I. Bevezetés/felkészülés
Az IRONMAN-t is ideszámítva (még jó hogy!) életem ötödik (!), jubileumi maratoni futására készültem, amit a Nagyatádon kapott finisheres kék Adidas pólómban toltam le. Nem titkolt célom pedig a 2012-as tavaszi keszthelyi maratoni csúcsom (3:53:05) megdöntése volt! 3 időtervet dolgoztam ki, amik a következők voltak:
- (elsődleges): 4:00:00-án belül.
- (másodlagos): 3:53:05-ön belül (rekorddöntés!).
- (harmadlagos): 3:45:00-ön belüli célidő.
Nézzük meg a két legjobb maratoni időmet 4:00:01 és 3:53:05-öt, a másik kettő jelen esetben nem releváns, mert a tavalyi 4:56:13-at sérülten futottam, ill. az idei 5:48:34-at az IRONMAN-en teljesítettem. 5:20 p./km = 3:45:00-ös maraton! (5:00 p./km = 3:30:00-ás maraton.) Ebből kifolyólag kb. 1:45-1:50 körüli félmaratoni idővel kell kalkulálnom (a táv 2. felében való esteleges lassulás miatt). Most nézzük a maraton féltávjánál a két legjobb időmet: 1:58:41 és 1:48:00. (Lassulás a táv 2. felén kb. 3 p., ill. kb. 15 p.!) Vagy 14 km-enként 1:15:00-ás idő elég a 3:45:00-höz. 10 km-enként pedig valahol 50 és 55 p. között kell lennem, és akkor simán megvan a legjobb idő. 28-30 km, a „maratoni fal” előtt kb. 2:30-2:40-es idővel kell állnom, és akkor ha még be is lassulok az utolsó 12 km-en, akkor is megfutom a rekordot!
Március elején ezt jegyeztem be az edzésnaplómba: „Kialakítottam a tavaszi-nyári futótervemet, ami az IRONMANes felkészülésemre irányul, illetve távolabbi cél az októberi maratoni csúcsdöntés:
- Márciusi futótervem: min. 20 km/hét, össz. 80 km/hó! – Teljesítve! – 82 km
- Áprilisi futótervem: min. 30 km/hét, össz. 120 km/hó! – Teljesítve! – 148 km
- Májusi futótervem: min. 35 km/hét, össz. 140 km/hó! – Teljesítve! – 151,5 km
- Júniusi futótervem: min. 40 km/hét, össz. 160 km/hó! – Teljesítve! – 153 km
- Júliusi futótervem: min. 30 km/hét, össz. 120 km/hó! – Teljesítve! – 129 km
- Augusztusi futótervem: min. 35 km/hét, össz. 140 km/hó! – Nincs teljesítve! – 102 km
- Szeptemberi futótervem: min. 40 km/hét, össz. 160 km/hó! – Teljesítve! – 151 km
Összesen min. kb. 33 km/hét, össz. 132 km/hó, össz. 920 km! – Teljesítve! – 916 km
+ Október 58 km
+ Február: 24 km
Összes futott kilométer: 998,5 km! (A maraton lefutása közben, nem sokkal a rajt után, egészen pontosan a 1,5 kilométernél fogom elérni a bűvös 1000. km-t a 2013-as évben! Nem semmi! Ilyen sem volt még!)
| ÉV | HÓNAP | FUTÁS | TÁV (km) | IDŐ (perc) |
|---|---|---|---|---|
| 2013 | január | |||
| 2013 | február | 4 | 24 | 120 |
| 2013 | március | 10 | 82 | 435 |
| 2013 | április | 14 | 148 | 810 |
| 2013 | május | 13 | 151,5 | 885 |
| 2013 | június | 14 | 153 | 870 |
| 2013 | július | 10 | 87 | 484 |
| 2013 | augusztus | 12 | 102 | 600 |
| 2013 | szeptember | 13 | 151 | 675 |
| 2013 | október | 5 | 58 | 285 |
| összesen | 96 | 998,5 | 5512 |
A két legjobb maratonomra nem készültem ennyit, az elsőre összesen 59 (60?) futóedzéssel 604 km-t gyűjtöttem össze, míg a keszthelyihez csupán 33 edzéssel és 332 km-rel kezdtem neki. Most gyakorlatilag a kettő felkészülést összeadva 96 edzéssel és 998,5 km-rel a lábamban látok hozzá a nagy kihíváshoz! Remélem sikerrel járok!
