Még 2019-ben, egy sörös nyereményjátékban nyertem ingyenes indulást a 2020-as keszthelyi középtávú triatlonversenyre! Igen ám, csak a hülye Covid közbeszólt, a versenyt a kevés érdeklődő hiányában törölték, így egy évet csúszott a debütálásom ezen a versenyen.
A verseny hetében vettem csak észre, hogy reggel 8-kor van a rajt (hoppá!), ami azt jelentette, hogy hajnali 4-kor kellett kelnem Széplakon, hogy kb. 6-ra Keszthelyre érjek a rajtcsomag felvétele miatt. Rendben oda is értem, így még parkolóhelyem is lett a vasúti sín és a part közötti részen, elég közel a versenyközponthoz. Nem kellett kapkodnom, bőven volt időm mindenre. A depóba csak és kizárólag a bringát lehetett betenni, a bringás-, ill. a futózsákot külön-külön fogasra kellett akasztani a depó mellett. (Sose értettem minek ennyire túlvariálni a depózást, de a rendezők biztosan tudják.) Wc-t mondjuk nehezen találtam, mert a strandon lévő épületek még nem voltak nyitva, végül a versenyközpontban találtam pár Toi Toi-t. Persze nem sokkal a dolgom végezte után bemondta a szpíker, hogy nyitják a strandot, így használhatóak az ott lévő felújított mellékhelyiségek… Köszi! A rajtszámtetkóimat viszont sehogy sem sikerült magamra applikálnom, így kidobtam azokat. (Utólag a szervezők által közzétett videón láttam, hogy kellett volna megugrani a dolgot…)
Szegény hattyúk a partra szorultak a bemelegítés miatt a vízbe tóduló sok versenyző miatt (524 ffi & 83 nő indult), de aztán visszakapták a Balcsit, amikor a check in-re kijött minden versenyző. Az úszás rajtja érzelemdús volt nekem, átgondoltam milyen hosszú (fél)nap vár rám, és persze hiányzott a Móni a parton sorakozó szurkolókat látva. 21 fokosra mondták a Balatont, így úgy döntöttem, hogy neporénben úszom, ami elhibázott volt, mert kezdetben ugyan hideg volt a víz, de aztán megszokva már több mint kellemes, a szörfruhám ráadásul a karrészénél mindig akadályoz engem a szabad mozgásban (kéne már egy igazi neoprén!). 40 percen belüli időt úsztam, ami elfogadható volt, mivel csak pár úszóedzés volt a hátam mögött. A depózásom ellenben csapnivalóan sikerült, a 9:15-ös (!) időmmel majdnem utolsó lettem az egész mezőnyben! Előbb meg kellett keresni a zsákot, aztán egy sörpadon lehetett öltözködni, de akkor sem értem hogy szerencsétlenkedhettem ennyit az öltözködéssel…
A kerékpározás Keszthelyről kifelé indult, majd a 760-as elkerülőre mentünk rá, ahol komoly kaptatók/lejtők voltak, azaz igazi hullámvasutazás volt itt, erről lejőve pedig egy alsóbbrendű úton kellett két oda-visszát menni Zalacsány és Zalaszentgrót között, majd vissza a 760-asra, ill. Keszthelyre. Ami baromi idegesítő volt, az a pofátlan bolyozás volt, én ilyet még nem láttam triatlonversenyen: 8-10 fős (!) vonatok alakultak ki, és semmitől sem zavartatva zakatoltak fel-alá. A versenybírókat szállító motorból meg ha 2 volt ezen a lezárt útszakaszon. Mint utóbb kiderült, nem csak engem ba***ott fel a dolog, oda is pörköltem a 2. körről visszafelé azoknak, akik mögöttem próbáltak lazázni. Kövessetek, ha tudtok vakarékok! Komolyan befűtöttek nekünk a bringázás alatt, így hazafelé az elkerülő egyik emelkedőjének tetején úgy nyakonöntöttem magam vízzel, hogy abból a biciklis komputernek is jutott, ami úgy meghülyült, hogy fordítva mérte a sebességet: a durva emelkedőn 30-35-öket mutatott, mikor lefele száguldottam kb. 50-60-nal, akkor meg 20-25-öt… Végül 2:55-tel tudtam le a bringázást, a 2. depózásom pedig jobban sikerült, mint az első (4:53), a padon az egyik sporttárs szerintem inkább magát próbálta nyugtatni azzal a szöveggel, hogy: „Már csak egy laza félmaraton vár ránk!” „Minden lesz ez, csak nem laza!” – törtem le látszatlelkesedését. „Hajrá!”
Elviselhető volt a meleg futás alatt, mert bár időnként durván tűzött a nap, de sokszor felhősödés is volt. Két frissítő volt csak a körönként, talán lehetett volna plusz egy. Nekem legalábbis már a futás elején nagyon hiányzott. A pálya nem volt látványos, a part menti szakasz rendben volt, de utána a semmi közepén futottunk, majd a vasúti sínen át az úton. Kár, hogy az elmúlt évekkel ellentétben nem a főutcában és a Festetics-kastély kertjében jelölték ki az útvonalat a szervezők. Emlékszem mekkora élmény volt itt 2012-ben maratont futni (életemben a másodikat) a Keszthelyi Kilométerek égisze alatt. Nedus Tab után megint megtalált a futás alatt, jó volt egy ismerős arccal találkozni. Nem is csoda, hogy megnyerte a korosztályát, amilyen tempóban darálta a kilométereket. Nekem az eleje (első 2 kör) megint szenvedősebb volt érzésre, ahogy fogytak a kilométerek, úgy kezdtem egyre inkább élvezni a futást, ami végül 1:53:33 lett, viszont csak bő 20 km-t kellett futni, nem félmaratont, azaz csúcsot nem döntöttem (1:55:47, Balatonkenese, 2020).
A célban 5:42:45-öt mutatott az óra, 6 órás volt a megúszós időtervem, az 5:30 egy havi felkészülést követően még erős lett volna, azaz összességében elégedett lehetek a teljesítményemmel. A szervezés kitűnő volt, a rajtcsomagban kapott sötétkék melegítőfelső pedig telitalálatnak bizonyult! Kár, hogy ez volt az utolsó keszthelyi triatlonverseny, de örülök, hogy az utolsó táncban részt vehettem! Köszönöm!
