A 2018-as Velencei-tóúszás már a 9. volt a BSI szervezésében. Nekem ez a 3. fellépésem volt itt a BSI égisze alatt, előtte kétszer (2003, 2005) úsztam át a Velencei-tavat. Azok még klasszikus átúszások voltak, ami 3600 m-es távot jelentett Gárdonyból az Északi Strandra. A célban pólót, emléklapot és jégkrémet kaptak a teljesítők, majd busszal szállították vissza őket a déli partra. Sajnos a 6., 2005-ös versenyt követően megszűnt a rendezvény, és 2010-ig nem is rendeztek úszóversenyt hazánk második legnépszerűbb tavánál. Az első BSI-s úszás 2010-ben még a Velencei-tó Északi Strandján került megrendezésre, itt 3000 m-t úsztam (1:16:18), a másodiknak viszont már a gárdonyi strand adott otthont, itt az 1500-as távot választottam magamnak (30:51).
Tavaly is indultam volna, de az időjárás miatt halasztaniuk kellett a szervezőknek, a következő időpont pedig sajnos már nem volt megfelelő számomra. Idén – a kánikulának hála – rögtön az első időpontban meg tudták tartani a versenyt, így 3000 m-en szálltam a kb. 28 fokos vízbe. Ehhez viszont először is le kellett jutni a Velencei-tóra, ami talán nagyobb kihívásnak bizonyult, mint maga a verseny. Jó érzékkel az M7-es helyett a 7-es utat választottam, ahol már Martonvásár előtt araszoltunk, így ezt megunva előbb inkább egy zsákfaluba hajtottam, majd visszafordultam, hogy Tárnokon keresztül felhajthassak az autópályára. Persze ott is dugó volt, de pár perc gurgulázást követően szerencsére beindult a menet. A 8 órás leérkezésből így is 9 lett, ez pedig már az az időpont, amikor rajtolni szerettem volna, de sebaj fél 10-kor végül erre is sor került.
Baromi sokan neveztek – több mint 3000-en -, így már a rajtnál hosszú sor alakult ki, ráadásul a túratriatlonosok külön sort kaptak, emiatt még lassabbá vált az indítás. Végre lecsippantották a karszalagomat, ám ezután sem tudtam rögtön a vízbe ugrani, mert ki kellett várni az egy ember szélességű lépcsőn lévő totyogást. Oké, tudom, hogy ez nem verseny, de akkor is! Ne aszalódjunk már a tűző napon. Rakjanak le még egy lépcsőt a vízbe, különben mi értelme a két sornak? El sem indítottam az órámat, csak amikor végre bementem a vízbe. Az első körről kijövet ez a probléma újra előjött, ráadásul újra ugyanazon a lépcsőn kellett visszamenni a vízbe, amin a tömeg özönlött be… Szóval perceket lehetett itt elveszíteni az úszóidőből, aminek cseppet sem örültem, főleg mert 1 órán belüli célidőt tűztem ki magamnak. Ez végül is sikerült, hivatalosan 59:18 lett az időm (1. kör 29:44, 2. kör 29:34). Én 57:55-ös nettó időt mértem magamnak.
Nagyon kellemes volt a Velencei-tóban úszni. Sokkal könnyebb volt ez az úszás, mint a Balaton-átúszás, az teljesen más kávéház. Itt nincsenek hullámok, egyszerűbb lábvizet találni, és a „körpályán” a tájékozódás is könnyebb. Első úszóversenyre készülőknek és kezdőknek ideális választás. Utóbbiaknak megnyugtató lehet, hogy sok helyen leér a tóban az ember lába. A több táv (500 m, 1500 m, 3000 m, és 6000m) miatt pedig mindenki megtalálhatja a neki legmegfelelőbbet. Itt sikerült is hoznom a fél órán belüli 1500-akat, ráadásul a 2. köröm még gyorsabb is lett. A versenyt követően a Mónival és a Gergővel a Sport Beachen maradtunk strandolni, illetve délután strandröplabdáztunk egy jót.
