Ötödik alkalommal rendezi meg Szekszárd a Borvidék félmaraton versenyét, melyen az idén a Peti unszolására jómagam is elindultam. Az apropóm mindenesetre megvolt, tudniillik ez volt a 20. (!) jubileumi félmaratoni futóversenyem. Az elsőt még 2010. őszén futottam, azaz cirka 3 és fél év (42 hónap) alatt sikerült 20-at teljesítetnem, ami így nagyjából kéthavonta egy félmaratont jelent. Éves szinten pedig kb. 5-6 db-ot. Nem is gondoltam volna! No de nem is untatnám tovább a nagyérdeműt holmi száraz statisztikákkal, irány inkább Szekszárd!

Ez a verseny több mint egy ’sima’ félmaraton, és nem csak amiatt, mert itt a klasszikus 21,1 km helyett 23,3 km-t kell teljesíteni. A szekszárdi dombság lankáin való futás tudniillik felejthetetlen élménnyel ajándékozza meg a futót. A táj lenyűgöző szépsége mellett nemhogy elfutni, elmenni sem lehet! Én nem sajnáltam rá az időt és a másodperceket/perceket, hogy pl. fel ne fussak a cél előtti utolsó csúcson lévő kilátóba, hogy a kilátásban gyönyörködjek. Sőt a verseny után autóval is felhajtottunk oda, csakhogy a Móni is láthassa azt amit én! Nehogy valaki kihagyja! Emellett szintén nagy élmény és igazi kuriózum az, amikor a táv kb. 2/3-ánál egy hűvös borospincén/vendéglőn kell keresztülfutnunk!

A Borvidék félmaraton igazi kihívás mindenkinek! „Hegy van, ezt kell szeretni!” – olvasható az idei műsorújság címoldalán. Ha azt azért nem is, de dombból annál többet, szám szerint négy nagyobbat kell megmásznunk a futásunk során. A szintkülönbség kb. 650 m, ami elve nem elhanyagolható, de emellett a talaj is folyamatosan változik a talpunk alatt, beton/földút/erdei ösvény/fű váltogatja egymást végig a távon. Nagyon jó ötlet a szervezőktől, hogy az első 3 km-t követően a 8. km-nél újra visszaviszik a mezőnyt a városba, de aztán nagyjából ennyi az összes városi szakasz ezen a versenyen. A többi inkább terepfutás. A löszfalakkal határolt szurdikokban való futás például másfajta technikát igényel, ráadásul az ember bokájára is nagy terhet ró, így minden lépésünkre figyeljünk! Melegítsünk be rendesen a verseny előtt! Az állandó hullámvasutazás (dombra fel és le) is fárasztó, lefele meg nagyon észnél kell lenni, mert itt nagyon be tud gyorsulni az ember. Ez esetben talán a kanyargós repülőfutás a legcélravezetőbb, amivel kellőképp le tudunk lassítani.

Ha Szekszárd, akkor bor. Minden nevező egy palack jóminőségű szekszárdi nedűt vehet át a rajtcsomagjában a divatos (végre nem fehér!) pamutpólója mellett. A merészek pedig akár futás közben is kortyolgathatnak a környék boraiból, lévén a frissítőpontokon műanyagpohárban fröccsöt (!) is osztogatnak az önkéntesek. A célbaérést egyedi befutóéremmel jutalmazzák a rendezők. Nyugodtan kijelenthető, hogy Magyarország egyik, ha nem a legkülönlegesebb futóversenye a szekszárdi Borvidék félmaraton!

Farkas Péter 20* félmaratonista

Galéria