A NATO futás sosem tartozott a kedvenc versenyeim közé, de mivel olcsó és Budapesten van, be szoktam rá nevezni. Farkas Peti szerint nem kéne maraton előtt két héttel 10km-es távon égetni magam, de nem érdekel a véleménye 🙂
Ár/érték arányban egyébként messze a legjobb budapesti futóverseny. A 2000 Ft-os nevezési díjért adnak pólót (Fruit of the loom), érmet, ruhatárat, frissítést és végig lezárt útvonalat. A verseny a Vérmezőről indul és a Felvonulási téren van a befutó.
Tavaly borzasztó szerencsétlenkedést műveltek a szervezők. Fél órát csúszott a rajt, mert megvárták a későn érkezőket, a helyszíni nevezőket, meg még isten tudja kiket. 20 perc után azon gondolkodtam konkrétan, hogy otthagyom az egészet a francba. Peti írt is róla anno beszámolót.
Idén úgy készültem, hogy nem idegesítem fel magam bármi történjék is, így különösen kellemes meglepetésként ért, hogy pontosan lőtték el a rajtot, és nyoma sem volt szervezési problémáknak.
A szervezőknek azt is sikerült felismerniük végre, hogy a cipőfűzőre rögzíthető chip extra tömeget eredményez a célban, mivel ezer ember egyszerre kezd el babrálni a cipőjével. Idén itt is rajtszámra ragasztott, egyszer használatos chippel történt az időmérés.
Magáról a futásról nincs mit írni különösebben. Az útvonal végig biztosítva volt, a vizes frissítőpontotok rendben voltak, és a célterületen sem volt a tavalyihoz hasonló tömegnyomor. Beérkezéskor megdobtak vízzel és müzlivel, aztán kaptunk érmet, ami csodák csodájára nem a tavalyi fröccsöntött, sorjás műanyag, hanem rendes fém cucc. Kisebb, mint általában az érmek, de egész pofás darab.
Ez volt a harmadik NATO futás amin részt vettem és határozott fejlődést érzek a színvonalat illetően. Jövőre is jövök 🙂
