Budapest Maraton - 2011.10.13. - Sporty - Sport és szabadidő közösség

Eljött a nagy nap! Majdnem egy éves készülést követően, 59 (60?) futóedzéssel és számtalan versennyel (3 félmaraton, Kékes csúcsfutás, Velencei-tó körbefutás, margitszigeti 30-as váltó) a hátam mögött, összesen 603 megtett kilométerrel a lábamban, itt állok a budapesti maratoni rajtjánál életem első maratonversenyén! Amikor január 3-án beneveztünk a Tomival a maratonra 04:15:00-án belüli időt tüntettem fel magamnak az elektronikus jelentkezési lapon, most is elégedett lennék ezzel, de ott motoszkál a fejemben a bűvös 04:00:00-a alatt teljesített maraton, persze ez csak játék a számokkal, a legfontosabb célom mi más lehetne, mint a túlélés és életem első maratonijának sikeres teljesítése!

Magyarország első sportos valóság showjának szereplőivel (Szántó Dávid, Enikő, Pistata, Zita és Bence) is volt szerencsém a pályán összefutni, és a 15 + 1 részes műsort is végignéztem, ami kitűnő motivációt jelentett, hiszen jó volt látni, hogy mások is mennyire megszenvednek a hosszú és fárasztó felkészülés alkalmával. Az okosok szerint a maraton „csak” 40-45%-ban igényel fizikai felkészülést, azaz edzést, a maradék 55-60%-nak kőkeményen a mentális ráhangolódásról kell szólnia. Sajnos igazat kell adnom nekik, mert az „agytorna” sokkalta emberpróbálóbb, mint csupán futni és futni. Persze azért a futás sem árt, a szakértők heti 40-50 km-es futómennyiséget írnak elő.

A mentális felkészülésben általában jó vagyok, a kisebb hullámvölgyektől és elbizonytalanodásoktól eltekintve ezzel ezúttal sem volt gondom. Az előírt kilométerekkel már annál inkább! Ha szigorúan az utolsó három hónapos intenzív felkészülésemet nézzük, amikor már szinte csak és kizárólag a futásra épültek az edzéseim (a nagyatádi Ironman-váltóversenyt, a Balaton-átúszást, illetve a Velencei tóúszást leszámítva…), akkor a következő mennyiségek jöttek össze: júliusban 100 km-t, augusztusban 140 km-t, végül szeptemberben 124 km-t futottam össze. Meglátjuk ez mire lesz elég!

„Fusson a fa**om 42 km-t!” – nem ezt nem én mondtam, hanem két biztonsági őr párbeszédét kaptam el a maraton előtti szombati tésztapartira igyekezve. A sonkás rakott tésztakocka nem volt nagy szám, lévén sonkát még nyomokban sem tartalmazott, de a minőségi dobozos sör némileg azért kárpótolt, és nem mellékesen kellemes állapotba juttatott… Éjszaka olyan nyugodtan aludtam, mint verseny előtt talán még soha, egy momentum sem jutott eszembe a maratonnal kapcsolatban. Ez most akkor jót jelent, vagy rosszat? A versenyközponthoz közeledve azért már elkapott az izgalom, főleg mikor a megannyi maratont megélt társaság (= a Tomi és a barátai) a 30 km környékén található „nagy fallal” fenyegetett meg. Igen-igen hallottam már róla, sőt a „nagy halálról” is, de amíg az ember nem tapasztalja meg ezeket a saját bőrén, addig csupán üres fogalmak maradnak. Ezért inkább a bemelegítésre koncentráltam, habár tudtam, hogy ez igazából majd a maraton első 5-6 km-én fog megtörténni.

A rajt előtt pár perccel az Attilával (= Tomi apukája) elfoglaltuk a helyünket az 5:00 – 6:00 perc / km-es zónában, a rajtkapuig szinte el sem láttunk, olyan végeláthatatlan oszlopot alkottak a futók. Nagyszerű látvány volt! Az Attila fejébe vette, hogy jövőre, 62 évesen (!) maratont akar futni, most „csak” az ekiden váltóban futott elsőnek egy laza 12 km-t. A rajtpisztoly eldördülését nem is hallottuk, akkora volt a hangzavar, az indulás előtt még észrevettem az öcsémet meg a Colost – akik a minimaraton (7 km) rajtját várták -, ők meg engem, szóval mindenki megvan, indulhat a séta! Több mint öt percbe tellett, mire elértünk a rajtvonalhoz, óra indít, és rajta, ide nekem ezt a 42 km-t!

