Zsámbék nagyon aktív a futóversenyek és túrák szervezésében, évente több alkalommal is szerveznek ilyen jellegű programokat, illetve tavasszal a klasszikus Zsámbékfutást. Volt szerencsém mindegyik rendezvényükön legalább egyszer részt venni, a februári túra 16 kilométeres távjáról írtam is 2018-ban, Peti pedig a novemberi Zsámbéki túráról írt 2019-ben. Utóbbi túrának a hosszabb, 26 kilométeres távját teljesítettük most.
A legkorábbi, 7:30-as időpontban indultunk. Csatlakozott hozzánk Hunyadi Viki a párjával, így négyen vágtunk neki a távnak. Tiszta, napos, de borzasztóan szeles időnk volt. Ezzel eleinte nem volt gond, de amikor felértünk a dombtetőkre, olyan erővel fújt a szél, hogy a saját hangunkat sem hallottuk. Brutális volt, egyikünk sem gyalogolt még ekkora szélben, és persze hajszál pontosan szemből fújt, ezzel jelentősen lassítva a haladást.
A frissítőpontokon bőséges volt a kínálat. Pont nemrég írtam az Intersport túranap kapcsán, hogy mennyire kiszúrtak a túrázókkal, mert csak vizet adtak. Nos, a zsámbéki túra ennek itt teljesen az ellentétje. Volt víz, tea, iso, csoki, banán korlátlan mennyiségben. Ezt így kell csinálni.
A környék adottságaiból adódóan viszonylag kevés az emelkedő, ami van az sem vészes. A java része jól járható sík terep ahol elég jó tempót tudtunk menni. Csak a második frissítőpontnál álltunk meg 10 percre pihenni és enni. A nettó időnk a 26 kilométerre 4 óra 52 perc lett. Pár hete hasonló idővel teljesítettünk 21 kilométert. Ennyit számít, hogy van e jelentős szintkülönbség, vagy nincs 🙂
Zsámbéki túra galéria
