Amikor megláttam, hogy éjszakai futás lesz a belvárosban, gondolkodás nélkül be is neveztem azonnal a 7 km-es távra, mert ez valami nagyon jópofa dolognak ígérkezett. Eleve délután-estefelé vagyok aktívabb, és a városban sem futottam még, meg a nagy meleg miatt jobb is most este, szóval nagyon vártam ezt az eseményt. Végül vegyes érzelmekkel távoztam.

Pozitívumok:

  • A rajtcsomag nagyon jó tartalmakkal volt megtöltve. Jó minőségű technikai futópóló (igaz, férfi mérettel, de volt XS is, ami máshol nem szokott lenni, így végül jó lett rám a póló), pár jóféle termékminta, a célban pedig befutóérem járt mindenkinek.
  • A vár gyönyörű volt így este, jó élmény volt ott futni.
  • A rakpart is egy külön élmény sötétben.
  • A pálya nagyon szép volt, hangulatos, jól esett rajta a futás. És sajnos ezzel ennyiben ki is merültek a pozitívumok, a többi rész nekem csalódás volt, amiből remélem, hogy tanulnak a szervezők.

Negatívumok:

  • Rögtön az elején egy kis problémába futottunk, amiről azt hiszem, inkább a BKK tehet, nem a szervezők. Indulás előtt gondosan megnéztük, hogy mivel tudunk oda jutni a helyszínre. A választásunk a metró-Batthyányi-villamos-Várkert kombóra esett. Csakhogy a metróról leszállva bemondták, hogy a felszínre kár is felmenni, mert rendezvény miatt a villamos nem jár. Így kénytelenek voltunk visszaszállni, és a bemondó által javasolt útvonalat választani: a Széll Kálmán térről megkerülni a történetet, és a másik irányból érkezni. Ez jó is lett volna, de ahogy felértünk, a villamos akkor ment el, és a következő valami 17 perc múlva jött volna. Itt már az agyérgörcs kerülgetett. Ilyen esetre igazán lehetne egy menetterv, hogy mivel érdemes érkezni, hogy lehet könnyen megközelíteni a rendezvényt, és hol kell lezárásra figyelni. Esetleg összebeszélni a BKK-val, hogy ne 20 percenként járjon az eseményre érkező villamos.
  • Ennek köszönhetően a rajtom előtt 8 perccel érkeztünk meg a helyszínre, ahol már nem volt alkalmam rendesen bemelegíteni, mert minden irányból emberek tapadtak rám. Igaz, nem is láttam sehol, hogy lett volna bemelegítésre alkalmas hely.
  • Fura volt az 5 perces csúszással indított rajt. Egyrészt, simán utolértek minket a következő mezőnyből a gyorsak, és ment a kerülgetés, másrészt alig volt idő észbe kapni, hogy be kell menni a kordonon belülre, csináltam ott pár guggolást, meg lábkörzést, és már indultunk is.
  • Nem volt jelölve, hogy hány km-nél tartunk. 7 km alatt az övtáskámban lévő telefonomat csak kétszer hallottam a zajtól, ahogy bemondja a távot, szóval ez sem segített.
  • A várban felfelé kétszer majdnem kitörtem a bokámat. Illene megnézni a pályát este is, sötétben, hogy mennyire látható a szakasz, és esetleg kihelyezni pár lámpát, fáklyát, bármit, hogy az emberek ne sérüléssel kezdjék az utat, mert a macskakő sok helyen nagyon foghíjas itt.
  • Képtelenség volt jobbra tartani, mert ott a nálam sokkal lassabbak futottak (igen, néha van ilyen is), viszont ha középen haladtam, akkor is rendszeresen lekönyököltek, bevágtak elém, elnézést kérve előzgettek, sőt, valaki még kiabált is mellettünk, hogy tartsunk már jobbra. De hogyan? Hogy én meg ott kerülgessek mindenkit? Erről nem a futók tehetnek, hanem az, hogy nagyon szűk szakaszon futott rengeteg ember.
  • A rakpart tele volt törött üveggel. Megértem, hogy nehéz átfésülni egy ekkora szakaszt, és minden rendben tartani, de akkor is baromi balesetveszélyes, hogy a hatalmas törött üvegeket nem lehet észrevenni az előttem haladótól, utána meg az ember nem győz ugrálni jobbra-balra.
  • Az első káosz akkor kezdődött, amikor elkezdtek szembe futni azok, akik átértek a fordítón. Se egy szalag nem volt köztünk, se egy kiírás, hogy készüljünk rá. Hirtelen kétszer akkorára duzzadt a tömeg a rakparton, egyik előre, másik visszafelé futott.
  • A frissítőpontokat hagyjuk is… 50 méteren keresztül ki volt téve vagy 5 asztal, de nyilván mindenki az elsőnél áll meg, mert az nem látszott, hogy hány lesz még. Így az első asztalnál óriási tumultus alakult ki, és az önkéntesek is úgy kapkodtak, hogy a víz felét melléöntötték. Nem beszélve arról, hogy a “váltók asztala” feliratot nem egy A4-es kiírásra kéne tenni az asztalra, mert nem lehet észrevenni az előtte csoportosuló emberektől.
  • A fordítóknál is volt egy kisebb fajta káosz, szerencsére én itt könnyen megtaláltam az utat, de utólag olvastam, hogy valakinek ezzel gondja akadt. Megértem, mert nagyon kellett figyelni, hogy hol merre kell kanyarodni a különböző távoknak.
  • A célban csak egy érmet kaptam, további termékekért sorba kellett volna állni, amit csak később vettem észre. Amikor megláttam, hogy üveges bort osztogatnak (wtf?), meg sört, inkább lemondtam erről a remek ajándékról. Egy másfél literes víznek több értelme lett volna, és könnyebb is lett volna nagy mennyiségben osztani. Elvégre forró nyár van, vagy mi. Szerencsére volt nálunk saját víz, de hát nem mindenki készül, mert valakinek evidens, hogy a verseny végén egyből kap majd vizet…

Összességében úgy gondolom, hogy nem volt rossz ez a verseny, de nagyon amatőr dolgok voltak itt. Sokmindent el lehet nézni, ha legalább a futóélmény jó, de nekem az, hogy lekönyököltek, a frissítőnél kétszer kiverték a kezemből a poharat, mire meg tudtam inni 1 dl vizet, és folyton lekiabáltak, hogy tartsak jobbra, pedig én is előzgettem, nekem ezek most elvették a kedvemet attól, hogy legközelebb is kifizessek rá ennyi pénzt. Egynek jó volt.

Galéria