Szeptember 9-én is bringával mentem munkába, és milyen jól tettem! A „Bringázz hétköznap is!” kampány önkénteseinek jóvoltából a „svédasztalos” reggeli (péksütik, joghurt, túró rudi, italok, stb.) mellé még egy ajándékcsomagot (a textilzsákban törülköző, mini zseblámpa, kerékpáros Európa-térkép, kulacs volt) is kaptam a Batthyány tér mögött lévő kerékpárúton felállított sátorban. Kiváló kezdeményezés, még sokszor ilyet, ha kérhetem!

Volt már ilyen kampány, de most még ez sem kellett volna, ugyanis a koronavírus mindent megváltoztatott. Így aztán június végétől úgy döntöttem – ha már érthetetlen módon be kell járni dolgozni -, hogy kiiktatom a tömegközlekedést, és bringával járok munkába. A példám ragadós volt, mert több munkatársam is csatlakozott hozzám, többen biciklit vásároltak, amihez tanácsot kértek tőlem. Nekem kicsit több mint 10 km a távolság az otthon és a munkahely között, ez bringával nem egy nagy durranás, ráadásul gyorsabban beérek (kb. 30 perc), mint a tömegközlekedéssel (kb. 40 perc).

Aztán az esti hazatekerésnek is megvan a hangulata, ha esti műszakban vagyok, akkor 23 órakor pattanok nyeregbe, aztán irány haza. Ez ugyan lassabb, mintha taxiznék (kb. 20 perc), de nem sokkal. Persze, ha egy rossz szelep miatt leereszt a kerék, és vagyok annyira hülye, hogy nincs nálam pumpa, vagy nem találom a telepített pumpát a Széna téren, akkor felnin gurulva hazafelé kicsit lassabb… Az a durva, hogy még így is majdnem utolértem két bringást a Margitszigeten… Aztán a Sziget túlsó végén – 3 km “felnizést” követően – végre találtam egy pumpát, így végre fújhattam a megfáradt hátsóba. Innen pedig már gyerekjáték volt, összességébe véve kb. 45 perc alatt így is hazaértem! Más kérdés, hogy eme kis mutatványomnak a felni látta kárát (folyamatosan pattog alattam a hátsó kerék), ez viszont már egy másik történet a szervizben…

Galéria