Vannak versenyek, amikről nehéz bármi különlegeset írni vagy mondani. Kiírják, megrendezik, elindulsz, lefutod és lényegében ennyi. Leginkább akkor ér el ez az érzés, amikor egy olyan versenyen indulsz el, amit évtizedek óta rendeznek különösebb gond, probléma nélkül.

Ilyen a Tatai Tó-futás is. Bár idén 31. alkalommal rendezték meg, kis csapatunknak ez volt az első indulása ezen a versenyen. Páran már körbefutottuk a híres tatai Öreg-tavat, de az máskor és máshogy történt. Hiába, egy tavat lehet sokféleképpen körbefutni! Lényeg, hogy ennek a versenynek a története nagyon sok évre nyúlik vissza, szívesen látogatnak el ide öreg rókák és új rókák egyaránt. Jó szervezés, gyönyörű környezet, remek sportemberek.

Ami az idei rendezvényt egy kissé megkavarta az az elképesztő forróság volt. Nem, nem meleget kell érteni ez alatt, hanem forróságot. Nem néztem a hőmérőt, de az aszfaltban hátrahagyott cipőnyom bőven elegendő jelzés volt, hogy az év legmelegebb napjára sikerült időzíteni ezt a 14 km futást. Nem egy egetrengető távolság, de ilyen melegben minden 100 méter soknak tűnik, ha nem elég körültekintően járunk el.

A szervezők becsületére legyen mondva, hogy az eredetileg tervezett 3 frissítőállomások számát felvitték hatra, így 2 kilométerenként jutott bőven víz mindenkinek. Másra nem is igen volt szükség. Illetve még valamire. Az is víz csak más formában juttatva a szervezetbe és a szervezetre. a lelkes helyi lakosok – akik tényleg lelkesek, segítőkészek – slagokkal álltak a kissé elcsigázott futók rendelkezésére és, ha kérted, ha nem, pár köbméter vizet kaptál minden utcában legalább kétszer. Nem hittem volna, hogy fogok még örülni egy nagynyomású garattisztításnak, de ott és akkor fantasztikus tud lenni ez is.

De röviden a lényeg, hogy mindenki sikeresen és kiszáradástól mentesen beért a célba. A hangulat végig baráti és kisvárosi, csak ajánlani tudom mindenkinek! Illetve még egy jó tanács! Indulás előtt egy órával nem éri meg egy dupla adag kijevi csirkemell petrezselymes burgonyával. Még akkor sem, ha olyan az illata, hogy a világ végéig is elmennél érte!

Nagy Tamás