A tavalyival ellentétben igazi kánikulai napra esett a Balaton-átúszás 2022-ben. Már reggel meleg volt, napközben akár 38 fok is lehetett, míg a víz 28 fokos volt. A délutáni várható szeles/viharos időjárás miatt az utolsó pillanatban a szervezők 1 órával előrehozták a 8 órás rajtot, ami nem volt ideális számomra, lévén előző nap még Debrecenben voltam a Campus Fesztiválon, így csak késő este vezettem le Széplakra.
A jubileumi, 40. Balaton-átúszáson – a hírekkel ellentétben – nem volt rekordinduló, mert a 12.000 nevezésben benne voltak a féltávosok, ill. 500 SUP-os is. 9754 célbaúszó volt a leghosszabb távon, viszont korábban már kétszer is sikerült átlépni a bűvös 10 ezres határt: 2003-ban 10731-an, míg 2012-ben 10187-an úszták át a Balatont. Én csak már tudom, hiszen mindkettőn ott voltam!
Geszosz Peti kollegám első átúszására készült, őt a barátnőjével. Valival együtt Földváron vettem fel, de 6-ra nem értünk Boglárra, ráadásul körözni kellett a parkolóhelyért, annyian voltak már ott. Az első hajóra fel se fértünk, a Gábor meg folyamatosan hívott, hogy hol vagyok már. A nevezés legalább zökkenőmentesen ment, miután eltörölték a kötelező orvosi vizsgálatot. Először sportorvosival a tarsolyomban mehettem volna az átúszásra, ehhez képest semmi sem kellett. Sok hűhó semmiért.
Rajt!
A szokásos utolsó simítások után nem sokkal 8 óra után csobbantunk be a meleg vízbe. Az órámat a tavalyihoz hasonlóan 500 m-enként csekkoltam, és azt láttam, hogy sajnos már az elején 10 perc feletti időket úsztam. Persze abban még reménykedtem, hogy nem egyenlő távolságra állították a bójákat, de mivel végig 2 perc feletti 100-akat teljesítettem, így nem volt esélyem nemhogy a csúcsdöntésre, de még az 1:50-es úszóidőre sem.
A Vali a legvégén várt minket a vízben, kérdeztem is tőle, hogy megjött e már valaki, de mondta, hogy még nem. A Gáborra szűk 10 percet kellett várnom, de a Petit csak nem láttuk a partra érkezni. Vagy fél órát vártuk az elkordonozott kijáratnál, de sehol sem volt. Már felötlött bennük a pár évvel korábbi eset, mikor a Gábor ismerőse, Gyuri tűnt el, akit már az északi parton is kerestünk, mire több órával később meglett, csak a görcsei miatt alig tudta átszenvedni magát a Balatonon. Persze a Valit sem láttam, ami azért volt érdekes, mert nála volt a cuccom, a slusszkulcsom.
Mindegy majd megtalálom őket valahogy, addig igyuk meg a szokásos sörünket a kikötői büfében, aztán a Gábor beállt a kígyózó sorba a túlpartra induló hajóra, én meg visszabaktattam a célterületre. Ott persze rögtön belebotlottam a Petiékbe, akik engem kerestek… Kiderült, hogy gyakorlatilag a Gáborral egyszerre ért partot, csak valahogy átcsusszant a kijáraton… Újabb kör a büfében, majd irány haza a vasút melletti kis utcában az autók között ügyesen szlalomozva.
Balaton-átúszás 2022 galéria
