej) meg már nemigen kellett foglalkoznom, mivel azt a hajóúton idefelé megtettem. Étkezés tekintetében reggelire csokis zabpelyhet ettem tejjel, mellé egy barackos táskát is elfogyasztottam, ill. fehérjét ittam hozzá. Aztán a rajtig még egy banánt és egy kis energiaszeletet ettem, ill. 0,5 l vizet ittam és ugyanennyi vízben feloldottam egy magnéziumtablettát. Az úszásra pedig egy kis energiagéllel készültem, amit az úszószemüvegem pántja alá tűztem a sapkám oldalára. A közös fotózkodást követően nem sokat teketóriáztunk, villámgyors (fél perc) bemelegítést követően pontban 9 órakor bele is csobbantunk a vízbe. A Gábor előzetesen elmondta a taktikáját, ami az volt, hogy ő már rögtön az elején robbant, azaz a táv első felében ’ami a csövön kifér’, utána meg felvesz egy kényelmesen gyors úszósebességet. Sajnos csak 1500 m-ig (kb. 32 perc) bírtam tartani vele a tempót, meg aztán én pont fordítva, azaz a táv második felében/végén szoktam begyújtani a torpedókat.

Az úszásom alatt kétszer is begörcsölt a bal vádlim, pedig magnéziumot is ittam reggel, ill. be is kentem a lábaimat. Egy masszőr mindenesetre jól jönne, mert egy ideje már küszködök vele. Emellett a sok úszó/lubickoló kerülgetése is sok időbe és energiámba került. Próbáltam közvetlenül a hajók mellett, illetve középen is úszni, de elég nagy tumultus volt itt is, ott is. Lábvizet ugyanakkor nemigen találtam, leszámítva az első kb. 1000 métert, amíg a Gábor nyomában szeltem a habokat. Kb. féltávig nem is találtam a számomra megfelelő ritmust, de aztán – talán a kis energiagélemnek köszönhetően – belejöttem és kellőképp be is gyorsultam, hogy esélyem legyen a csúcsdöntésre! Tudtam, hogy a Gábort már nem érhetem utol, de ettől függetlenül elég erőt éreztem magamban, így a lábtempó tekintetében is beleerősítettem. 3500 m-nél már több mint 1 ¼ órát mutatott a stopperórám, azaz a tavalyi Ironmanes időmtől (3800 m: 1:15:33) jócskán elmaradtam. 4000 m-nél pedig már majdnem másfél óránál tartottam! Hogy lesz ebből csúcsdöntés? – tettem fel a kérdést magamnak, így inkább még egy lapáttal rátettem. Mikor szinte mindenki már csak gyalogolt a sekély vízben, én még akkor is úsztam, majd felszaladtam a lépcsőn, hogy minél hamarabb leolvassák a vonalkódot a karszalagomon. 1:53:42 (435. hely)! Ez az! Megvan!

Balaton-átúszásos szikikon csuklószalagot kaptam, ill. sörkupont, egy alkoholmentes dobozoshoz. Látom, hogy a füves placc közepén épp a Kokó nyilatkozgat valakinek. Vajon milyen időt úszott? Irány a forró tea, mondjuk most a jeges jobban esett volna. Aztán egy kis csomagot kapunk a látványpékségnél benne 3-4 db falatkával. Már a sörsorban állok, amikor kiszúr a Gábor, mondjuk nincs nehéz dolga, mert a Farkas HUN triatlonosdresszemben feszítek. (Többen neoprént is híztak, de ez ilyen meleg vízhőmérsékletnél nem megengedett hivatalos triatlonversenyen.) Gratulálok a Gábornak a csúcsdöntéséhez (1:48:48, 315. hely), ahogy ő is az enyémhez. (A Kokó 2:22:30-at úszott.) A Gábor gyorsan iszik egy kávét, majd elmegyünk a„Megúsztam!” feliratú pólóinkért. Aztán egy hirtelen mozdulattal előkapja a sapkája alá tett, kissé átázott ötezres címletet, hogy rendes sört vegyen magának. Sajnos én nem ihatok vele, mert autóval jöttem… Közben hasznos úszástechnikai tanácsokkal lát el. „Nem csak húzni kell, hanem tolni is a karral a vízben!” – mondja. Aztán a vízben való egyensúlyozásról beszél nekem, ami azért fontos, hogy ne billegjünk, és így tovább. Itt az ideje, azt hiszem, hogy végre közös úszóedzést tartsunk! Még dumáltunk egy sort, miközben a hajó felé kígyózó sorban álldogáltunk, aztán elbúcsúztam tőle, hogy visszaautózzak Széplakra. Útközben hazafelé meg azon gondolkodtam, hogy mikor kapunk végre valami jópofa ’beúszóérmet’ a póló mellé? Szerintem ezt 5200 méter leúszása után minden teljesítő megérdemelné!

Farkas Péter 4x Balaton-átúszó

2014. évi statisztikák [2]
Résztvevők száma:7258 (vízhőfok: 24°C)
Átlagos úszó idő:2:50:41 (Átlag életkor: 36 év)
Először úszók:37,1%
Legjobb női idő:Szücs Bernadett – 1:12:42
Férfiak:70,7% (Átlag életkor: 37 év)
Legjobb férfi idő:Rákos Patrik – 1:01:40
Nők:29,3% (Átlag életkor: 34 év)
Legfiatalabb női úszó:Duschnig Helena – 9 éves
Külföldiek:4,1%
Legfiatalabb férfi úszó:Szekeres Norbert – 8 éves
Külföldi országok száma:31
Legidősebb női úszó:Csabalik Gyuláné – 80 éves
Feladták:0,8%
Legidősebb férfi úszó:Bálint Béla – 83 éves

[1] Forrás: Wikipédia – http://hu.wikipedia.org/wiki/Balaton-%C3%A1t%C3%BAsz%C3%A1s

[2] Forrás: Sárkány Informatika – http://www.sarkany.hu/balatonatuszas/index.dw?menu=4