Tatai Félironman – 2023.07.16. - Sporty - Sport és szabadidő közösség

A múlt hétvégi sikeres Vasi Vasember teljesítésünket követően a Geszosz Petivel Tatán veselkedtünk neki a Félironmannek, ami nekem már a 16., míg neki élete első ilyen távú triatlonversenye volt.

Én szokás szerint a Móniékkal vettem be Tatát (a Peti a Valival már ott üdült), a hajnali 5-ös kelés mondjuk nem igazán sem esett jól (rajtcsomi felvétel 6-8-ig)… Nem is értettem, hogy miért zár a depó 8:15-kor, miközben a rajt csak 9:30-kor van?

Rögtön észrevettük, hogy durván hullámzik a tó, aztán a rajthelyre való séta közben majdnem elgázol egy staffos bringás csaj. A csónakház melletti füves placcon az egyik versenyző csajszi karját leszarja egy arra repülő madár. „Szerencséd lesz!” – mondom neki nevetve.

Úszás

„Üldöző szeretsz lenni, vagy üldözött?” – a szpíker, azaz Norbi kérdése volt a versenyzők felé a rajt előtt. Most utóbbi voltam. Jó úszás után a 3. bolyban, a mezőny elején, kb. a 30. hely környékén értem partot 35:19-cel. Nem volt egyszerű! Nagy tumultus volt a lábvizemen, a várnál pedig igencsak hullámos volt a tó, így technikásan, sréhen kellett ráúszni a bójákra a célegyenesben! Levegőt persze csak a jobb oldalról lehetett venni a hullámzás miatt.

Kerékpár

Hát nem lettek jobbak az utak Tata környékén. Rossz minőség, kátyús, rázató, hullámos, fárasztó. Meg is fogadtam, hogy féltávot ezt követően többet itt nem megyek! Elég a rövidtáv ezen a szar úton. De nocsak ismerős bringa, avagy ugyanolyan Scottal nyomja a srác, mint én! „Jó bringa!” – mondom neki. „Akartam mondani én is!” – válaszolja. Aztán jó versenyt kívánunk egymásnak. Folyamatosan dobáltam/cseréltem a kulacsokat a melegben. A 40k-t 1:15 óra alatt tekertem le. Nem rossz, ha így folytatom, akkor a 80k 2:30 óra, míg a 90k kb. 2:50 óra lenne. Én végül 91,2 km-t mértem, az időm pedig 2:56:15 lett, ami 30,8 km/h, a max sebességem 53,1 km/h volt.

Futás

A depóban érzékeltem, hogy az órám szétégette a csuklómat, amit le kellett öntenem vízzel. Ráadásul a mobilwc-be is be kellett ugranom, mert jó sokat ittam, szóval nem bántam a dolgot, így 6 viszont percet depóztam. Negyed kettőkor meg is kezdhettem a félmaraton lefutását. Az első kör igazi kínszenvedés volt. Ugyan az erdei szakaszon sok az árnyék, de borzasztó nyomott/fülledt volt az idő. A tóparton pedig kegyetlen meleg van a betonon. A strandon persze fürdenek az emberek, mi hülyék meg futkosunk fel-alá… A frissítőpontok tökéletesek. Öntés! Inkább mindig én, nehogy csuromvizes legyen a cipőm. Petivel találkozom az első köröm végén. A 2. köröm előtt Móniék jéggel vártak, amit betöltöttem a mezembe, avagy +0,5kg! Miközben futottam, a jégkockák összekoccantak, ami felettébb vicces lehetett annak, aki hallotta… A Petit utolérem, biztatom, aki a bicón megfájdult talpával szenved. Nekem a 2. kör jobban esett. Meg is futottam a negatív splitet! Első 10,2 km 59:42, második 10,2 km 58:05. A 150-es pulzust a futás alatt nem nagyon engedtem feljebb. Így végül is a 20,4 km-t 1:57:47-tel teljesítettem, ami 5:47/km (Bpm 148, max 163). Ebben az extrém hőségben ennyi volt ebben.

Cél

Móni a kordonnál vár rám, de ott van a Gergő és a Gabi is. Elterülök a füvön, aztán nyakonöntenek. Eszem-iszom, dínom-dánom: üdítők, energia- és vitaminitalok, dinnye, stb. Meleg kaját viszont idén sajnos nem kapunk a célban… A megmaradt jegemet elosztogatjuk. Nagyon jó kis versenyt mentem. Kaja/pia, minden klappolt közben. Kihoztam belőle a maximumot. Irány az étterem és a jól megérdemelt lakoma! Közben Cápi hív, hogy itt van, és, hogy kimegy a Petit kísérni, aki megcsinálja! Félironman lett, és ugyanúgy megszenvedett, mint én 2012-ben Füreden. Lelkes szurkolói csapatától menő ironmanes emléklapot kapott emlékbe. „Ironman mikor lesz?” – kérdezem tőle. „Soha!” – mondja. Ugyanezt mondtam én is anno…