Tabon nem először szívtuk meg az időjárással. Tavaly ugyan szikrázó napsütés volt, ám a 2021-es első versenyen hasonló armageddon volt, mint idén.

A most zajló Girón is végig esett. Áradások, szakaszrövidítések az ítéletidő miatt. Május 14-e durva esőnap volt itt Magyarországon is. 15 mm esett, hozzá szél és hideg időjárás dukált 12-14 fokkal. Az idei Tour de Hongrie mai budapesti, egyben utolsó szakaszát neutralizálták, de mi persze szopassuk magunkat! Nedus mondta is: még jó, hiszen ez egy duatlon-ob! Bicikli nem volt a depóban, mikor fél 1-re Tabra értem. Mindenki a kocsijában húzta meg magát. Ha a Vera duatlonra jön, akkor eső van, lásd Ajkán tavaly! „Szólj, ha jössz, mert akkor én biztosan nem!” – jegyeztem meg neki szellemesen.

Mondjuk simán megfelezhették volna a távot a szervezők! Néhány versenyzőt ráadásul ki is zártak… 5 óra 30 perc volt a szintidő emlékeim szerint, ami persze másnap rejtélyes módon eltűnt a versenykiírásból… Vicc. A bírók is csak fontoskodtak, de minek? Sokkal jobb megoldás lett volna a rövidítés, úgy legalább mindenki jobb élménnyel tért volna haza. Így meg…

Én is sok mindennel szenvedtem, nem csak az elemekkel. A hátsó lámpát nem bírtam bekapcsolni útközben (a depóban kellett volna, de elfelejtettem). A kerékpározást „esőkabiban” toltam, ami végig lobogott, így gyakorlatilag fékernyőként funkcionált. Egy csajszi, meg a Gajdos Tamás előzget a lejtőn/síkon, ám az emelkedőkön visszavágok. Lefelé viszont baromi veszélyes a síkos út, így inkább visszaveszek. A csaj tárcsaféke csak úgy visít minden egyes körben a lullai fordítónál, mikor nullára kell fékezni. A kerékpáros komputeremen állandóan a „setting” felirat villogott, mondjuk nem sokat látnék belőle a szakadó esőben. A karórámat meg elfelejtettem lenyomni az első futást követően, így a GPS lezabálta teljesen, emiatt pedig nem tudtam azt a 2. futásra elindítani…

Totális elázás/elfagyás, a Nedus fel is adta a bringázás után a versenyt. Zoknicsere, de minek? A másik is szétázott a szatyorban. Zárható műanyag doboz kellett volna… Képtelen vagyok kicsatolni a sisakomat, miközben a kamerával vesznek… Gyorsan el is fordulok, de nem szenvedek vele tovább, inkább valahogy átcibálom a fejemen. A gyorsfűzőt meg nem bírom meghúzni a cipőmön, annyira elfagytak az ujjaim… De legalább ismerős érzések ezek, mert 2 éve valami hasonlóban volt részem…

A májusi eső aranyat ér? De legalábbis bronzot! 3. voltam végig a szenior-1 korcsoportban, merthogy idén már ebben versenyzem… Előzetesen ebben a korosztályban 10-en neveztek ugyan, de 4-en indultunk csak, a többiek biztos megijedtek az időjárástól…

Galéria