II. Az előző nap
A tésztaparti minden évben kiváló hangolásnak bizonyul a nagy futás előtt. Idén a „Finisheres” pólómnak köszönhetően engem is vártak a nagyatádi sátorban, ahol egy kocka „doppingcsokival” köszöntött dr. Herr Gyula a nagyatádi verseny főszervezője. Egy segítőjével diskuráltam nem keveset, majd bevetettem magam a tésztaparti helyszínéül szolgáló sörsátorba. Előtte azonban megnéztem a tragikus sorsú Kiss Péter hegymászó/maratonista emlékkiállítását az egyik sátorban ezzel is adózva a fiatal srác emlékének. A sajtos-tejfölös tészta mellé természetesen ezúttal is sört kértem, ill. egy kis salátát is elmajszoltam, de mivel ismerőssel nem találkoztam, hamarosan hazafelé vettem az irányt, majd rápihentem a nagy napra.
III. A verseny előtt
Reggel fél órával korábbra időzítettem a versenyközpontba való érkezésemet, hogy még időben leadhassam az egyéni frissítőimet – két gélt. Az elsőt a féltáv előtti, míg a másikat a 30 km utáni ládába dobtam. Reggel f8-kor az 56-osok terén még ködös volt az idő, de fél óra múlva mire a Móni megérkezett már feloszlott a köd és melegedett az idő. Apropó Móni! A sikeres félmaratonja után a 7 km-es minimaraton magától értetődően alap volt számára, de ezt még megspékelte egy maratoni váltófutással (kb. 11 km) is! Colos is időben befut, de hol van a Tóth Csaba, a váltó csapatfőnöke? Pólók, rajtszámok?
Késik, addig mi megyünk átöltözni, mert az öltöző/ruhatár a Pecsában van. Miért ott van megint? Szerintem megint nagy hiba volt odatenni! Messze van, rohangálni kell. Az nem megoldás szerintem, hogy 2 órával hamarabbi kiérkezést javasolják a szervezők! Miért nem lehetett az 56-osok terén, pl. a tésztaparti-sátorban megoldani? (2011-ben még ott volt.) Sok külföldi sem értette, hogy miért kell elmásznia viszonylag messzire, majd vissza. De annyi újítás legalább volt idén, hogy már a Pecsa szabadtéri színpadjánál is kialakítottak ruhatárakat, ami lényegesen meggyorsította a cuccok leadását. Tavaly csak bent volt ruhatár, mire kígyózó sorok alakultak ki, így félő volt, hogy lekéssük a rajtot…
Idén ez a veszély nem állt fenn, egészen addig, míg a milleniumi emlékműhöz visszaérve a Csabának még mindig se híre, se hamva nem volt! A telefonokat persze már leadtuk, most mi lesz? Várunk, egyebet nem tehetünk. Már csak pár perc van a rajtig, mikor végre betoppan a csk., na végre! Gyorsan szétosztjuk a cuccost, ám bemelegítésre már nem nagyon futja az időnkből, úgy sprintelünk a Colossal a rajthoz, átvetjük magunkat a kordonon, de előremenni már nem nagyon tudunk. Inkább annak örülünk, hogy az utolsó pillanatban megcsíptük a 9:30-as rajtot. (A 7 km-esek 9:45-kor indulnak.)
IV. A verseny
Mint minden évben, idén is felemelő érzés volt a rajt pillanata, és a kordon mögött tomboló tömeg + a Hősök terén is rengetegen álltak a rajtnál. Ezt szerintem nem lehet megunni soha! Végigpacsiztam a kicsikkel, a légzésre fizttyet hányva, ill. nagy iramban előzgettünk a Colossal, hogy előre kerüljünk. Be is szorult a levegő. Az 5 perces kilométereket hoztuk is végig. Ironmanekkel találkoztam, akikkel köszöntöttük ill. bíztattuk egymást, párral le is pacsiztam. 3 km-nél a Colos rágyorsított, mondta, hogy meghúzza, én meg hagytam, hadd robogjon, nekem tartanom kell magam a tervemhez. Nagyon nem tudott elhúzni szinte végig látótávolságon belül haladt előttem, sőt 8-9 km-nél utolértem. A Szabadság hídon is együtt futottunk át, a Műegyetem előtt váltott a Csabával, odaordítottam nekik, de nem hallották meg.
