Táv: kb. 60 km

Útvonal: Budapest – Biatorbágy – Etyek – Alcsútdoboz – Vértesacsa – Lovasberény – Vereb – Pázmánd – Velence (A hegyi menők persze Nadap felé is vehetik az irányt)

Szintkülönbség: 420 méter

A Budapest-Biatorbágy szakaszt ajánlott vasúton megtenni.

Az útvonalon a szintkülönbség minimális, de a dimbes-dombos terepen azért egy-két nagyobb emelkedőre is kell majd számítani.

A részletes útvonal: http://www.bikemap.net/route/1634197

„Kerékpárral az EFOTT-ra” elnevezéssel kerékpártúrát szerveztek az egyetemisták, amihez bárki csatlakozhatott. Nosza, rajta, tekerjünk le a Velence-tóra! 8-kor már a BEAC-sporttelepén voltam (ELTE-Polythlon), de ekkor még mindig csak a szervezők és a túravezető bringások voltak ott. Aztán egy óra múlva sem változott a helyzet – két csajszi ugyan begurult -, így inkább úgy döntöttem, hogy egyedül vágok neki a túrának. Ha ezt tudom, akkor már a 8:28-as vonatra felpattanok, ahogy eredetileg terveztem… Így végül is az egy óra múlva Biatorbágyra indulóval mentem, amit az utolsó pillanatban értem el a Kelenföldi pályaudvaron. Kevesebb mint 20 perc leforgása alatt már Biatorbágyon voltam, és megkezdtem a tekerést.

Az útvonal – a szervezőknek köszönhetően – viszonylag jól ki volt táblázva, így nem nagyon lehetett eltévedni. Biatorbágyon egy kellemes kis lejtővel kezdődött a tekerés, majd balra kanyarodva hamarosan áthaladtam a híres/hírhedt viadukt vasúti híd alatt. (Matuska Szilveszter ezt a hidat robbantotta fel a rajta áthaladó gyorsvonattal egyetemben 1931-ben.) Etyek végétől hosszú emelkedő indult, ami egészen a Korda filmstúdióig tartott. Az etyeki táj lenyűgöző szépsége viszont maximálisan kárpótolt eme kis szenvedésért. A következő komolyabb kaptató (10%-os!) az alcsútdobozi arborétumtól vezetett fel. (Itt arra kellett figyelni, hogy jobbra kanyarodjak a 811-es útra, máskülönben Baracska és a 7-es felé vettem volna az irányt.) A másik ilyen szintű emelkedő Lovasberény és Pázmánd között üdvözölt régi ismerősként a Velencei-tó triatlonversenyekről. (Előtte még Vértesacsán száguldottam keresztül.) Itt Lovasberényben viszont már nem a 811-esen kellett továbbtekerni, mert ez az út Székesfehérvárra visz. Utána választhattam, hogy Vereb vagy Nadap felé vegyem az irányt. Előbbi volt a hosszabb, de könnyebb út, míg utóbbi a rövidebb, ám nehezebb. Idén a korábban említett triatlonversenyem miatt már mindkettőt kipipáltam, szóval mindegy volt, így a hosszabb utat választottam magamnak. Vereb után Pázmánd következett, itt lehetett tolni neki. Végül Kápolnásnyékre értem be, a körforgalomban pedig egyenesen haladtam tovább Velencére, attól függetlenül, hogy az EFOTT-ra jobbra kellett volna kanyarodni. Velencén a vasútállomásról folyamatosan érkeztek az EFOTT-ra a bulizni vágyó fiatalok, miközben én letekertem a homokos plázsra, hogy az egyik étterem teraszán – szemben a tóval – elfogyasszam jól megérdemelt ebédemet: hamburger, kóla, sültkrumpli. Kajával és élményekkel telve már csak a Délibe induló vonatomat kellett megvárnom.

Ezt a túrát mindenkinek csak ajánlani tudom! Változatos az útvonal, szép a táj, miközben minimális az autósforgalom, habár hétköznap, délelőtt mentem. A pálya viszont nem könnyű, kissé technikás, sok dimbi-dombival és pár 10%-os csemegével. Tempósabban két óra vagy ez alatt is teljesíthető, kényelmes túrafokozatban kb. három órával kalkulálhatunk megállás nélkül.

Galéria