Kategória: Futás

A 35. Budapest Maratonra 2020.10.11-én került sor a COVID-járvány árnyékában, de legalább tökéletes futóidőben.

Így történt aztán, hogy a Várkonyiék és a többiek csapatában (4-13 fős) futottam egy esti félmaratont a déli parton Balatonszemes és Széplak alsó között. A táv pontosan 21,1 km lett, ami jó felkészülésnek tűnt az egy hét múlva esedékes maratoni előtt.

Még tavasszal jelentkeztünk a Nagy Tomival a Velencei-tókörre, hogy futva/bringával teljesítsük azt, de a koronavírus elsöpörte a rendezvényt. A nevezési díjat persze nem kaptuk vissza, hanem a szervező sportegyesület május 19-én szépen kipostázta a teljesítésért (?!) járó érmeket.

A nyári K&H-s félmaratonnál írtam, hogy visszamondtam a Budapest félmaratoni nevezésem. Mivel időközben lehetőséget biztosítottak virtuális teljesítésre, erre beneveztem.

A Móni 9. félmaratonját futotta idén, az őszi budapesti versenyen ez már a 7. fellépése volt (a maradék kettőt a Vivicittán, ill. Bécsben pipálta ki). Amúgy 15-ször kell teljesítenie itt annak ezt a távot, aki a jubileumi futók klubjához szeretne csatlakozni.

A koronavírusos karantén óta ez lett volna az első versenyem. Már a rajt előtt éreztem, hogy ez nem ugyanaz a hangulat amit megszoktam a BSI által szervezett versenyeken.

A Virtuális Vivicittá nevezési díja: 2650-3600 Ft között mozgott, azaz jóval kedvezőbb, mint a Riska volt. Minden futó menő forgóérmet kapott, ráadásul ajándékba hozzá még az érembetétet is elpostázták a szervezők, névvel és futóidővel gravírozva. A nevezési díj 500 forintjából pedig jótékonysági célt is támogattunk egy választott szervezet támogatásával.

Most jutottam el életemben először Szegedre, ahol a pihenés mellett az idényzáró versenyemre is sort kerítettem.

Hetedszer indultam a siófoki őszi/téli gyakorlatilag idényzárónak tekinthető félmaratonon. Szeretek ezen a kétkörös versenyen részt venni, ahol általában mindig felszabadultan tudok futni, azaz jó időkre vagyok képes.

Idén sem hagytam ki a kedvenc versenyem. Tökéletes időjárási körülmények között álltam be a 2019-es BBU Halloween Run rajtjához.

Valamiért szeretem ezt a versenyt, pedig minden évben egy szenvedés az egész. Petiék már annyira unják, hogy el se jöttek, úgyhogy idén egyedül vágtam neki a 21 kilométernek.

Már többször beszámoltunk az eseményről, legutóbb 2017-ben a Tomi írt az immáron Népszigetről induló versenyről, akkor ő a rövidebb távra, a 11,5 km-re nevezett. Idén mindketten a félmaratonon indultunk.

Kár lenne szépíteni. Pontosan tudtam, hogy nem vagyok a táv teljesítésére alkalmas állapotban. Az egy héttel korábbi budapesti produkcióm után alig bírtam járni, és bónuszként le is betegedtem. Otthon kellett volna maradni, de akkor most nem tudnék miről írni.

Hogyan ne fuss maratont? Tarts velem és megmutatom!

Kezdjük egy kis matekkal az idei budapesti maratonit! Ez volt életem 13. maratonija (ebből 4-et az Ironmanen futottam). Budapesten ez volt a nyolcadik futásom, csakúgy, mint a Tominak, így már csak két teljesítésre vagyunk a Jubileumi Futók Klubjába való bekerüléstől.

A Paksi Atomfutás idén már nyolcadik alkalommal került megrendezésre. A számtalan futótáv mellett akadályfutáson is lehet indulni, azaz bárki megtalálhatja a hozzá leginkább passzoló versenyt.

Egy ideje már terveztem, hogy elfutok Vácra és vissza. Ezen a szép nyári hétvégén nekiestem a tervem megvalósításának.

Elég jól belejöttem mostanában a hosszútávokba. A múltkori 50-es után úgy döntöttem, hogy megismétlem az útvonalat és próbálok javítani az időn.

Szadán is elindult valami az idén terepfutás témában. Ezúttal nem futóként, hanem fotósként vettem részt az eseményen, illetve a logó és a weboldal tervezésében is részt vállaltam.

Immáron 14. alkalommal kerül megrendezésre a Tóparti Futóparti. Idén először nem Pók Janó szervezte az eseményt, akinek a neve eddig mindig garancia volt a sikerre. Bíztunk benne, hogy az új szervezőgárda is folytatja a szép hagyományokat, így újra egy szép tavaszköszöntő – nekünk sokszor idényindító – futóeseményen vehetünk részt…