A Lágymányosi híd lábának mindkét oldalán futottunk, ez változtatás volt a korábbi évekhez képest. Aztán jöhetett a budai alsó rakpart, majd a Lánchíd, itt értem fel a Csabára, aki sokáig mögöttem volt, nem is láttam mikor előzött meg, vagy végig előttem lett volna? Azt nem hiszem. De őt sem hagytam nagyon, a Coloshoz hasonlóan végig láttam magam előtt. A pesti alsó rakparton vesztettem kb. 3 percet a folyóügyek miatt, utána már nem is láttam többet a Csabát, csak a cél előtt kb. 2 km-rel, mikor ő már hazafelé sétált: „Jó utat a célba!” – mondta. No de visszatérve a versenyre! Szóval a Csaba váltótársát nem tudtam, hogy ki, csak azt, hogy egy lány, aki kb. 6-6:30-as kilométereket fog futni, így tudtam, hogy őt biztosan utolérem, így pedig a Móni is mögöttem lesz. A Margitsziget egyre közelebb került hozzám, aminek örültem, mert sokat futottam ott az elmúlt években, meg talán látni fogom a Mónit is! Erre gondoltam, amikor kb. 26-28 km-nél a pesti alsó végén a számomra egyik legutálatosabb szakaszon küzdöttem. Ez az a fordító, ami nem hiányozhat a BSI majd összes futóversenyéről. Hú, de utálom! Felfutottunk a Margit hídra, majd be a Szigetre. Ironmanek jöttek szembe velem, ők már 33 km-nél tartottak ekkor, ami nekem kicsit rosszul esett.
Persze pont a Margitszigeten ér utol a holtpont (= maratoni fal), a sok kanyargás közepette. A Sziget végétől visszafutva hamarosan az utolsó váltóponthoz érkezik a mezőny. A Móni a váltózónában várja, hogy indulhasson. Észre sem vesz, én szólok neki oda. Látom rajta a csalódottságot, hogy nem futhat velem, de hát nagy mázli kellett volna hozzá. Sajnálom, hogy ott kell hagynom, de mennem kell tovább, hogy meglegyen a rekordom. Ebben a pillanatban kb. 2 órát mutat a versenyidőm. Kevesebb mint 12 km van hátra. A Móni utóbb mondta, hogy abszolút nem látszódott rajam a szenvedés, pedig nagyon kínlódtam. Nem volt könnyű. Nagyon nehéz volt. A térdemet is éreztem, és ilyenkor mindig egy pillanatra megijedek, nehogy lesérüljek. De szerencsére csak a nagy terhelés és a fáradság okozta.
A Pesti oldalra visszafutva lélekben már a másik hírhedt szakaszra, a nyugati téri felüljáróra készültem. A BSI versenyeken innét gyakorlatilag már csak be kell siklani a célba, azonban ezúttal egy kis városligeti kitérő várt még a megfáradt mezőnyre. No meg egy igazi látványosság a városligeti zugárusok személyében! Szép kis országimázs volt, nem mondom! Döbbenetes volt látni azt a kuplejárt és szemetet, amit ott csináltak. A kivezényelt rendőr hátat fordítva állt az árusoknak és inkább a futókat figyelte, bár lehet, hogy ez volt a feladata…
„Finisher a célban!” – ezek már Péter Attila dicsérő szavai. A célban Kocsis Árpád gratulált személyesen elsősorban az Ironmanemnek, és csak másodsorban a maratonomnak. 3:43:43, de jó kis szám! Elégedett vagyok! Megdolgoztam érte. Keményen. Voltak nehéz pillanatok, főleg 30 fölött a Margitszigeten, de megvan az ötödik maratonom! Tomi húzzál bele!
Farkas Péter 5* maratonista
Statisztikáim
- 97. futás: 42 km.
- Idő: 03:43:43. ÚJ REKORD!
- BPM: 150-170
- 5:18 p. /km, sebesség: 11,25 km/h
- 21 km: 1:46:18; 31,4 km: 2:42:25
- Helyezésem: 796./3208 ffi; F4 kat. 130./487; 878./3996 célbaérkező nő/ffi (össz. 4900 nevező/induló) Kiesett/nem indult el: 904 = kb. 20%
Szervezői hibák
- Öltöző/ruhatár megközelítési probléma.
- Kevés a mobil wc! Miért csak pár frissítőállom. állítottak fel (ott is csak 2-3 db-ot)? 20.000 embernek többet kéne. Ha pl. a rakparton jön rám, hol végezzem a dolgom?
- Legyen minden frissítőponton iso! Pár helyen nem találtam, pedig nagyon kellett volna.