A Tabi duatlon 2022 volt a második alkalom a verseny történetében. Mikor kb. két órával a rajtom előtt leparkoltunk a piactéren szemlátomást sokkal kevesebben voltak, mint tavaly (akkor 122-en, míg idén csak 88-an versenyeztünk a D80-as kategóriában). Ebben közrejátszhatott a dimbes-dombos, így igencsak megterhelő futó/keróspálya, ill. az, hogy 2021-ben kegyetlenül elvert bennünket a jégeső a bringázás alatt…
Idén a héten beköszöntött kánikula volt a legnagyobb ellenségünk. Az álladó szpíker Péter Attila viccesen meg is jegyezte – velem egyetemben -, hogy nekünk aztán semmi sem jó. Egy német sráccal, Timmel dumáltam a 13:35-ös rajtunkra várva. Vázoltam neki, hogy milyen kihívás vár rá az elkövetkező pár órában, avagy nehéz/szintes pálya mind futásban, mind a kerékpározásban. Utóbbiban viszont könnyítést kaptunk, hiszen kivettek belőle egy durva kaptatót, így pedig pontosan 60 km lett a táv a tavalyi 67 helyett… Piros pont a szervezőknek! A Tabról kivezető úton pedig nem kellett a körforgalomba betekerni, hanem előtte balra fordítottak, majd onnan kellett kifordulni a Tabot és Lullát összekötő útra. Ez a rész viszont kellő odafigyelést igényelt, mert hullámos volt, éles kanyarokkal tarkítva, miközben oda-vissza jöttek a bringások.
Tabi duatlon 2022 bemelegítés
A Nedus kitalálta, hogy a verseny előtt – bemelegítés gyanánt – menjünk el futni Tabon, úgyse fogunk (annyira) elfáradni a versenyen. (Ő már egy 15 km-es bemelegítő-tekerésen túl volt ekkor.) Az 1,5 km alatt persze minden bajunk volt, nekem szúrt az oldalam, de igazából egyikünknek sem esett jól a futás. 13:15-kor el is rajtoltak a nők és seniortól felfelé a férfiak, mi még 20 percet hűsöltünk a piacépület árnyékában Péter Attila társaságában. Nem sokkal a rajt előtt megjelent Petsuk Zoli is, ezzel el is dőlt a korosztályom első helye. De nem csak ő volt az egyetlen nagyágyú a mezőnyben. Én elsősorban a tavalyi időm (4:42:01) megdöntését vettem célba. Amikor kiderült, hogy könnyítettek a kerópályán, akkor már a 4 órás összidőt lőttem be magamnak.
Mónival jöttem le, de apukája lehozta a Gabit és a Gergőt is a versenyre, így négytagú szurkolótáborom volt, sőt a Nedus hű fegyverhordozója, Attila is ott szurkolt/fotózott a futó/bicópálya bizonyos pontjain. De a kereszteződésekben lévő önkéntes fiatalok is mindnyájunkat végig buzdítottak, ami mindig jól esett. A település lakói is figyelemmel követték a küzdelmünket, kicsik és nagyok szurkoltak az út szélén/a fűben piknikezve/az erkélyről.
Nagyon kemény tempót diktált az élmezőny, ami jótékony hatással volt sokak futó/kerékpárosidejére. Az enyémre legalábbis biztosan. Csak el ne fussam az elejét! A Schwarzi meg is jegyezte, hogy elég izmos volt az első 2,5 km-es körömön futott 4:09-es tempó… Aztán persze alábbhagyott a kezdeti lendületem (2. kör 4:35/km, 3. 4:42/km, 4. 4:48/km), de az első 10 k-t így is 45:46-tal hoztam le (4:34/km).
Kerékpár
A kerékpározát kifejezetten vártam, mert az elmúlt két hétben a Magyarországon rendezett Girón és Tour de Hongrie-n 6 nap leforgása alatt 3 biciklitúrát (86,5 + 90,5 + 113,5 km) is abszolváltam, azaz a terhelés bőven megvolt. Ráadásul tavaly nyáron többször megnéztem magamnak Széplakról a Lulla-Tab útvonalat oda és vissza is, mivel kialakítottam egy 60 km-es edzőkört Körösheggyel és Kapollyal. Nagyon megtetszett a vidék, a jó minőségű utak, ill. a gyér forgalom. Szóval nagy előnyömre szolgált, hogy ismertem az útvonalat és tudtam, hogy mikor milyen emelkedőkre kell számítanom. Ez meg is látszott a kerékpárosidőmön: 1. kör 31:27, 2. 30:59, 3. 32:19, 4. 33:03. Össz.: 2:07:47 (28,17 km/h).
Habár nehéz összevetni a tavalyival a cikkem elején taglalt nehezítő tényezők miatt, de sokkal kiegyenlítettebbek lettek a köridőim, illetve az átlagsebességem is 3 km/h-val jobb volt most az egy évvel ezelőttihez képest. A Nedussal kb. minden körben ugyanott találkoztunk kerékpáron, azaz nagyjából ugyanolyan időt tekertünk (ő egy picit jobbat). Csak azt nem értettem, hogy miért nem mért a biciklis komputerem, mondjuk úgy nehéz, ha nincs felszerelve az első tengelyre a jelvevő. Az tudniillik a másik bicómon maradt… Hoppá! Jobb híján így aztán maradt a karórás mérés, csak abban reménykedtem, hogy bírni fogja a második 10 k-s futást is a GPS. (Szerencsére bírta.)
Második depó
A második depóm is 2 perc alatti volt (1. 1:29, 2. 1:53), csak a bicós kesztyűmet felejtettem el levenni, így azt jobb híján kidobtam a Móninak a depóból kifutva (mi a francnak húzok fel egyáltalán?). Nagyon rosszul esett az első két kör futás, érezhetően sokat kivette belőlem az első 10 km és az, hogy csapattam a bicózást. A futás 2. etapjában már nem jött össze az 50 percen belüli idő, ami számomra az igazi értékmérő egy triatlon/duatlonverseny végén. 1. kör 5:29/km, 2. 5:39/km, 3. 5:50/km, 4. 5:34/km. Össz.: 56:17 (5:38/km). Az utolsó két kört már nagyjából élveztem is, kár, hogy a jól sikerült biciklizésemet követően az 5. helyről a 7.-re estem vissza, mert ketten elfutottak mellettem a korosztályomban, ezzel pedig pont kicsúsztam a top 6-ból.
Jövőre, harmadszorra is szívesen visszatérnék ide, mert ugyan amilyen kihívásokkal teli a pálya, olyan nagy élményt jelent a célbaérkezés (3:53:10). A versenyt követően a Százlépcsős Étteremre (szerencsére egy lépcsőt sem kellett megmászni!) esett a választásunk, ahol szívélyes kiszolgálásban és finom falatokban volt részünk. A kétszemélyes tál rám eső részét bepusztítottam, amiért elismeréssel adózott az étteremtulaj is, aki e mellett gratulált a versenyemhez és visszavár bennünket máskor is. Úgy legyen!
Tabi duatlon 2022 galéria
