- Útvonal: Budapest – Budakeszi – Páty – Biatorbágy – Etyek – Vértesacsa – Lovasberény – Nadap – Velence.
- Táv: kb. 75 km
- Szint: kb. 620-880 m
- Idő: kb. 3 óra (nettó idő)
Nagyon élveztem két éve a Biatorbágyról Velencére tett bringatúrámat, így örültem, hogy újra nekiveselkedtem, ráadásul ezúttal már hárman vágtunk neki a túrának: Peti és Tomi csatlakozott hozzám. A Tomival mindenképp szerettünk volna még egy hosszabb biciklizést megejteni az Ironmanre való felkészülés jegyében.
A Peti Pátyra bringázott nem sokkal előtte, hogy egy építkezést ellenőrizzen, így azt javasolta, hogy ne vonatozgassunk Biatorbágyra, hanem már oda is bicóval menjünk. A forgalmas Budaörsi 1-es utat elkerülve Budakeszi felé vettük az irányt, cserébe viszont kilométereken át tartó, hosszú emelkedő várt ránk. Elég borús volt az idő, de szerencsére nem vert el bennünket az eső, ami csak néha szemerkélt. A Korányi Kórház után viszont féktelen száguldás következett Budakeszire, ami ismerős útvonal volt a néhai BBU 21 km-es futása miatt, ami életem első félmaratonija volt 2010. október 23-án.
A Budakeszi-Páty közötti út baromi szép volt, még úgy is, hogy emelkedők tarkították. Biatorbágyra érve már ismerős volt nekem az út, ennek ellenére a viadukt alatti körforgalomból rossz helyen tekertünk ki, így kisvártatva vissza kellett fordulnunk. (Herceghalom és Sóskút volt feltüntetve az irányt jelző táblán, de Etyek nem.) Az Etyekre átvivő út kiváló minőségű volt, és nagyrészt ez volt a jellemző ezen az útvonalon. Legutóbb hétköznap tekertem erre, de ezen a szombaton sem volt vészes a forgalom, szóval ebből a szempontból is el voltunk kényeztetve, leszámítva az őrült motorosokat. Helyette inkább a dombokkal kell itt küzdeni folyamatosan. Fel-le, fel-le, ez megy végig. Etyekre betekerve elég csak feltekinteni a dombtetőn magasodó Korda Filmstúdióra…
Alcsútdoboznál a 811-es útra kell fordulni, de nem Bicske, hanem Székesfehérvár irányába. Itt hamarosan egy hosszú kaptató indul, aminek az eleje 10%-os, de nem is ez a durva, hanem az, hogy még utána is rendkívül sokat kell emelkedős terepen tekerni. Aztán Vértesacsára értünk, majd Lovasberénybe, valahol itt van a kedvenc részem, egy erdős szakasz, ami gyönyörű. Lovasberényből Velence felé fordultunk, le a 811-esről.
Az elágazásnál pedig Vereb vagy Nadap között lehetett választani. A Tomi Nadapra bökött, vesztére. Ez volt a dombosabb szakasz. Mert ugyan a másik irányban van egy hosszú 10%-os emelkedő, amit már úgy ismerek mint a tenyeremet, de ezen a nadapi úton eddig még nem volt alkalmam tekerni. Itt az útminőség hagyott némi kívánnivalót maga után, de főleg az emelkedők készítettek ki, amikből jutott bőven a túra utolsó 10 km-ére. Ez a szakasz hűen tükrözi a túra nehézségeit, itt kicsiben, összesűrítve azt kapjuk, ami a kb. 80 km alatt jellemzi ezt az útvonalat. Domb, domb hátán. A templom után és a polgármesteri hivatal mellett tettem le a bicómat és fényképeztem párat, miközben a többieket vártam. A község Millenniumi Parkjában áll Vörösmarty Mihály mellszobra, amit a 2000. évben – születésének 200. évfordulója emlékére – állított Nadap Község Önkormányzata.
Innen már csak Velencére kellett lecsorogni, hogy aztán a plázson elfogyasszuk a kézműves dupla sajtburgereinket.
