Mi más lehetne egy futó életében a legrégibb harcostársa, mint a futócipője. Legrégibb, mert ez a cipő volt az első pár futócipőm és harcos, mert nem akármiket teljesítettünk együtt. Régen, nagyon régen találtam rá és nem is volt olcsó, ahogy az egy jó futócipőhöz illik. 2000-ben vettem egy futó szakboltban olyan összegért, ami pont megegyezett az akkori zsoldommal. Lévén, hogy katonaérett ember voltam, még akkor is, ha nem fogtam fegyvert és polgári szolgálatosként „védtem” a hazát a nem létező ellenségek ellen. Nem akárki adta a kezembe a cipőt, egyenesen Szűcs Csaba, magyar maraton csúcstartó (2:12:10). Gyors, 10 perces vásárlást terveztem, amiből közel egy óra lett. Csaba nem volt rest ott helyben egy kisebb edzést megtartani nekem, ugráltatott, futtatott. Egyértelművé tette, hogy futócipőt nagyon alapos és átgondolt vásárlással lehet csak venni. Nem lekapon a legszebb cipőt. Tartson a boka, nem nyomja a lábujjakat, pronál -nem pronál, nem is emlékszem miket mondott hirtelen. Meglepetésemre a legdrágább lábbelikről lebeszélt, csak a „szakmaiságot” tartotta szem előtt. Mire kiválasztottam a megfelelőt, az aznapi edzésről már le is mondtam, bőven elég volt az mára. De szép volt és szuper.

Elképesztő érzés volt első alkalommal felvenni egy aszfaltkörhöz. Hetekig futottam ezt megelőzően egy egyszerű gyenge sportcipőben. Nem részletezem a talpam és a térdem állapotát. De ezzel a cipővel élmény volt futni. Olyan érzés lehet – gondolom – mint egy Trabant után átülni egy Mercedesbe. Mind a kettő gurul, de a kényelem, a miliő, a stílus…

Elképesztő mennyiséget futottam benne, egy profi a fejét fogná, hiszen 1000 km után cserélni kellett volna. De ugye a cipő ára egy havi zsold volt! Ez a cipő ennek a sokszorosát szolgálta a lábamon. Volt, hogy heti 100 km fölött nyüstöltem, hóban-fagyban, télen-nyáron. A gyártó (na jó, Saucony) büszkén mutogatná a lábbelit, hogy mit kibírt évek alatt. Több ezer kilométer, több tucat félmaraton és három maraton. Nem merem leírni, hogy meddig használtam, az állapota utal rá. Itt-ott kiszakadva, a sarok rész megtörve. Eljött az ideje egy új megvásárlásának, ami szintén remek szerzemény, de az már csak a második, akármi is történik. Teltek az évek és én abban a hitben voltam, hogy a cipőtől megszabadultam, valamikor és valahol kidobtam. Egészen a közelmúltig, mikor is egy volt futótársam megtalálta egy olyan helyen, ahova fogalmam sincs miként került. Lényeg, hogy 8 év után ismét a kezembe került. Jó volt ismét kézbe venni – ha lábra már nem is veszem – pedig csak egy cipő…

Galéria