A nyár folyamán a Tűzszekerek képviseltette magát Magyarország egyik legrangosabb triatlon eseményén a Nagyatádi Hosszútávú Triatlon Bajnokságon – természetesen. Én magam már sokszor megjártam ezt az eseményt, de ennek ellenére nagy várakozással utazom le évről évre. A hangulat a közösség a miliő mindenkit magával ragad, aki csak egyszer is elutazik a nem mindennapi kihívás helyszínére. Ennyi ember egy célért küzd – nem túlzás ez a kifejezés – hidegben, melegben, esőben, napsütésben. A „jófejektől” – van belőlük bőven – a biztatás sem marad el: „Nyomd meg öregem, este majd pihensz a strandon”; „Van vized, adok, ezen nem múlhat”. Lényeg, hogy verseny közben nem domborodik ki, hogy egyesek milliós gépekkel heti 10 edzéssel jönnek ide, míg mások a kölcsön mountain bike és sok utána olvasás, amit fel tudnak mutatni. Utána persze mikor az időmérőre tekintünk… Na, de nem is azért vagyunk itt, hogy világot váltsunk. Inkább csak egymást.

Nem túlzás azt állítani, hogy példaértékű a verseny szellemisége. Mint ahogy vonzó Nagyatád város fejlődése. Sok évvel ezelőtt – az idejét sem tudom pontosan – amikor először jártam itt, keményen lehangoló látvány fogadott. A szokásos. Az épületek kis túlzással, estek szét. A városi kollégium valami elképesztően rossz állapotban volt. Koszos, omladozó falak, 20 éves szakadt, agyonnyüstölt ágyak – oka nem is érdekel -, balkáni formátumú vizesblokkok. Az utcán nem igazán találtál egy normális padot sem, hogy az éjszakai kollégiumi alvást kipihend. Bár nyírták, de a gaz mennyisége még így is szembeötlő volt. A felüdülést két dolog tudta csak biztosítani. Az egyik a városi strand a termálvízzel. Nagyrészt felújított és karbantartott(!). Gazmentes, nyírt napozóteraszok, a mosdóban egészségügyi papír(sic, ahogy a képzett újságíró mondaná), és új, tetszetős fedél a termálvíz fölé. Jó belépni, érzed, hogy kapsz valamit a pénzedért. A másik maradandó a helyiek hozzáállása a versenyhez illetve az „idegenekhez” – mint utóbb kiderült egy spontán városi látogatásom során.

Azóta újabb és újabb változások történtek. Felújították a kollégiumot, összehasonlíthatatlanul rendezettebbek az utcák. A város közepén található parkot helyrehozták, szökőkutat kapott. Az infrastruktúra is sokat javult, gondolok itt a szolgáltató szektorra. Színvonalas vendéglátó ipari egységek, országos bolthálózatok jelentek meg. Igen, ez is elengedhetetlen egy kényelmes és élhető város képéhez.

Egyszóval kellemes meglepetés Nagyatád városa. Folyamatos fejlődés, modernizálás. Annyi Európai Unió által támogatott projekt tábláját látni, hogy a két kezem is kevés ennek a megszámolásához. Járom az országot és sajnos nem túl sűrűn tapasztalok ilyet. Nyöszörgés és kínlódás minden mennyiségben. Nem az a baj, hogy vannak problémák, hanem az arra adott válasz az igazi gond. Itt úgy látom, hogy találtak megoldást. Fogalmam sincs a város politikai színezetéről, de nem is érdekel. Szemmel láthatóan Nagyatádnak menedzser szemléletű volt a vezetése és talán most is az. Somogy megye – ahol a város található – nem arról híres, hogy az ország gazdasága szárnyalna. És ez pontosan látszik a Nagyatádtól mindössze 25 km-re található Csurgón.

Csurgó. A tipikus magyar település. Pár rossz és előkészítetlen próbálkozással az egész település a fizetésképtelenség határához sodródott. De „fénykorában” sem volt éppen egy virágzó város. Nagyatádi szerepléseim idején a csurgói mezőgazdasági iskola kollégiuma nyújtott szállást, adott fedelet a fejünk fölé. De lényegében ennyi, fedél a fej fölé. Mert a kollégium állapotára a legjobb indulatom ellenére is csak az ótvar kifejezés a megfelelő. Míg Nagyatádon a kollégium – nagyrészt uniós pénzből – megújult, addig a csurgói lassan az enyészeté. Lehet, hogy többen is – akik már jártak itt – az ellenkezőjét gondolják a látottakról. Hiszen drága mezőgazdasági gépek és uszoda áll a diákok rendelkezésére. Ez igaz. De itt van a lényeg. Ritka kedvezőek a körülmények a kitörésre. Azt, hogy pontosan milyen lehetőségek rejlenek a Csurgói Kistérségben, pár adattal, információval mutatnám be.

Csurgótól az M7-es autópálya mindössze 20-25 km-re fekszik, így autóval könnyedén megközelíthető, akár a Fővárosból is. A horvát határ még ennél is közelebb van, ez a Horvát EU csatlakozás fényében még értékesebb helyzet. Lényegében a Duna-Dráva Nemzeti Parkban fekszik Csurgó, így a természeti környezet szinte érintetlen. Mind olyan tényező, ami remek lehetőségeket teremt a turizmusra/ökoturizmusra illetve szinte bármilyen idegenforgalmi tevékenységre.

Ennek egyik bástyája lehetne a fentebb már említett mezőgazdasági kollégium. Kitűnő belső elrendezésű épületek, melyek nagy része kihasználatlan, üres. A területhez tartozik a már szintén említett uszoda és egy hatalmas zöld terület, erdő. Mind olyan adottság, ami megteremti egy olyan központ kialakítását ami – talán nem túlzás – fél Csurgót eltartaná, munkahelyeket teremtene. Egy igazi szabadidő és sport centrumot, ami kongresszusoknak, tárgyalásoknak is helye lehetne.

Tudom, ez elsősorban egy iskola. És az is maradna. De a terület hatalmas és bőven elférne benne az oktatás mellett más is. Az idő egy nagy részében – télen is, de főleg nyáron – a komplexum üres. Egyetlen bevételi forrása az a néhány vasember, akik augusztusban bemerészkednek az omladozó vakolatok közé és nem foglakoznak vele, hogy nincs meleg víz és a hideg is olyan mintha előtte azzal mosták volna az iskola mezőgazdasági gépeit. De ezt könnyű lenne megváltoztatni. Csak ide is némi menedzser szemléletre lenne szükség, okosan és hosszútávon átgondolva. Nem vagyok szakértője ennek, de annyit azért látok, hogy milyen remek lehetőségek rejlenek Csurgón és főleg itt a kollégium területén. Kár lenne parlagon heverni hagyni ezt az értéket.