Kategória: Futás

A Közös Sport Egyesület és a Káposztási Családok Egyesülete közös szervezésében december 5-én Jótékonysági Mikulás Futás és Adventi vásár várta a családokat a Homoktövis Általános Iskolában és környékén.

Az idei év utolsó félmaratonját Balatonon teljesítettük Farkas Úrral egyetemben. Eleve nem túl sok lelkesedéssel indultunk neki a dolognak, de ez a minimális lelkesedés is tovább csökkent mire eljutottunk a rajtig.

A Tudás Útja félmaraton ismét egy BBU-s rendezvény. Tavaly lefutottam és tetszett, így idén már jó előre beneveztem.

A Halloween run egy igazán különleges esemény a BBU Szervezőiroda jóvoltából, melynek a kőbányai pincerendszer adott otthont.

A BBU félmaraton egy igazi jó kis szívatós futás, melyet másodszor volt szerencsém teljesíteni.

Mai napig aktívan él bennem az első maratonom emléke. Szerencsére már 2011-ben sem bírtam magammal és akkor is megosztottam tapasztalataimat a nagyvilággal. Most visszaolvasva könnyesre röhögtem magamat rajta, gyorsan át is írtam benne pár dolgot mielőtt visszamennék az időben pofán verni az akkori önmagam.

Szeptember végén ismét megrendezésre került a hagyományos „Velencei-tó kör futás”, őszi állomása. Egy évben kétszer kerül sor erre a sporteseményre, tavasszal és ősszel.

A NATO futás sosem tartozott a kedvenc versenyeim közé, de mivel olcsó és Budapesten van, be szoktam rá nevezni.

Szeptember 26-án került megrendezésre a Disctrict Battle Run, avagy a kerületek futócsatája az Adidas jóvoltából. Mi is ott voltunk!

A hortobágyi félmaraton volt egyike azoknak a patinás hazai versenyeknek, melyek rajta szerepeltek a bakancslistámon, de eleddig még nem kerültek kipipálásra.

A hőségriadó ellenére is megdőlt a nevezési csúcs az idei K&H maraton- és félmaratonváltón. A tikkasztó melegben (35 fok!) – sajnos – a városligeti fák árnyéka sem sokat segített...

Szólhatna jelen cikkem életem legjobb félmaratoni eredményéről (1:30:32), de helyette sajnos elsősorban a sportszerűtlenség ihlette. Hogy miért, az hamarosan kiderül!

3:30:00. Merész maratoni időtervet készítettem magamnak a 29. budapesti maratonra. Az iramfutókkal szerettem volna tartani, de már az elején sem tudtam a közelükbe férkőzni, mert sajnos megint későn értem oda a rajthoz. Utána meg… Inkább hagyjuk! Vagyis, dehogy hagyjuk, mert igencsak tanulságos volt életem 6. maratonija. Szóval volt egy időterv, ami esetemben fabatkát sem ért! […]

A NATO-futás nagy hagyományokkal bír: több mint 20 éve rendezték meg az elsőt. Gondolhatnánk, hogy a szervezőknek így elég tapasztalatuk van ahhoz, hogy egy minden szempontból pöpec kis futófesztivált kalapáljanak össze. Sajnos nem sikerült nekik…

Magyarország legnagyobb félmaratoni futóversenyén negyedszer veszek részt, míg a Móni a tavalyi sikeres teljesítést (02:11:40) követően idén duplázásra készült.

Mi más lehetne egy futó életében a legrégibb harcostársa, mint a futócipője. Legrégibb, mert ez a cipő volt az első pár futócipőm és harcos, mert nem akármiket teljesítettünk együtt.

Vannak versenyek, amikről nehéz bármi különlegeset írni vagy mondani. Kiírják, megrendezik, elindulsz, lefutod és lényegében ennyi. Leginkább akkor ér el ez az érzés, amikor egy olyan versenyen indulsz el, amit évtizedek óta rendeznek különösebb gond, probléma nélkül. Ilyen a Tatai Tó-futás is. Bár idén 31. alkalommal rendezték meg, kis csapatunknak ez volt az első indulása […]

De jó, hogy nem vagyunk alapító tagok. Ez volt az első gondolatom mikor megtudtam, hogy Európai Unióhoz történő csatlakozásunk 10. évfordulójára 10 km-es futófesztivált szerveznek.

Ötödik alkalommal rendezi meg Szekszárd a Borvidék félmaraton versenyét, melyen az idén a Peti unszolására jómagam is elindultam. Az apropóm mindenesetre megvolt, tudniillik ez volt a 20. (!) jubileumi félmaratoni futóversenyem. Az elsőt még 2010. őszén futottam, azaz cirka 3 és fél év (42 hónap) alatt sikerült 20-at teljesítetnem, ami így nagyjából kéthavonta egy félmaratont […]

Jelenleg is zajlik az ország egyik legismertebb és legsikeresebb tömegsport rendezvénye a Telekom Vivicittá Városvédő futás. Szerintem nagyon nem szükséges bemutatni, hogy ennek a nemzetközi sorozatnak mi a célja, de azért két mondatot mégis megérdemel.

Igazából ez szóvivőket megszégyenítő szó volt az egyetlen érvem a Velencei-tó körbefutása mellett, ami 28 km hosszú, így nem kevés.

Siófokon meglehetősen hideg van, a Péter Attila 14 fokot mért valahol, de közben csak 7-8 fok van.

Az IRONMAN-t is ideszámítva (még jó hogy!) életem ötödik (!), jubileumi maratoni futására készültem, amit a Nagyatádon kapott finisheres kék Adidas pólómban toltam le.

Idén harmadszor láttam neki a szeptemberi 21 km legyőzésének, így a félmaraton sportértéke mellett arra is jutott időm, hogy a szervezési szempontokat figyeljem, bár ne tettem volna, ám idén több okból is – de különösen egy tragédia miatt – azt hiszem, hogy nem hunyhatunk szemet a történtek mellett!

Ez a verseny nem rólam szól, hanem Móniról, aki élete első 21 kilométerének (!) veselkedik neki! Hajrá, Mókuska!

Összességébe véve a harmadik, míg a fővárosban a második maratonomon álltam rajthoz. Ezúttal nem készültem rekorddöntésre, sokkal inkább a célbaérkezés lebegett lelki szemeim előtt a térdem rakoncátlankodása miatt.

Idén a tavalyi tapasztalatokkal felvértezve és szinte hajszálra ugyanazzal a 3 hónapos intenzív felkészüléssel (benne 33 edzés, 4 verseny, összesen 332 km) érkeztem meg a keszthelyi, életem második maratonijára!

Tavaly vettünk részt először a Petivel a Wink siófoki futófesztiválján, ami minden szempontból elnyerte a tetszésünket, így aztán nagy egyetértésben egyhangúan idén is elindulunk a félmaratoni távon.

Másodszor vállalkoztam a Velencei-tó körbefutására, tavaly augusztus végén sikerrel vettem a 27 km-t.

Ahogy tavaly, úgy idén is a Vivicittával nyitottuk az aktuális futószezont. A verseny napjáig kifejezetten meleg nyárias idő volt, ám pont a hétvégére nagy lehűlés következett be az időjárásban.