Amikor pár hónapja nézegettem a facebook eseménylistáját az érdeklődési körömnek megfelelő programokról, belefutottam ebbe a 10 km-es versenybe. Mivel épp előtte határoztam el, hogy a legközelebbi Spartan Race-nél nagyobb hangsúlyt fektetek a futásra, ezért be is neveztem egyből, gondoltam, ez jó motiváció lesz, hogy fussak, mert ez volt az első hivatalos 10 km-em, előtte csak 5-6-okat futottam, meg azóta múlt héten 7-et, de ennyit egyben még soha. Féltem is tőle emiatt, főleg azért, mert mostanában sokszor eszembe jutott az a sztori, amikor életemben először, kb 7-8 éve kitaláltam, hogy futni kéne, és el is mentem egy kis kocogásra, ha már így megálmodtam ezt. Elfutottam a buszmegállóig, meg vissza, és olyan rosszul lettem, hogy le kellett feküdnöm a földre otthon, és percekig csillagokat láttam. Térképen lemértem a távot utána, és konkrétan 800 méter volt. Ott akkor eldöntöttem, hogy utálom a futást, és hagyom a francba, nemhogy én még ezért fizessek. Aztán eltelt pár év, és most itt vagyok, szóval mondhatjuk rá, hogy ez egy mérföldkő volt nekem.
A versenyt megelőző dolgoknál igazából csak egy kellemetlenséget tudok kiemelni, azt, hogy a pólók nem készültek el időben, ezért mégsem lehetett csütörtöktől átvenni a csomagot, csak szombattól, és erről semmilyen tájékoztatást nem kaptam, se emailt, se sms-t, pedig állítólag valakinek még sms-t is küldtek. Hát nekem egyik se jött. Ez azért is probléma, mert újpestről a Kopaszi gát kereken 1 órás utazás, és ezt oda-vissza nem szívesen teszi meg az ember feleslegesen. Még jó, hogy csütörtökön végülis volt okunk a szigetre menni, mert aznap volt a tészta party, amire Tamás az 5i50-es nevezése által, én pedig az Ironman versenyen töltött önkéntes munkámnak köszönhetően voltam hivatalos. Maradjunk annyiban, hogy tavaly eszméletlen jó tésztákat sikerült összerittyenteni, idén viszont még azt se mondtam volna arra a bolognaira, hogy szódával elmegy, mert sótlan volt, zsíros, és teljesen íztelen. Tamás megette az enyémnek a végét, és szerinte az enyém jóval szarabb volt, mint az övé, úgyhogy gondolom, én kifogtam a végéről egy rossz eresztést. Nem voltunk lenyűgözve tőle.
Visszatérve a versenyre. Szerencsére a szombati rajtszámátvétel gördülékenyen ment, 2-3 percnyi sorban állást követően megkaptam a cuccomat, és egy nagyon szuper pólót (megfelelő méretben, ezt is ki kell emelnem, mert sajnos ezt az opciót nem minden verseny tudja.)
A fennmaradó időt a parton üldögélve töltöttük, ahol egy gyönyörű naplementét is volt szerencsénk végignézni. Tiszta romantika.
20 perccel a rajt előtt elfoglaltam a megfelelő sávot a rajtzónában (a 6:30 fölöttiek között). Így a bemelegítésből semmit nem láttam, csak hallottam, úgyhogy nálunk mindenki találomra melegített be, néha valaki tök mást csinált, mint amire én gondoltam a hallottak alapján 😀 Kicsit activity-feeling volt.
21:00-kor ellőtték a rajtot. Könnyű útvonal volt, mert tudtam, hogy a parlament előtt lesz a visszafordító a budai oldalon, így folyamatosan a szemem előtt lebegett a cél. A belváros este kivilágítva valami csodaszép. Végig a rakparton futottunk, így túl sok meglepetés nem volt, se szint, se kanyar. Tetszett nagyon, hogy ránézésre tudom, mennyit kell még menni, így a km-jelző táblák nem hiányoztak nekem. Valahol a táv felénél szembe jött egy Spartan Sprint Finisher mezes srác, és ahogy meglátta az én ugyanolyan mezemet, egymásra mosolyogtunk, és “össze-Aroo-ztunk” 😀 Ezen még utólag is jót nevetek, jópofa volt. 🙂
A frissítőnél banánt, vizet, és egy borzalmasan fostos szar izotóniás italt adtak, ami végig rossz ízt hagyott a számban; ezt eléggé sajnáltam, mert ez volt az egyetlen rossz tapasztalatom a futásommal kapcsolatban.
Tegnap erős térdfájdalommal küzdöttem, amit nem tudok mihez kötni, így annak a számlájára írtam, hogy múltkor elestem a rollerrel, és eléggé beütöttem. Emiatt a tegnapi nap folyamán készültem sportkrémmel, térdszorítóval, és a regisztrációs sátorban még ingyen kinezio-tapaszt is kaptam rá. Ezek olyan jól megtették a hatásukat, hogy mára egyáltalán nem fájt már, de a biztonság kedvéért azért rajta hagytam minden cuccost a térdemen, és abban futottam.
A tempóról. Már több versenyen tapasztaltam, hogy nagyjából 3-4 km után kezdek “üzemi hőmérsékleten égni”, ahogy olvastam nemrég valahol ezt; és most se volt ez másképp. Legközelebb úgy kezdem, hogy bemelegítésnek futok 3 km-t 😀
7 km után pedig mintha megtáltosodtam volna, elkezdtem folyamatosan előzni, és végig tudtam is tartani ezt a tempót. Mondjuk a cél előtt eltorzult a fejem, mert a híd után eléggé odaléptem, hogy ha már jön a cél, legyek túl rajta minél hamarabb, erre a kanyar után megláttam, hogy nem a célkapun kell átfutni, hanem mellette el, és még egy majdnem 1 km-es kerülőt futni az aluljárókig, és onnan vissza. Ez nem esett jól, de végül nem vett el a sebességemből. A chipes időm 1:07:22 lett, úgyhogy az első hivatalos 10 km-em elég jól zárult, büszke vagyok magamra.
Összességében véve jó verseny volt ez, az útvonalat imádtam, az idő remek volt, a végén befutóérem és egy üveg víz várt (finisher banánt vagy müzlit azért hiányoltam ennyi pénzért). Legközelebb is jövök, ha lesz.