Időterv A) 04:15:00-án belül = kb. 04:12:00 (6:00 / km)
Időterv B) 04:00:00 = iramfutókkal – zöld lufi (5:37-5:45 / km, egyenletesen lassuló tempóval) “F” zóna – 5:00-6:00 perc/km között
Időterv C) 04:00:00-án belül = kb. 03:51:00 (5:30 / km)

Ahogy azt a „B” időtervem is mutatja a célom az volt, hogy a 4 órás iramfutókkal nyomulok, és ha a táv második felében is bírom az 5:30-as tempót, akkor a „C” időtervem lép életbe, ha pedig nem, akkor az „A”. Ezirányú tervemre gyakorlatilag már a rajt előtt keresztet vethettem, olyan messze helyezkedtek el tőlem a zöld lufis iramfutók. Sebaj – gondoltam magamban -, majdcsak utolérem őket, ha szigorúan betartom az 5:30 perc / km tempót. Hát nem értem utol őket! Az Attila hamar leszakadt mögöttem, ami teljesen természetes, hiszen jobb, ha mindenki a saját iramában fut, ezt minden valamirevaló futó tudja. És akkor a Bajcsy-Zsilinszky úti kunkorból visszafelé jövet (kb. 4 km) megláttam a „halálbuszt”… A pulzusom ennek ellenére is az előre belőtt tartományban maradt (BPM: 155-175), és ez a maraton végéig így is maradt.

A pesti alsó rakpart Margit-híd utáni visszafordítója után (kb. 10 km) észrevettem a Szántó Dávidot és Pistatát, illetve nem sokkal utánuk az Attilát. Az ekiden első váltóhelyén, a Lánchíd lábánál (kb. 12 km) annyian voltak, hogy esélyem nem volt a Tomiékat kiszúrni, így inkább nyargaltam tovább a tempómban át a Lánchídon a budai alsó rakpartra. Innen egészen az Árpád hídig kellett felfutnunk (kb. 18 km), amit egy lány nem is bírt, így sajnos be kellett jönnie a mentőnek a pályára… A fordító után visszafelé jövet összefutottam a Tomival, ami marhára kellett, mert kissé monoton volt ez a szakasz, és már rég nem találkoztam senkivel. Lepacsiztunk, bíztatott egy kicsit, nemsokára el is értem az első holtpontot, amire egy géllel válaszoltam, majd a félmaratoni távot jelző kaput (21 km), amikor az órám 01:58:41-et mutatott. Ez ugyan 3 perccel elmaradt a tervezett 01:55:30-as időmtől, de azért természetesen elégedett voltam vele.

A budai alsó rakpartot gyakorlatilag teljes hosszában végigfutottuk, egészen a Rákóczi hídig (Lágymányosi híd), és ezen a részeken már eléggé tűzött a nap, a szervezők be is tereltek minket a fal tövébe, ahol legalább minimális árnyék volt. Itt kinéztem magamnak egy megfelelő tempóban futó csávót, akinek szinte a sarkára lépve haladtam szorosan rátapadva. Éreztem, hogy jó időt futok, a 27 km-t jelző táblát szinte pontosan ugyanannyi idő alatt értem el, mint a velencei-tó körbefutása alkalmával (02:32:00). A Budafoki út érintése után két neonzöld pólós Ironmannel folytattam a futásomat vissza a felső rakparton a Szabadság híd irányába (kb. 30 km). Itt vagyok az állítólagos „nagy falnál” és még bírom! Mi lesz már? A hídon átfutva kellemes volt a tudat, hogy most már csak Pesten kell futnunk egy laza 11 km-t, ami korántsem volt laza, sőt (második gél be)!

Igazi kínszenvedés volt, amikor az ember a poklok poklát is megjárja! Pedig a Láncíd után (kb. 34 km), ahol a Peti videózott, és lepacsiztam a Tomival meg az Attilával még minden rendben volt, sőt még az Ironmaneket is sikerült lerázni magamról, ráadásul jól mozogtam, és szépen haladtam a cél felé… Aztán hirtelen előttem tornyosult a „nagy fal”! Igazából még a Margit hídi fordítóig is eljutottam valahogy (kb. 36 km), de aztán elért a „nagy halál”. A frissítőállomások már nem frissítettek, melegem volt, meg minden bajom, fájt a talpam, nehezek voltak a lábaim, azaz kegyetlenül szenvedtem. Pedig már csak 6 km volt hátra, és akkor hirtelen világossá vált minden, amit eddig csak mondtak nekem. Amire megpróbáltak felkészíteni. Amire figyelmeztettek. Most éreztem igazából azt, hogy maratont futok. Ez az az érzés, amit csak az tapasztalhat, aki maratont fut!

