Szerző: Farkas Péter

Volt már ilyen kampány, de most még ez sem kellett volna, ugyanis a koronavírus mindent megváltoztatott. Így aztán június végétől úgy döntöttem - ha már érthetetlen módon be kell járni dolgozni -, hogy kiiktatom a tömegközlekedést, és bringával járok munkába.

A Móni 9. félmaratonját futotta idén, az őszi budapesti versenyen ez már a 7. fellépése volt (a maradék kettőt a Vivicittán, ill. Bécsben pipálta ki). Amúgy 15-ször kell teljesítenie itt annak ezt a távot, aki a jubileumi futók klubjához szeretne csatlakozni.

Zsinórban harmadik éve úsztam át egri rokonommal, Kovács Gáborral a Balatont (először 2014-ben nyomtuk le együtt).

2018 után újra beneveztem az olimpiai távú OB-re, aminek ezúttal is Tata adott otthont.

Ez volt Magyarországon az első triatlonverseny a koronavírus-járvány után/alatt. Emiatt sokminden felborult, a szervezőknek gyakorlatilag át kellett tervezniük az eddig jól bevált desedai versenyhelyszínt.

A Virtuális Vivicittá nevezési díja: 2650-3600 Ft között mozgott, azaz jóval kedvezőbb, mint a Riska volt. Minden futó menő forgóérmet kapott, ráadásul ajándékba hozzá még az érembetétet is elpostázták a szervezők, névvel és futóidővel gravírozva. A nevezési díj 500 forintjából pedig jótékonysági célt is támogattunk egy választott szervezet támogatásával.

A profi sportra kegyetlen pénzügyi hatásai vannak már most a koronavírus-járványnak. Egyedül ezzel magyarázható a sportvezetők tesze-toszasága. Persze a tömegsport-rendezvények szervezőinek egy része is csökönyösködik. Nem akarják visszaadni a befizetett nevezési díjakat, halasztanák a versenyeket.

Azok az ötpróbázók, akik legalább 5 (futás, úszás, kerékpározás, túrázás, evezés) +1 (triatlon) sportág teljesítésével minimum 60 pontot összegyűjtöttek 2020.01.24-ére meghívást kaptak a Parlament Felsőházi termébe.

Most jutottam el életemben először Szegedre, ahol a pihenés mellett az idényzáró versenyemre is sort kerítettem.

Zsámbékon rendszeresen szerveznek túrát, ill. egy ideje már terepfutást is. Idén ősszel Mónival ellátogattunk a romtemplomáról híres kis településre, hogy 16 km-t túrázzunk a zsámbéki medencében.

Hetedszer indultam a siófoki őszi/téli gyakorlatilag idényzárónak tekinthető félmaratonon. Szeretek ezen a kétkörös versenyen részt venni, ahol általában mindig felszabadultan tudok futni, azaz jó időkre vagyok képes.

Már többször beszámoltunk az eseményről, legutóbb 2017-ben a Tomi írt az immáron Népszigetről induló versenyről, akkor ő a rövidebb távra, a 11,5 km-re nevezett. Idén mindketten a félmaratonon indultunk.

Gödöllői túra képgalériája.

Kezdjük egy kis matekkal az idei budapesti maratonit! Ez volt életem 13. maratonija (ebből 4-et az Ironmanen futottam). Budapesten ez volt a nyolcadik futásom, csakúgy, mint a Tominak, így már csak két teljesítésre vagyunk a Jubileumi Futók Klubjába való bekerüléstől.

A Paksi Atomfutás idén már nyolcadik alkalommal került megrendezésre. A számtalan futótáv mellett akadályfutáson is lehet indulni, azaz bárki megtalálhatja a hozzá leginkább passzoló versenyt.

Az egész a Mérei Tomi ötlete volt! A jubileumi, 30. nagyatádi Ironman ott kell lennünk – mondta. Én először nem is voltam benne biztos, hogy 2013, 2015, majd 2017 után 2019-ben elindulok. Aztán persze nem akartam lemaradni, így beneveztem, gyorsan lefoglaltam a nagyatádi hotelben a szállást (agyő csurgói koli!), majd a Tomi kiszállt, a Peti pedig beugrott. Így kezdődött minden.

Ötödször neveztem a kaposvári félironmanre, mely 7 alkalommal került eddig megrendezésre.

A 37. Balaton-átúszás 2019.06.29-én került megrendezésre. A szervezők idén 10.000 főben maximalizálták az úszólétszámot.

Szombat délután indultunk le a Balcsira, a rajtszámfelvétel után az energiastandon ragadtunk magukhoz némi csodaszert a Petivel: energiaszeletet, és magnéziumshotot.

Nekem ez már a 9., míg a Petinek a 2. Félironmanje volt. A májusi esős időjárás mondjuk nem kedvezett az idénynyitó triatlonversenyünknek, ráadásul olyan hűvös volt az idő, hogy a Balaton mindössze 13-14 fokos volt a verseny hetében.

2019-ben a 12. alkalommal került megrendezésre a 65 km-es Tisza-tavi tókerülő kerékpáros verseny. Jómagam harmadszor veselkedtem neki 2013-at (2:01:55), és 2017-et (1:53:10) követően. Ezúttal viszont nem egyedül kerekeztem körben, hanem belerángattam a jóba  a Mónit, a Gergőt, sőt, még a faterjukat, Domit is.

Immáron 14. alkalommal kerül megrendezésre a Tóparti Futóparti. Idén először nem Pók Janó szervezte az eseményt, akinek a neve eddig mindig garancia volt a sikerre. Bíztunk benne, hogy az új szervezőgárda is folytatja a szép hagyományokat, így újra egy szép tavaszköszöntő – nekünk sokszor idényindító – futóeseményen vehetünk részt…

Idén a balatonkenesei futamot követően Balatonfüreden is félironmaneztem egyet, ezzel pedig mindkét Balatonmanes Félironmant kipipáltam 2018-ban! 2012-ben pont itt Balatonfüreden abszolváltam a legelső féltávomat, és most visszatértem, mint Schwarzi a Terminátorban…

Idén hárman futottunk egyéniben a nyárvégi/őszi budapesti félmaratonon. Tomi és én céges váltót is vittünk, a Móni egyéniben állt rajthoz.

Régóta szemeztem már ezzel az úszóversennyel, mely a festői szépségű Poreč városának öblében kerül megrendezésre az Isztrián.

A tavalyi évben rendeztek először triatlonversenyt Tatán, a szervezők pedig nagy fába vágták a fejszéjüket, hiszen rögtön féltávú Ironmanen próbálhatták ki magukat a versenyzők. A sikeres debütálás után egy évvel később már két távon hirdettek futamot, így a féltáv mellé felvették az olimpiai távot is.

A 2018-as Velencei-tóúszás már a 9. volt a BSI szervezésében. Nekem ez a 3. fellépésem volt itt a BSI égisze alatt, előtte kétszer (2003, 2005) úsztam át a Velencei-tavat.

A 2018-as Balaton-átúszást kétszeri halasztás után július 14-én tartották meg.

A jubileumi, 25. K&H futóversenyre került sor vasárnap. Az elmúlt években a Városliget adott otthont a rendezvénynek, ám az építkezési/felújítási munkálatok miatt idén a Hungexpón került megrendezésre.

Kívánni sem lehetett volna ideálisabb időt a közös munkahelyi tekeréshez. Reggel zuhé volt, így utána kellemes időben, nem pedig a dögmelegben kellett nekikezdenünk a tekerésnek. A túra célpontja a Dobogókő 700 méteres csúcsának meghódítása volt.