Már több, mint egy hónapja voltam ezen a versenyen, de valamiért nem bírtam írni róla eddig. Biztos azért, mert nem fér a fejembe, hogy hogy nem lehet azt tudnia a műsorvezetőnek, hogy melyik irányba indul a futam? Ilyen marhaságokkal borzolta a kedélyeket a debreceni Őrült futás.
Szép napos szombati reggelre ébredtünk augusztus 20-án, és Debrecen felé vettük az irányt, hogy részt vegyek az Őrült futás nevű, jónak ígérkező kis terepakadályfutó versenyen. Nehezen találtunk oda az arborétumba, de végül időben megérkeztünk, és felmértük a terepet. Nem volt nagy tömeg, nagyjából 3-400 induló lehetett, kellemesen kezelhető embermennyiség.
A rajtcsomaghoz járó technikai trikót egyből magamra kaptam, hogy felavassam majd a sárban. A rendezvényen járkálva hallottam, hogy a speaker felhívja a figyelmet arra, hogy aki nem tud úszni, az jelezze a szervezőknek, és kap egy karszalagot, amivel kiválthatja az úszós akadályt. Én elég szar úszó vagyok, és nem akartam kockáztatni, jobb a békesség, elmentem szalagért. Az első ember, egy fiatal srác, semmit nem tudott a dologról. Mondta, hogy kérdezzem meg a regisztrációs pultban. Ott 6-8 perc sorban állás után mondták, hogy a másiknál kérdezzem meg. Ott azt mondták, hogy kérdezzem meg máshol, ők nem tudnak róla semmit. Miután már csak a ruhatár, a büfé, és egy harmadik reg. pultos maradt, jobb híján beálltam a harmadik sorba, hogy hátha ott okosabb leszek. Ott végül közölték, hogy elfogyott a karszalag. De mindegy is, mert elég lesz csak bemondani, és akkor majd elengednek a másik akadályra. Az, hogy ez kiderüljön, jó 25 percemet vette el.
Utána jött is a bemelegítés. Kellőképp leizzadtam, bemelegedtem, úgyhogy fel is álltunk a rajtvonalhoz, hogy 11.00-kor nekivágjunk a versenynek. Csak egy rajt időpont volt, amit kicsit furcsálltam. Ez alapján azt hittem, kevesebb induló lesz. De elég combos mennyiség állt be a rajtzónába. Közölték, hogy előre álljanak a csapatok, utána a gyors egyéni, utána a lassú egyéni, utána az úszni nem tudók. Ennek megfelelően beálltam a sor legvégére. 5-10 percnyi tökölés után kiderült, hogy rossz irányba állítottak fel minket. Háttal álltunk a pályának. Én még ilyet sehol nem láttam, komolyan. Ezek után, mivel mindenki egy tömbként ment át a kapu túloldalára, megfordult a versenyzők sorrendje, és hirtelen lassú, úszni nem tudóként a sor elején találtam magam, sok másik versenytársammal egyetemben. Úgyhogy elkezdődött a kulturált tülekedés, hogy összefésülődjön a tömeg, és mindenki a helyére kerüljön. Ennek köszönhetően a 11.00-ás rajt helyett már 11.05 volt, és még mindig nem indultunk el.
További tökölés következett. Ezeket egyszerűen nem értem. Nincsenek tisztában a saját szervezésükkel? 11.08-kor rolling startot indítottak, ami ahelyett, hogy megkönnyítené a dolgokat, oltári fennakadást okozott a sor végén lévő embereknek. Én a földön ülve vártam, hogy végre a rajthoz keveredjek. Erre 11:24-kor került sor. Még egyszer: a bemelegítés 10.40-kor volt. Valakik már azt ordibálták, hogy “Mi a f*sz van?” És őszintén szólva, engem is nagyon érdekelt már, hogy mégis mi? Mi a jó franc van? Amikor végre a rajthoz álltam, nagyon csekély lelkesedéssel indultam neki, inkább már a fenébe kívántam az egészet.
Rögtön az első akadálynál sikerült még tetőzni a bonyodalmat, ugyanis betettek oda egy olyan szerkezetet, amin összesen 1 ember tud nagyon lassan átkelni, egy szalmabálára támasztott csúszós farönköt. Ha nem lenne elég lassú az indulás, akkor ez garantáltan lassít még egy kicsit.
Utána jött a tó, ahol mutogattam a szervezőnek, hogy nem kaptam karszalagot, de csak legyintett, hogy nem baj, menjek a másik irányba. Ezután azt hittem, végre kicsit lazul majd a tömeg, de nem nyertem. A dupla szalmabálás ugráláson ismét tömött sorokba rendeződtünk, utána 500 méterig jó volt a pálya, és ismét megakadtunk, a rajt után talán itt álltam a leghosszabb ideig: a 2 méteres falnál. Nagyon sok embernek segíteni kellett, vagy nekifutott többször, és csak egy fal volt, szóval nem volt másik opció, ki kellett várni. Amikor én nekifutva felugrottam a tetejére, és átraktam magam a túlsó oldalra, meglepetésemre tapsban törtek ki a mögöttem álló emberek, ezzel jelezvén, hogy lányoknak nem nagyon sikerült egyedül megoldani ezt a feladatot. Büszke voltam magamra 🙂
És innen végre szabadon mozoghattam a pályán, elfogyott a tumultus. Kellemes, békés hangulatban telt a hátralévő kb. 7 km. A pálya jó volt, a terep hol könnyű, hol kellően nehéz, jó elosztásban. A perzselő meleget sem éreztem mindenhol, mert árnyékos részeken is futottunk.
