Már májusban elindította a BSI az ún. virtuális versenyeit. Magyarországon az első a Riska Virtuális Futóhétvége volt, melyet május 15-17. között lehetett teljesíteni. A nevezési díjak viszonylag barátságosnak voltak mondhatóak (3250-4900 Ft között szórtak), de minden távon ugyanannyiba került a móka, azaz aki 2 km-en indult, annak ugyanannyit kellet kicsengetnie, mint aki félmaratont tolt (volt még 5 km, 10 km, ill. családi csapatverseny)… Ami tetszett, az az, hogy 500 Ft-tal támogatta mindenki az Országos Mentőszolgálatot, aki benevezett. Illetve az eredményfeltöltéshez elég volt egy fotó az óráról, azaz igencsak megengedők voltak a szervezők. Mégis sokan kétkedve fogadták ezt a lehetőséget, alig több mint 2000-en neveztek csak be. Pólót ugyan kaphattunk a pénzünkért, de pl. érmet, befutócsomagot és a közösségi élményt nem. Talán utóbbi minden sportrendezvény legnagyobb értéke/értelme. Meg amúgy is, minek fizessek azért, ha egyedül lemegyek futni? – tettük fel mi is a kérdést, így ezt az eseményt ki is hagytuk.
Aztán a Tomi – pont aki először beszélt le a dologról – teljes titokban teljesítette a Virtuális Bringás Tókerülés 65 km-es számát. Ez a virtuális esemény mondjuk már jóval kecsegtetőbb ajánlatnak bizonyult. Volt érem, igaz póló nem, és az árakat is levitték: 2350-3800 Ft. Talán én is nyomtam volna, de az esemény a pünkösdi hétvégére esett (máj. 28.-jún. 1.), amikor pont a Balcsin voltunk, aminek viszont kifejezetten örültünk, mert végre kiszabadultunk a karanténból.
Nekem június közepén kellett visszamennem melózni a home office-ból, amihez vérvizsgálatos tesztet kellett csináltatni. Ennek amúgy semmi értelme nem volt, mert csak a PCR-tesztet (orr/garat váladék) ismerik el Magyarországon, a cég mégis előbbihez ragaszkodott. Na itt szépen kihozták, hogy a koronavírustesztem pozitív lett, így a háziorvossal egyeztetve a mentősok házhoz jőve megcsinálták a rendeset. Ennek az eredményére vártam itthon, így nem is mentem sehova, amikor eljött a péntek, a virtuális félmaratonim ideje. Sokat vacilláltam, hogy most akkor menjek e vagy nem, de végül is úgy döntöttünk a Mónival, hogy ketten megcsináljuk. (Az öcsém és a Tomi persze nem akart velem futni, ami érthető volt, így mindenki egyedül teljesítette a félmarit.) A Móni bicóval kísért a kb. 17 km-es Római körön, amit megtoldottam egy kis duna-menti futással a Megyeri híd alatt, illetve a végén a közeli parkban lévő rekortánpályán kellett még pár kör, hogy meglegyen a 21,1 km. Illetve egészen pontosan 21,2-t futottam, mert valamiért a maraton végén lévő 195 m kattant be…
A Virtuális Vivicittá nevezési díja: 2650-3600 Ft között mozgott, azaz jóval kedvezőbb, mint a Riska volt. Minden futó menő forgóérmet kapott, ráadásul ajándékba hozzá még az érembetétet is elpostázták a szervezők, névvel és futóidővel gravírozva. A nevezési díj 500 forintjából pedig jótékonysági célt is támogattunk egy választott szervezet támogatásával. Ehhez mérten természetesen jóval többen is neveztek. Csak a félmaratonit közel 2500-an teljesítettük. Engem pluszban az is motivált, hogy 2011-gyel kezdődően az eddigi összes Viciviccá félmaratont teljesítettem, azaz ez lett volna a jubileumi 10. Vajon így virtuálisan is hivatalosnak számít majd ez?
