Ez a nagy bölcsesség jutott az eszembe, amikor megkaptam egy kedves kollégámtól – majdani Tűzszekerek tag – azt a három borítékot, ami Ausztriából érkezett a címére. Majd hátra vetettem magam mikor megláttam a borítékok tartalmát. Olyan minőségű anyagok kerültek elő, aminek Magyarországon történő megvalósításával, kis túlzással ugyan, de GDP-ben mérhető hatása lenne.

Ez a nagy dolog nem más, mint a kerékpáros turizmus, illetve az ahhoz tartozó reklámanyag, marketing. Aki járt már a sógoroknál, tudja, hogy milyen is a profi kerékpáros turizmus. Jó minőségű utak, tájékoztató táblák, kerékpáros barát szálláshelyek és vendéglátó ipari egységek. Pillanatok alatt átépített sípályák az őrültebb kerósok igényeinek megfelelően. De tudják, hogy ez bizony kevés a sikerhez. Ezt keményen és ugyan ilyen profi módon tudni kell reklámozni. Meg is teszik. De olyan módon, hogy az is kedvet kap elmenni a propagált helyekre, aki esetleg nem is olyan nagy kerékpárbarát. „Jaj, én egy kis dombnál is elfáradok, nemhogy Európa legmagasabb hegyein”. De az anyag róluk sem feledkezik meg. Megtesznek mindent, hogy mind a profik és az amatőrök, mind a szelíd kerékpárosok és a nagylegény cc-sek is megtalálják a maguk világát. A lentről figyelve is – nekem – életveszélyesnek tűnő pályától kezdve a minimális szintkülönbséggel megáldott falvakat összekötő kőrpályákig minden megtalálható. Fiataloknak szóló „discos” pihenők és igazi osztrák hangulatot árasztó cukrászdák, kisvendéglők minden utcában.

Jó minőségű papír, gazdag színvilág. Könnyen kezelhető forma, amit akár az útra is magaddal tudsz vinni, amit érdemes is megtenni, hiszen mellékelnek mindegyik anyaghoz egy részletes térképet is. Pontos leírás a legkülönbözőbb adatokkal kiegészítve egy-egy adott út milyenségéről, látnivalójáról, infrastruktúrájáról. Volt, ahol a megrendelő címét észlelvén – azaz, hogy magyar – magyar nyelvű leírásokat is csúsztattak a borítékba. Apró figyelmesség, de milyen sokat ér…

Azt gondolom, hogy ez bizony nálunk még igencsak hiányzik. Van ugyan már néhány próbálkozás, de igen szegényes tartalommal. Az országot járván rendre megdöbbenek, hogy nem tudjuk kihasználni a Balaton vagy a Velencei-tó lehetőségeit. A balatoni és a velencei kerékpár út vetekszik a rossz táblázásban és a sokszor életveszélyes kereszteződésekben. Az utak néhol ritka gyenge minőségűek, tele gyökérkitüremkedésekkel, lukakkal, padka hiánnyal. Tény, hogy ezt igen nehéz eladni hosszú távon. Ugyan akkor vannak olyan területek, ahol minimális beruházással látványos sikereket lehetne elérni. Gondoljunk csak Tokajra , Villányra vagy az Őrségre. A legtöbb részükön nem lehet vagy nem kell külön kerékpárutat építeni, tele van kis szerviz  vagy sokadrangú utakkal ami némi átalakítással tökéletesen megfelelne a célnak. Nem kellene a spanyol viaszt felfedezni, csak tanulni a nyugati szomszédoktól. Olyan marketing anyagot, amit elkészítettek az osztrákok, mi is könnyű szerrel meg tudnánk csinálni. Csak némi fantázia és persze pénz kellene hozzá. Pénz, ami egészen biztosan megtérülne, tekintve a kerékpározással kapcsolatos statisztikákat Magyarországon. Növekszik a számuk töretlenül.

Röviden, azt gondolom, hogy ez egy kitörési pont lehetne Magyarországon, leginkább a súlyos anyagi problémákkal és a komoly munkanélküliséggel küzdő vidéken. Forrást erre egészen biztosan lehetne szerezni az Európai Uniótól.

Nagy Tamás