A Tudás Útja félmaraton ismét egy BBU-s rendezvény. Tavaly lefutottam és tetszett, így idén már jó előre beneveztem. Aztán persze közbejött a Halloween run, ami pont előző estére esett, úgyhogy némileg fáradt lábakkal érkeztem a verseny központjához, a Semmelweis Egyetem aulájába.

Tavaly Farkas Petivel közösen indultunk. Peti akkor élete legjobb félmaratonját hozta össze úgy, hogy közben Mr. Faszagyerekkel is meg kellett küzdenie. Az erről szóló beszámolója itt olvasható.

Idén sem volt sok induló, a BBU-s eseményeken megszokott underground életérzés volt most is a mérvadó, ami nekem egyébként nagyon bejön.

Az időjárás kegyes volt hozzánk, nagyon jó időt fogtunk ki. A dolgot némileg árnyalta a kegyetlen szmog ami a város felett lebegett, de a szmogriadó ellenére is megtartották a futást.

Igen erősen kezdtem neki a 21km-nek. Edzéseken általában az 5:30-as tempót szoktam futni, versenyeken 5 perc körül. Amikor jobban megy akkor olyan 4:45-ös kilométereket próbálok tartani. A 4:30-as tempó már nagyon rosszul esik, annál gyorsabb pedig már hányásküszöb.

Ehhez képest 4:30 alatti tempóval indítottam. Mivel jól ment, bíztam benne, hogy sikerül az 1 óra 39-es legjobb időmet megdönteni. Sajnos ez nem az a nap volt. 15km-nél beszúrt az oldalam, innentől nagyjából már csak a túlélés volt a cél. 17km-nél meg kellett állnom fél percre enni-inni és nyújtani. Utána valamivel jobban éreztem magam, de az 5 perc alatti tempó esélytelen volt, főleg úgy, hogy innentől egymást érték az emelkedők.

Végül 01:41:48-as idővel értem célba ami egész jó ahhoz képest, hogy abban sem voltam biztos, hogy egyáltalán be tudom fejezni a versenyt.

Műanyag érmet adtak, hasonlót mint a BBU félmaratonon, de ez most nem sikerült olyan jól szerintem.

A Tudás útja egy tök jó kis budapesti félmaraton. Ha ésszel futottam volna, akkor most én is örömmel gondolnék vissza rá. Na de majd jövőre 🙂

Galéria