A Petivel futottam végig az idei második félmaratonomat. Az M7-esen még felhős volt az ég, csak ritkán bukkant elő a nap, de 10 órakor a rajt pillanatában Siófokon már szikrázó napsütés és kánikulai meleg fogadta a versenyzőket. A versenyről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni, mind a teljesítményünk, mind a szervezés tekintetében! A Peti első félmaratonján 1:52:01-es időt futott, amivel meg is döntötte az én első 21 km-en produkált teljesítményemet (1:59:26)! Én magam azt terveztem, hogy 1 óra 50 alá viszem az időmet, igaz titkon egy 1 óra 45-ös időt reméltem magamtól… Ehhez képest a versenyem annyira jól sikerült, hogy végül 1:38:52-vel ugrottam be – szó szerint – a célba, ami minden előzetes várakozásomat felülmúlt! A 17 fokos Balaton kellemes hibernáló hatással volt a megfáradt végtagjaimra, a Peti meg egyenesen belevetette magát a vízbe (!), persze csak azután, hogy kellőképpen lehűlt.
A szervezésről csak jókat tudok mondani, amely kisebb hibáitól eltekintve simán kenterbe verte a hasonló fővárosi versenyeket. A Balton amúgy is a szívem csücske, így aztán fantasztikus volt a Coke Club kövezett sétányán végigfutni, ahol már vagy ezerszer sétáltam végig a barátaimmal egy-egy buli alkalmával. A közvetlenül a parton megtett párszáz métert meg szerintem nem is kell ecsetelnem… A három körös verseny biztosítását jól oldották meg a szervezők, a forgalmasabb kereszteződésekben rendőrök irányították a forgalmat, míg a többi helyen diákok állították meg az autókat. Sok dolguk mondjuk nem volt, mert kevés autó volt, így szerencsére elmaradt a Pesten megszokott anyázás. A frissítőpontokból kettő volt, egy a rajt/cél kapu után közvetlenül, egy meg a fordítónál a féltávnál, ami pont jó volt, a bökkenő az elsővel volt, mert azt annyira közel állították a kapuhoz, hogy az ember simán elfutott mellette és ugyan a vizespoharat a kezébe nyomták, de utána vissza kellett fordulni a szőlőcukorért, szóval ez elég idegesítő tudott lenni mondjuk az utolsó kör elején. A másik problémás pont a mobilvécék hiányát jelentette, amelyből összesen egy, azaz 1 db-ot (!) helyeztek el a veresenyközpontban, ami egyenesen a vicc kategóriája. De legalább gyorsan reagáltak a szerevezők, így a park egyik kőépületében lévő wc-t térítésmentesen vehették igénybe a versenyzők.
Összesen 257-en neveztek a különféle kategóriákban (maraton, félmaraton, váltó, görköri maraton), ami már-már családiassá varázsolta az eseményt, de ennek is megvan az előnye: jó helyezést lehet elérni (Peti: 33/64, én 16/64), nem kell egymást taposni a rajtterületen (10 msp alatt átfutottunk a rajtvonalon), bemondják az ember nevét és azt az egy-két mondatot, amit feltüntetett a nevezés alkalmával, mint pl. „Ugyanolyan vagyok mint a többi ember, nekem is földig ér a lábam” – igaz Peti?!
Gazdag rajtcsomag, befutóérem, tésztaparti, tombola, koncert, azaz itt tényleg úgy érezte az ember, hogy kapott valamit a pénzéért. Az időmérést is nagyon jól oldották meg, ami a névvel ellátott rajtszám (!) belső oldalára került két ragasztócsík formájában, azaz nagyon kényelmes volt.
Egy szó mint száz, nagyon jól éreztük magunkat a siófoki versenyen, szóval mi mást mondhatnék, minthogy jövőre ugyanitt! Végezetül köszönet a Petrának, aki kellékesként és fotósként működött közre a verseny alatt!
