A jubileumi, 25. K&H futóversenyre került sor vasárnap. Az elmúlt években a Városliget adott otthont a rendezvénynek, ám az építkezési/felújítási munkálatok miatt idén a Hungexpón került megrendezésre. 7 km-es kört jelöltek ki a szervezők a Hungexpo területén, belül a csarnokok között, kint pedig és az Albertirsai úton. Az útvonal elég lehangoló volt, sok fordítóval teletűzdelve, egyenetlen talajon bent, aszfalton a kerítésen kívül. Hol romos épületek mellett, hol betonoszlopok mellett futottunk el, szóval nem volt valami felemelő látvány egyik sem.
Ráadásul pokoli fülledt időben kellett teljesítenünk a félmaratont, emellett pedig a nagy iram is nagyon sokat kivett belőlünk. A Tomival futottunk/szenvedtünk együtt végig a 21 km-t. Mivel az elején jócskán belekezdtünk (4:30-as km-ek), így félő volt, hogy majd kipukkadunk. Ez hamar elérkezett, így visszavettünk a tempóból, ám az első körünk így is elég jól sikerült (33:03). A második 7-esen nem tudtuk tartani a tempót, de azért nem szálltunk el, csak 2 és fél perccel lassultunk le (35:25). Az utolsó körre Péter Attila maximum 35 percet engedélyezett nekünk, de nem fogadtunk szót neki (36:25). Az összidőnk így is kifejezetten jó lett, 5 perces kilométereket futva gyakorlatilag pont 1:45-nél értünk célba (1:44:54)! Ez a 87. és a 88. helyre volt elég, azaz meglett nekünk a top 100 a 780 férfi versenyző között! A Gábor is megszenvedett, ő végül 2:27:06-ot ment.
Nagy pozitívuma volt a versenynek, hogy nem voltak sokan, bár a szűk pályán a hátrébbról indulók – a Gábor elmondása alapján – azért tórlódtak az elején rendesen. A kígyó a farkába harapott, mi az utolsó körünk elején már utolértük a mezőny végét, aztán még jópár embert bedaráltunk. Sokan sétáltak, alig haladtak. Egyértelműnek tűnt, hogy túlvállalták magukat. Szegényeknek ekkor még majdnem 14 km hátravolt… Pár triatlonossal meccseltünk, csak egy nagyatádi finisheressel nem bírtunk.
És akkor a globális felmelegedésről. Csak a hülye, vagy aki nem akarja nem látja, hogy egyre melegebbek a nyarak, és egyre hamarabb köszönt be ez az évszak minden évben. A hőség pedig egyre elviselhetetlenebb. És még csak június eleje van, de idén már májusban júliusi kánikula volt. Szerencsére nem találkoztunk rosszullétekkel, leszámítva azt a futót, aki többször is megállt hányni… Az időeredményeken viszont látszott, hogy még a profiknak is igen megterhelő ez az időjárás, hát még az amatőröknek. Ez már tényleg nem játék. Komolyan kell venni a meleget és csak minimális nyári versenyt érdemes bevállalni. Egyéni csúcsot semmiképp se ebben az időszakban próbáljunk csinálni! Rengeteget igyunk, hűtsük magunkat, sapka kötelező, nekem ezeket betartva is sikerült összeszednem egy kellemetlen napszúrást.
