A cikkben szereplő képek a BBU Szervezőiroda facebook oldaláról származnak.

A Halloween run egy igazán különleges esemény a BBU szervezőiroda jóvoltából. Eredetileg nem akartam indulni, mert a szintén BBU-s Tudás Útja félmaraton pont másnapra esett és arra már korábban előneveztem. Gyorsan elhessegettem a nevezés gondolatát: nem kell több futás, idén már több, mint tíz versenyen voltam és még hátra van legalább négy, meg fáj a térdem és különben is egymás utáni napon két verseny bla bla bla. Aztán felkeltem szombat reggel, félálomban leültem híreket olvasgatni, és az első amivel találkoztam az Indexen a BBU Halloween run… Ezek után mi mást tehettem volna, mint nekiállni összepakolni a futós cuccaimat és elindulni Kőbányára!

Két hosszútávú futamot indítottak, 16:50-kor és 18:50-kor. Mindenképpen az elsőben akartam indulni, mert másnap reggel korán kellett kelnem a félmaraton miatt. Odamentem 14 óra előtt, hogy a helyszíni nevezésben az elsők között lehessek. Ez annyira jól sikerült, hogy még el sem indult a helyszíni nevezés, de szerencsére a szervezők elég rugalmasak voltak és sikerült megoldani. Sajnos mezből már csak M-es méretet tudtak adni. Ha már itt tartunk, meg kell jegyeznem, hogy a mez és az érem is remekül sikerült, telitalálat. Habár az M-es nem igazán a méretem, akkor is belepréseltem magam, ilyen jó cuccot biztos nem fogok a táskámban hagyni.

Megvolt tehát a nevezés és még 14 óra sem volt, a verseny viszont csak 16:50-kor indult. Hogy mit csináltam a maradék három órában azt inkább nem írom le, mert legalább annyira unalmas lenne olvasni, mint amennyire unalmas volt átélni.

16 óra körül értem vissza a helyszínre, a kőbányai pincerendszerhez. A lepattant, omladozó épületekből álló környezet maximálisan hozta a halloween hangulatát. A versenyközpontot is jópofa halloween cuccokkal dekorálták ki. Az öltöző fűtését nem sikerült megoldani a szervezőknek ami miatt külön elnézést is kértek, bár a nyílászárók állapotát elnézve nem hiszem, hogy sokat ért volna egy mobil gázmelegítő. De hát elvégre nem wellnessezni jöttünk.

Jött a szokásos dilemmám, hogy hány réteg ruhában fussak. Ez elég sarkalatos pontja a futásoknak, mert, ha túlöltözöl megrohadsz az izzadástól, ha alul öltözöl akkor meg kihűlsz. Néztem a korábbi futamok indulóit, volt aki rövid gatyában, volt aki vastag polárban nyomta. Végül felvettem a vastag felsőmet, és rá a mezt.

A rajtot 16:50-kor lőtték el, ekkor már kellően sötét volt a halloween-i kalandozáshoz. Ötvenes csoportokban indították a versenyzőket, hogy ne legyen torlódás.

Nem volt pontos elképzelésem milyen lesz ez az egész. Sejtettem, hogy jó poén, de azt nem, hogy ennyire profin megcsinálják. A rajt után nagyjából 50 méterrel töksötétbe értünk, ahol az útvonal a pálya szélén 5 méterenként lerakott gyertyákkal és töklámpákkal volt megvilágítva. Rögtön a pálya elején haladtunk el a későbbi frissítőpont előtt, ahol lángoló hordókkal csináltak fényt, illetve meleget a szervezők. Ezután egy éles balkanyar, bazi nagy lejtő majd rövidesen beértünk a pincerendszerbe.

A föld alatt hidegebb volt pár fokkal, de így is izzadtam, mint a disznó. Rossz ötlet volt a vastag felső, bőven elég lett volna két rövid ujjú mezt felvenni. És persze kendő helyett sapkát vettem a fejemre amit innentől végig a kezemben tartottam, mert nem akartam hőgutát kapni. Az öltözködés része nem jött össze a dolognak, de a földalatti atmoszféra annyira magával ragadott, hogy egyáltalán nem foglalkoztam ezzel.

Össze-vissza keringtünk az alagutakban, az útvonalon szinte végig megvoltak a gyertyák. Elég komoly meló lehetett ezeket lepakolni, minden tiszteletem a szervezőké. A nagyobb termekben különböző díszleteket húztak fel. Volt ahol zene szólt, volt ahol lézerfényekkel oldották meg a hangulatot. A hangulatot ami olyan volt amilyet még egy futáson sem tapasztaltam. Totál nem érdekelt a tempóm sem az időm, belassítottam és figyeltem mikor ugrik elő valamelyik fal mögül egy beöltözött segítő, hogy a frászt hozza rám. Az ő munkájuk is kiemelkedő volt, sokan voltak és mindenki hozzátett valamivel a hangulathoz.

A második körnél már működött a frissítőpont. Töksötét volt, csak a hordóból pislákoló lángok fényénél látszottak a poharak sziluettjei. Mondani kellett, hogy mit kérsz, vizet vagy teát. Ha szerencséd volt akkor azt kaptad a kezedbe amit kértél 🙂

Alig vártam, hogy ismét leérjek az alagútba. A teljes táv három körből állt ami olyan 10,5km lehet távolságban. 57 perc körül értem be ami nagyon kényelmes tempó, de ez sokkal inkább a buliról szólt, mint a sportteljesítményről.

Ez volt az ötödik BBU által szervezett futás amin részt vettem és egyre jobban kedvelem a rendezvényeiket. Évről évre több a futóesemény, a bőség zavarával néha már én sem tudok mit kezdeni, de az biztos, hogy a Halloween Run-al engem kilóra megvettek és jövőre is ott leszek!

Galéria