Majd meglátjuk! Mert, hogy is volt? Bő fél évvel ezelőtt tulajdonképpen sehogy. Volt három srác, akik a sportot és a mozgást ugyan szerették, de inkább volt ez egy hobbi, mint bármi más. Lejártak különböző sporteseményekre – labdarúgás, jégkorong – mint lelkes nézők. Illetve Ők maguk is szívesen vettek részt több különböző eseményen. Nehéz is szavakat találni arra, mily’ nagyszerű érzés 16-20 kg-os golyókat emelgetni a fej fölött, mindezt az egészség nevében (kettlebell). De említhetném a futás adta örömöket is egy-egy véraláfutásos félmaraton közben, vagy egy kiadós kondizás után másnap, mikor a kávéscsésze felemelése nem történhet meg a nélkül, hogy az űrtartalom fele ki ne menne. Van olyan is köztük, akinek egy focimeccs után úgy néz ki a lába, mint aki a Büszkeség Napja felvonulásának egyik kárvallottja lenne.

De ezek az alkalomszerű mozgások csak a hobbi szintjén mozogtak. Kellett az a kis adrenalin, amit csak fizikai teljesítménnyel lehet elérni igazán. Persze ez így is van rendjén, nincs ezzel semmi baj. Hisz mi a sport, a mozgás valódi értelme? Az egészség megőrzése és talán némi lelki egyensúly szerzése. Erről is szólt valójában 2010 első fele a három derék sportbarátnak.

Aztán jött egy érdekes gondolat az egyikük kissé pihent agyában: „Miért nem alakítunk egy közösséget, ahová minden mozogni vágyó ember társulhat?”. Tudják, hogy az ember nemcsak a sörözés közben társas lény, hanem a sport közben is. Egy sporteseményre is könnyebb felkészülni és a rajtvonalhoz állni, ha tudom, hogy a mellettem álló emberre adott esetben számíthatok, na és persze fordítva. Ismerjük egymást, nem vagyok a pályán egyedül. Talán kissé szentimentális, de igaznak gondolom ide is(!) Alexandre Dumas szavait: „Egy mindenkiért, mindenki egyért!”

Szóval, e nemes gondolat megszületése után jöttek is a pozitív visszajelzések bőven. Még olyantól is, aki egyébként a sporttal csak akkor kerül szorosabb kapcsolatba, ha a távkapcsolóval léptetve a televíziót a VH1-ra, kénytelen az Eurosporton is keresztülhaladnia. Ezek a visszajelzések megerősítették azt az elképzelést, miszerint kell egy olyan szervezet, amely nem lebegtet maga előtt olyan célokat, ami adott esetben a többségnek elérhetetlen. Ami nem szakosodik egy-két sportágra. Ahol a „tagok” nem klikkesednek jóra-rosszra, profira-amatőrre, vagy ami nagy kedvenc: tehetségesre-kétbalkezesre/kétballábasra. Egyszerűen csak szeretnének egy csapatot, ahol mindenki jól érzi magát, ahol az élményeket el lehet mesélni és elképesztően egészségtelen gyrosozások közepette sztorizni nagyokat. Ahol felfogja mindenki, hogy valakinek akár 5 km lefutása nagyobb erőt és kitartást igényel, mint másnak egy maraton teljesítése. Ahol nem néznek ki, mert bármely sportágban mondjuk a felét tudom teljesíteni mint a társam. Az a társam pedig a nap végén hátba vereget és csak annyit mond: „Öregem, gratulálok, ez mennyivel jobb nap volt, mint a tegnapi döglős!”. Így született meg a Tűzszekerek közössége. Közösség, hiszen egyelőre nincs semmi jogi formája.

Lesz? Úgy gondolom, hogy igen. Ez persze szintén egy komoly idegi és fizikai teljesítményt kíván, hiszen Magyarországon a bürokrácia – legalább ez – az egeket verdesi. Ügyvéd, cégbíróság, számlák, hiánypótlás, stb. Nem is ragozom, az élet más területéről ismeritek a magyar légiós kiképzés e sajátos formáját. De a célunktól ez sem tudja eltántorítani a három sport őrültet. A honlapot ismeritek, máskülönben eme sorokat sem tudnátok olvasni. A forma még nem végleges, idővel majd kinövi magát és persze hosszabb távon szeretnének átköltözni egy saját weboldalra és akkor nem kell egy egész sms-t megírni az oldal elérhetősége miatt. Sportegyesületként bejegyeztetni meg azért szükséges, mert rengeteg lehetőségtől esik el a csapat, ha ezt nem teszik meg. A szponzoráció is tisztán és jogszerűen működne, pályázatotokat igénybe venni pedig másképp nem is igazán szerencsés. Nem gazdasági társaságot akarnak a fiatalok létrehozni – ezt első kézből tudom –, erre utal az évi 2400 Ft tagdíj, ami minden csak nem sok. Terveződik a logó és a csapatmez is.

Az egyik lelkes támogató fogalmazta meg, hogy „hajrá srácok, csináljuk meg, dobjuk fel ennek az országnak a kissé lapos tömegsport életét!”. Nem tudom, hogy ki volt pontosan az illető, de messzemenőkig egyetértek vele. A cél mindössze ennyi. Mozogni, kapcsolatokat létesíteni, együtt lenni.

Hajrá, szerintem jó kis évnek nézünk elébe!