Két éve voltam először ezen a versenyen, ami igazi unikumnak számít a magyarországi triatlonversenyek között. A nyár végi futamon kisebb mezőny gyűlik össze, így egy jobb eredmény is könnyebben elcsíphető. A verseny chipes időmérés nélkül zajlik, legabsztraktabb része pedig kétségkívül a 71-es út hídja alatti szakasz, ahová lépcsőn le/fel visz, kerékpárral a nyakunkban! Fejre kéretik vigyázni, mert nagyon alacsony a hídpillér!
Két UTE-s csapattársammal is összefutottam a rajt előtt, akik a sprinttávon indultak (0,75-19-4,5k), míg én a rövidre (1,5-38-9k) neveztem be a jövő hétvégi fűzfői féltáv főpróbája gyanánt. A Bea rutinosan készült, mert volt már korábban itt, a Tamás viszont még nem, így együtt vittük el a bringás cipőinket a trükkös híd alatti útvonalon a bringapálya elejére. A futócipőt pedig a depóban hagytuk, hogy majd abban tegyük meg az átvezető szakaszt az úszás, ill. a bringat követően. (Két éve más taktikát választottunk a Nedussal, de a főszervező elmondása alapján a rutinos versenyzők úgy csinálják, ahogy most mi.)
Úszás
Az úszás rajtjánál arra figyeltem, hogy minél hamarabb kilőjek, így kerülve el az első közeli bójánál lévő bunyót. Ez nagyjából sikerült is, a mezőny elején úsztam, 2 kör után pedig még kevesebben maradtunk, mert a sprintesek végeztek. Két éve valami nem stimmelt a pályával, mert kb. 36:30-at úsztam, ezúttal meg 25 percen belül szálltam ki a pontonon. (A Balcsi nagyon kellemes, 25-26 fokos volt.)
Depó #1
Gyorsan futócipőt húztam, majd kiszaladtam a keróval a vonalig, ahol felszálltam, és így tekertem el a 71-esig. Le a lépcsőn a bicót cipelve, fej lehajt, fel a lépcsőn, a tisztásra érve viszont már nem tekertem, hanem futottam a bicót tolva, mert itt már gyökeres volt a talaj, illetve közel volt a felszállópont. Futócipő le, bringás fel, 4 perc lett az első depózás, végre kezdődhet a tekerés.
Kerékpár
A Káli-medence gyönyörű díszletet adott a kerékpározáshoz. A Salföld-Kékkút-Kővágóőrs dimbes-dombos útvonala a 2 kör 38 km-e alatt 321 m szintet tartalmazott. Már az első körben gyanús felhőket véltem felfedezni az égen, de aztán újra tűzött a nap, szóval gyorsan elhessegettem a vihar gondolatát. Az első kör végén számolgattam, hogy hányan lehetnek előttem, de nem voltak olyan sokan, aminek megörültem. Hogy aztán a 2. kör elején gyorsan lefagyjon az arcomról a mosoly, mikor elkezdett esni. Nyugi, csak egy kis nyári zápor! Aztán egyre jobban szakadt, a nyílt részeken pedig olyan széllökések voltak, hogy nem mertem könyökölni, mert tolta ki alólam a szél a bringát… Alig bírtam megfogni a hátulját, ami folyton ki akart farolni. Jól eláztunk a szakadó esőben, ahol bizony észnél kellett lenni, mert a látási viszonyok pocsékok voltak, miközben autók is jöttek-mentek az úton. A csúszós burkolaton lefelé helyenként 50 felett is robogtunk… A 2. körben jó kis csaták alakultak ki, végül a 7. helyen szálltam le a bringáról.
Depó #2
Bringás cipő le, futó fel. Jöhet a tortúra újra a híd alatt. Visszafelé 1 perccel hamarabb végeztem, és az eső is alábbhagyott.
Futás
Amikor kifutottam a pályára, pont szembetalálkoztam a Beával, aki már a cél felé nyargalt. Rövidtávon 4 oda-visszát kellett megtenni Ábrahámhegyen, ami 9k-t jelentett (az órám szerint csak 8,2k-t). Csúszott a cipőm talpa vizes úton, így vigyáznom kellett, miközben látótávolságon belül volt a 7. helyen futó srác, akit hamar be is daráltam. Az eső elállt, de nem sütött ki a nap, fülledés sem volt, így nagyon kellemes időben futhattunk. Nem tudtam, hogy ki a korosztályos riválisom, így nyomtam, ahogy tudtam. Próbáltam tartani a 4:20-on belüli tempót. Néztem, hogy vajon csökken e a mögöttem lévők és a köztem lévő távolság. Üldözöttnek éreztem magam. Nem akartam úgy járni, mint 2 éve, amikor azért csúsztam le a dobogóról, mert az utolsó métereken lehajrázott valaki…
Cél
Most azonban ez nem fordulhatott elő, már csak azért sem, mert 20 perccel jobbat mentem, mint anno. A célban gratuláltak a Beáék, meg több közvetlen riválisom is. Nagyon jól esett ez, ahogy a hűsítő zuhany is, aztán pedig a gulyásleves, amit a Tamással fogyasztottunk el. Ő is mondta, hogy nagyot mentem. A dobogó biztos volt, már csak annak foka volt kérdéses. Chipes mérés híján egy ideig még várni kellett az eredményekre, aztán az állt ott a lapon, hogy: Farkas Péter 1./7 szenior1, abszolút 6./35 ffi! A Bea 2. lett master1-ben, a Tamás meg a 6. szenior2-ben.
2022-t követően vissza kellett jönnöm Ábrahámhegyre, mert volt itt egy rendezetlen ügyem. A legviccesebb az, hogy itt volt az a srác is, aki akkor lenyúlta a bronzomat. Ezúttal viszont sokkal szívesebben adtam azt oda neki…
Statisztikám
Ú 24:47 – 1:39/100m, 114 bpm, max 148
D1 4:10
K 37,75k (321 m szint) 1:06:06 – 34,3 km/h, max 51,9 km/h, 152 bpm, max 169
D2 3:16
F 8,23k 35:16 (célidő korrekcióval!) – 4:18/km (4:17, 4:19, 4:22, 4:14, 4:16, 4:17, 4:24, 4:13), 163 bpm, max 206? -> fals adat!
2:13:37
1793 kcal
6./35 ffi 1./7 szenior1
Galéria