A Nyugati pályaudvar felüljáróján (kb. 38 km) is átküzdöttem magam valahogy, nagy erőt adott az, hogy amikor sokan már csak sétáltak, én még mindig futottam. Aztán a következő pillanatban azon vettem észre magam, hogy már az órával versenyzem! A Lehel útra érve (kb. 40 km) gyorsítani is kezdtem a tempómon, nehogy má’ kicsússzak a 4 órából! A Dózsa György útra bekanyarodva az utolsó frissítőponton (kb. 41 km) már meg sem álltam, csak loholtam a cél felé. A célhoz közeledve kétoldalt a kordon mögött hatalmas tömeg fogadta a befutó maratonistákat. Hihetetlen érzés volt közöttük átfutni, de hogy találom itt meg a szurkolóimat? Azt sem tudom mit csináljak, illetve tudom, hogy mit csináltam volna, ha hamarabb érek ide. Akkor szépen besétálok és megkeresek mindenkit. Így viszont futnom kellett keményen, közben azért tapsolok, és hoppá, kiszúrom az Erikát, kiintek neki meg az Imrének, aztán célt érek! Óra megállít 03:59:30! Megvan! Megcsináltam! Győztem! Észreveszem a célterületen a Gábort meg a Colost – mondjuk őket nem nehéz kiszúrni -, megtapsolom őket, bent vagyok, el sem hiszem. Érmet akasztanak a nyakamba, nejlont a hátamra, hihetetlen, hogy itt vagyok! Még fel sem tudom fogni.

A befutócsomag átvétele után szépen sorjában jönnek gratulálni az értem szorítók: az Erika és az Imre, a Csabi, a Kunó, a Móni, az Attila és a Szilvi, anyu, apu, a Gábor, és a Colos, megvan mindenki? Igen! És én is, kivéve a lábaim. A Csabitól (= a menedzserem) és a Kunótól (= a tanítványom) egy 1953-as magyar válogatott mezt kaptam ajándékba Puskás felirattal a hátán, amire már régóta fájt a fogam. Aztán a Tomi is elkap, ő is gratulál, és örülhet, mert a csúcsdöntés ezúttal elmaradt (03:57:54)! Most már én is a maratonisták klubjának tagja vagyok! Végre! Nagyon örülök! A váltójuk maradék tagjai (Attila, Csaba, Ákos) is sorban gratulálnak nekem, a „Hám á mé ne!” formációt sikerült végig magam mögött tartani (04:02:12), aminek szintén örülök! Végül a Petinek adok villáminterjút, és a munkatársnőmnek, a Klárinak köszönöm meg a gratulációját, aki szintén kijött miattam a lányával együtt. Szép volt gyerekek! Kellettetek, de nagyon! Köszi mindenkinek!

Azt meg hogy végül 04:00:01-re (!) hozták ki a hivatalos befutóidőmet, egyértelműen a chip és az időmérés pontatlanságának tudom be, különben is most kisebb bajom is nagyobb ennél, hiszen először is újból meg kell tanulnom járni!

2011.10.02. – 26. SPAR Budapest Nemzetközi Maraton, érdekesebb eredmények

Pos.	Név	sz.év	Ország	Város	rajtszám	kategória helyezés	félmaraton	időeredmény
1	Elisha Kiprotich, Sawe	1982	KEN	Debrecen	4	F3/1	01:13:26	02:25:57
2	Józsa Gábor	1983	HUN	Budapest	16	F3/2	01:13:23	02:27:48
3	Rezessy Gergely	1974	HUN	Budapest	32	F5/1	01:13:39	02:31:39
1	Földingné Nagy Judit	1965	HUN	Győr	102	W3/1	01:25:05	02:54:45
37	Szűcs Rajmund	1974	HUN	Miskolc	1722	F5/9	01:22:18	02:57:17
50	Flander Márton	1985	HUN	Baja	2220	F3/6	01:22:16	03:00:23
2	Bátai Réka	1983	HUN	Pécs	123	N3/1	01:26:16	03:01:47
3	Beatty, Juliet	1975	USA	London	4532	W1/1	01:29:39	03:07:05
680	Borenich Gábor	1967	HUN		1563	S1/130	01:47:44	03:49:54
944	Farkas Péter	1983	HUN	Budapest	1808	F3/89	01:58:41	04:00:01
1114	Forintos András	1966	HUN	Budapest	1572	S2/145	01:53:52	04:08:27
1353	Szántó Dávid	1981	HUN	Budapest	3264	F4/239	02:03:19	04:18:28
1367	Hajdú János István	1951	HUN	Szentes	3261	S4/63	02:02:58	04:19:12
238	Kulcsár Enikő	1988	HUN	Dabas	3262	N2/11	02:07:53	04:21:31
487	Kappelmayer Zita	1986	HUN	Debrecen	3265	N2/26	02:26:27	05:14:00
2435	Tabajdi József	1941	HUN	Kiskunhalas	1001	S6/26	02:48:51	05:51:08