Lassan három hete van meg az új kori, és az eddigi tapasztalatok alapján úgy gondoltam, hogy simán menne vele komolyabb táv, akár 100 km gurulás is beleférne. A Hidasnémetit Gönccel összekötő kerékpárút tökéletes helyszín egy hosszabb edzéshez. Az utat 2021-ben adták át, akkor írtam is róla ebben a bejegyzésben.
Az út végig tükörsima, egy lélek nem jár arra soha, és autóval meg lehet állni közvetlen mellette. Ez azért fontos, mert így nem kell egyszerre sok dolgot magammal cipelnem, egyszerűen csak betettem a hűtőtáskát az autóba és néha megálltam frissíteni.
Sajnos az út elejét traktorokkal is járják, ami rengeteg apró kavicsot felhord az aszfaltra. Nem értem, hogy egy ilyen szépen megcsinált kerékpárutat miért kell ezzel tönkre tenni. Mindenesetre az első 300 métert kihagytam a körökből, és csak akkor jöttem vissza az autóig amikor frissíteni akartam. Így egy 3 kilométeres nyílegyenes szakaszon róttam oda-vissza a köröket.
A táj festői szépségű minden irányban, főleg ilyenkor nyáron.
A 125mm-es kerekekkel könnyedén tartottam a 20 km/h sebességet.
Az időjárás is nekem kedvezett, a nap jelentős részében fátyolfelhős volt az ég, ezzel a perzselő napsugárzást sikerült elkerülni.
A célidőm 100 km-nél 4 óra 54 perc lett, ami 20.4 km/h átlagsebességnek felel meg. Nem mondom, hogy nem voltam fáradt, de még bírtam volna menni, ha nagyon muszáj. A talpam és a bokám teljesen jól volt, inkább a hátam volt kifáradva az ötórányi előrehajolástól.
Miért? Sosem tudjuk meg
A végén azért leültem pár percig gondolkodni, hogy miért jó ez, hogy sok éve szívatjuk magunkat a hosszútávokkal. Ezt a kérdést már nagyon sokszor feltettem magamnak, de még sosem tudtam megválaszolni, pedig már 7 éve a Bakony 200-on is kerestük rá a választ: Valahol ezen a szakaszon, ahol épp Szabó Petivel kínlódtunk együtt felfelé, nekem szegezte a költői kérdést: miért csináljuk ezt az egészet? Gondolkodtam egy darabig, de végül csak egy „nem tudom b+” válaszra futotta.
100 km gurulás galéria