Az én személyes kedvencem a “Pokol kapuja” elnevezésű szaunasátor volt, ahol masszív gőz volt bent, az orromig se láttam, úgyhogy a földön kúszva tapogatóztam ki a kb 10 méter hosszú sátor másik feléig. Stílusos elnevezés amúgy, mert innentől jött a verseny keményebb része, az emelkedős rész.
Innen már nem volt sok hátra, kiszenvedtem a maradékot, és boldog voltam, hogy végre vége. Ami nekem furcsa volt, hogy 2 frissítőt ígértek, de én határozottan csak egyet találtam meg. Vagy nem volt, vagy úgy eldugták, hogy nem vettem észre, de ez egy oltári baklövés, mert majdnem az ájulás kerülgetett a végén, kellett volna az a plusz víz, a sajátom már kifogyott a végére. A célban sem találtunk vizet. Miért? Forró nyári nap, tikkasztó verseny, és nincs víz a végén? Amit az elején kaptunk a rajtcsomagban, azt már megittam akkor.
A zuhanyzási lehetőség szintén kiábrándító volt; 2 db slagot kicsaptak a fűre a szervezők, alacsony víznyomással, abból lehetett megoldani a mosakodást. Később az étteremben nagyon rondán néztek rám a pincérek, hogy miért iszapos a fülem mögött, és miért bűzlök a mocsártól. Szerintem nem lenne nehéz egy kislétszámú versenyre biztosítani 1-2 olyan zuhanykabint, mint a Hajmeresztő Halmi Hajszán volt, és ott csak 2500 ft volt a nevezési díj, itt meg 6000.
A végén szólnék pár szót a verseny előtt jutányos áron vásárolt cipőmről, amit itt teszteltem. A Spartan fórumról sikerült jó áron hozzájutnom egy Reebok All-Terrain Super OR cipőhöz, amit már csak azért is megvettem, mert a fantasztikus színébe egyből beleszerettem, és gyakorlatilag majdnem féláron volt.
Nagyon meg voltam vele elégedve, de azért találtam benne hibákat is rendesen. Az nagyszerű, hogy a dombon úgy feltolt, hogy csak na, alig erőlködtem, nem csúsztam sehol, tökéletesen tapadt minden felületen. Itt most kötélmászás nem volt, úgyhogy ezt a részét még nem tudtam kipróbálni; merthogy a belső talpán kötélmászó fogak találhatók, a jobb mászás érdekében. A cipő súlya is nagy pozitívum, a sár alig tapad rá, a víz kijön belőle egyből, és nem nehezedik el az első pocsolyától.
Ami viszont nem tetszett benne, az az, hogy a vékony felső rész miatt a sár és a homokszemcsék vastagon beleültek a cipő aljába, és nagyon megváltozott ezáltal a talpfelület. Ez egy 1-2 km után nagyon zavaró, és kényelmetlen, amíg nem távozik a homok. Ez a vékony, lyukacsos anyag átka lehet. A másik, ami viszont egy oltári nagy hiba: a behúzós fűző. Nem normál cipőfűző van benne, hanem egy olyan bigyó, amit meghúzok magam felé, így bezár a cipő nyaka, és rátolom a műanyagot, ami biztosítja azt, hogy ez nehogy visszacsússzon, és kilazuljon. Na, ez nem marad a helyén. Szóval majdnem kilométerenként kellett húznom rajta, mert folyamatosan kilazult, emiatt majdnem a lápos mocsaras sárban ottmaradt a vadiúj csukám, mert becuppantotta a sár, és nem fogta eléggé a bokámat ahhoz, hogy megtartsa a lábamat, épp csak a szerencsén múlt. Úgyhogy ezt valószínűleg házilag le fogom cserélni egy normál fűzőre (ha megoldható), és akkor nem lesz ezzel gond.
A csillapítása szinte semmi, de ez tényleg egy minimál cipő, nem edzéshez ajánlják, csak versenyre. Ennek megfelelően éreztem is a végén a térdemet egy kicsit, de nem volt vészes.
Szóval ez volt a versenyem. A javasolt szintidő 1 óra 50 perc volt, és én pontosan 1 óra 50 perc alatt teljesítettem, úgyhogy ezt sikerült hozni. Ha nem lett volna a sok sorban állás, várakozás, akkor egy jó program lett volna ez. De ezek után úgy gondolom, hogy semmiképp nem fogok még egyszer 3 órát utazni ezért a versenyért. Megnéztük, kipróbáltuk, egyszer elég volt. Sajnálom, hogy olyan szintű amatőr dolgokat követtek el a szervezők, amiket simán ki lehetne küszöbölni józan ésszel.
