Az alábbi 140km-es túra alapötletét ezen az oldalon találtam. Egy kicsit módosítottam az útvonalon és Jászfényszaru is bekerült az érintett települések közé.
Az első dolog ami nem tetszett az útvonalban az az, hogy a Régi Fóti utat választja kifelé a városból. Ezt az útvonalat tapasztalt kerékpárosoknak sem ajánlanám. Biztonságosabb és kellemesebb, ha Dunakeszi irányából közelítjük meg Fótot végig a repülőtér melletti elzárt bringaúton. Ahol a bringaút véget ér a körforgalomnál forduljunk jobbra a második kijáraton Fót irányába. Hamarosan újabb körforgalom következik, ahol ezt a szép kis templomot fogjuk látni. Tartsuk az irányt, hamarosan beérünk Fótra.
Ne térjünk le az útról, menjünk egészen amíg el nem érjük a STOP táblát, szemben a benzinkúttal, ahol forduljunk jobbra. Tekerjünk egészen addig amíg el nem jutunk a lámpás kereszteződéshez és forduljunk jobbra. Hamarosan elérjük a legendásan szép Fóti nagytemplomot, csapjunk el balra Mogyoród felé. Innentől nagyon sokáig megegyezik az útvonal a fent említett útvonallal.
Irány Mogyoród!
Némi emelkedő után elérjük Mogyoródot. Az merült fel bennem útközben, hogy Mogyoród valami ismeretlen nyelven emelkedőt jelenthet, mert nem túl intenzíven, de végig emelkedik az út 🙂 Mivel jó idő volt és vasárnap, elképesztő dugó volt az aquapark miatt. Több kilométeres autósor volt a szembejövő sávban, úgyhogy kellemes szmogos levegőben tekertem el a szadai elágazásig. A dugó még innen is folytatódott jó 1km-en keresztül, de aztán végre eltűntek az autók az útról és lehetett nyugodtan bringázni. Szada után Gödöllő következik, itt megálltam pihenni meg tankolni egy rövid időre.
A következő állomás Valkó. Innentől gyakorlatilag semmi forgalommal nem találkoztam. Az út minősége elég változó, a tekerhetőtől a tükörsima aszfaltig mindenféle burkolattal találkoztam. Gázos rész nem volt, virsligumival is simán teljesíthető a túra.
Valkó után Vácszentlászlón találjuk magunkat.
Ez a település nagyon tetszett, több képet is készítettem, az egyiket az emlékműről.
Illetve a községházát is lekaptam. Addig sem kellett tekerni 🙂
A faluból kiérve abszolút forgalommentes, tök jó állapotú út vezet Zsámbokra. Itt már találkoztam országútis fazonokkal is, akik szokás szerint állva hagytak a 30-as tempóm ellenére 🙂
Két oldalon termőterületek, érdemes bámészkodni, ha már mással úgysem tudsz foglalkozni menet közben 🙂
Na végre megérkeztünk Zsámbokra. Itt megint variáltam egyet az útvonalon.
Az eredeti útvonal megy vissza Dány felé én viszont Jászfényszaru felé vettem az irányt. Ekkor valahol 60-65km környékén járhattam, úgyhogy egyre gyakoribbak voltak a fotózással magyarázott alibi megállások 🙂
Időnként meglepően jó minőségű utakkal találkoztam. Öröm volt rajta tekerni.
Két folyón keresztül visz az út, előbb a Galga.
Majd a Zagyva.
Zagyválás után máris bent vagyunk Jászfényszarun.
Tudom, hogy elcsépelt téma, de Pesti gyerek lévén sajnos ritkán látok gólyát 🙂
Egy két képet kattintgattam az éppen akkor tartott fogathajtó versenyen is.
Aztán sajnos elkezdett esni az eső, úgyhogy lassan megfogant a góhóm projekt a fejemben. Itt egyébként pont 70km-nél állt az órám Újpest központjától számolva.
Jászfényszarut elhagyva Dány felé vettem az irányt, ezzel ismét visszatérve az eredeti útvonalhoz. Itt már kaptam rendesen az esőt a nyakamba, de azért megálltam a Dányi tónál is csinálni egy képet.
Esővel a nyomomban
Hatalmas szerencsém volt, mert sikerült kitekernem a felhők alól. Ezt a képet hátrafordulva készítettem, ezek a felhők elkísértek egészen Pécelig, de szerencsére nem értek utol, úgyhogy sikerült szárazon megúsznom. Ennek egyébként kimondottan örültem, mert a rövid eső + szembeszél kombó annyira kivette az erőmet, hogy a következő félórám csak arról szólt, hogy átkönyörögjem magamat a holtponton. Annak ellenére, hogy alig van szintkülönbség a túrában, végig benne van egy laza hullámvasút feeling hosszú elnyújtott alattomos emelkedőkkel ami úgy ki tudja fárasztani az embert, hogy észre sem veszi. Olyasmi, mint amikor úgy égsz le, hogy észre sem veszed, mert felhős az ég és nem érzed, hogy éget a nap. Aztán később veszed észre magadon, hogy rákvörös vagy.
Higgyetek nekem. Szénhidrát feltöltésre nincs jobb, mint a tejberizs. Ezt a szerény adagot belapátoltam és simán kihúztam a maradék 60km-t további üzemanyag pótlás nélkül.
Egy pár képet még készítettem hazafelé a hátam mögött közeledő viharról. Nagyon szép látvány volt, persze, ha elért volna, nem nyilatkoznék ilyen elismerően róla.
Az utolsó kilométerek
Volt még Isaszeg meg Pécel, de ezeken már úgy hajtottam át, hogy nem néztem se jobbra se balra. 🙂 A túra hossza nagyban függ attól, hogy Budapest mely részéről indulsz és hova érkezel. Én Újpest központjától startoltam és oda is értem vissza. Ez induláskor előnyt jelentett, mert pillanatok alatt Dunakeszin voltam, hazafelé azonban bő 20km-t kellett még ráhúznom városon belül. Nekem így kerek 140km-re jött ki a túra 23-as átlagsebességgel. Kiemelkedő maximális sebesség nem volt, van egy-két lejtő ahol lehet neki engedni, de sebességrekord felállításához még mindig Dobogókő a legjobb választás 🙂
Bringatúra: Budapest – Jászfényszaru galéria
