Idén is neveztem a Szufla ultramaratonra, melyet 2016-ban már teljesítettem és az egyik legjobb hangulatú futás volt amin valaha részt vettem. Viszont idén nem ész nélkül akarok nekivágni, hogy a verseny után egy hétig majd ne tudjak lábra állni, hanem beterveztem előtte egy-két hosszabb távot is az edzésekbe.
A mai elvileg egy 25 kilométeres táv lett volna, de azon ritka futások közé tartozott, amikor a fáradtság legkisebb jeleit sem éreztem magamon, ezért rápakoltam még egy kicsit, hogy meglegyen a maraton.
Sikerült egy 35 fokos tűzőnapos vasárnapot kifognom ami kizárta a komolyabb tempót. Maradtam a 6 és 6:30 közötti kilométereknél, csak a hosszabb árnyékos részeknél gyorsítottam 5:30-ra. Ezzel egy 6:11-es átlagot sikerült összehozni 4 óra 21 perces maratoni idővel, ami nálam egyáltalán nem számít rossznak.
